HU/SB 2.8.27


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

sūta uvaca
sa upāmantrito rājñā
kathāyām iti sat-pateḥ
brahmarāto bhṛśaṁ pṛto
viṣṇurātena saṁsadi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sūtaḥ uvāca—Śrīla Sūta Gosvāmī így szólt; saḥ—ő (Śukadeva Gosvāmī); upāmantritaḥ—így kérdezte őt; rājñā—a király; kathāyām—a témájában; iti—így; sat-pateḥ—a legfőbb igazságnak; brahma-rātaḥ—Śukadeva Gosvāmī; bhṛśam—nagyon; prītaḥ—elégedett; viṣṇu-rātena—Parīkṣit Mahārāja által; saṁsadi—a találkozáskor.


FORDÍTÁS

Sūta Gosvāmī így szólt: Śukadeva Gosvāmī nagyon elégedett volt, amikor Parīkṣit Mahārāja arra kérte, beszéljen az Úr Śrī Kṛṣṇáról és bhaktáiról.


MAGYARÁZAT

A Śrīmad-Bhāgavatamot a szabályok szerint csak az Úr bhaktáinak társaságában lehet megvitatni. Ahogyan a Bhagavad-gītā eredetileg az Úr Kṛṣṇa és Arjuna (az Úr és a bhakta) között hangzott el, éppen úgy a Śrīmad-Bhāgavatamot, a Bhagavad-gītā utótanulmányát szintén tudósok és bhakták    —    mint Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja    —    vitathatják meg, másképp a nektár valódi íze elvész. Śukadeva Gosvāmī elégedett volt Parīkṣit Mahārājával, aki egyáltalán nem fáradt bele az Úrról szóló elbeszélések hallgatásába, és egyre nagyobb érdeklődéssel vágyott arra, hogy még többet halljon. Az ostoba magyarázóknak, akik nem értenek e témához, fölösleges a Bhagavad-gītāval és a Śrīmad-Bhāgavatammal törődniük. Semmi értelme, hogy az abhakták a védikus irodalom két legmagasabb rendű írásáról beszéljenek. Éppen ezért Śrīpāda Śaṅkarācārya sem fűzött magyarázatot a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. A Bhagavad-gītāhoz írt kommentárjában elfogadta az Úr Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, de később imperszonalista szemléletű magyarázatokat adott. Ám tisztában volt helyzetével, így nem fűzött kommentárt a Śrīmad-Bhāgavatamhoz.

Śrīla Śukadeva Gosvāmīt az Úr Kṛṣṇa védelmezte (lásd: Brahma-vaivarta Purāṇa), ezért Brahmarātának nevezik. Śrīmān Parīkṣit Mahārāját Viṣṇu védte meg, s emiatt Viṣṇurātaként ismerik. Mindketten az Úr bhaktái, aki éppen ezért mindig oltalmat nyújt nekik. Nyilvánvaló ezzel kapcsolatban az is, hogy egy Viṣṇurātának a Śrīmad-Bhāgavatamot egy Brahmarātától kell hallania, s nem mástól, mert mások helytelenül adják át a transzcendentális tudást, s így csak elrabolják az ember értékes idejét.