HU/SB 2.9.15
15. VERS
- dadarśa tatrākhila-sātvatāṁ patiṁ
- śriyaḥ patiṁ yajña-patiṁ jagat-patim
- sunanda-nanda-prabalārhaṇādibhiḥ
- sva-pārṣadāgraiḥ parisevitaṁ vibhum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dadarśa—Brahmā látta; tatra—ott (a Vaikuṇṭhalokán); akhila—egész; sātvatām—a nagy bhaktáknak; patim—az Urát; śriyaḥ—a szerencse istennőjének; patim—az Urát; yajña—áldozatnak; patim—az Urát; jagat—az univerzumnak; patim—az Urát; sunanda—Sunanda; nanda—Nanda; prabala—Prabala; arhaṇa—Arhaṇa; ādibhiḥ—általuk; sva-pārṣada—társai; agraiḥ—a legkiválóbbak által; parisevitam—transzcendentális szeretettel szolgálják; vibhum—a Mindenhatót.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā látta a Vaikuṇṭha bolygókon az Istenség Személyiségét, minden bhakta Urát, a szerencse istennőjének Urát, minden áldozat Urát s az univerzum Urát, akit legkiválóbb, legbensőségesebb szolgái, Nanda, Sunanda, Prabala és Arhaṇa szolgálnak.
MAGYARÁZAT
Ha egy királyról beszélünk, mindig bizalmas társai kíséretében képzeljük el: titkára, személyi titkára, hadvezérei, miniszterei és tanácsadói körében. Az Úr mellett is mindig ott látjuk különféle energiáit, társait, bensőséges szolgáit és másokat. A Legfelsőbb Úr — minden élőlény vezetője, minden hívő Ura, minden gazdagság, minden áldozat Ura, aki saját teremtésében minden dolog egyedüli élvezője — nem egyszerűen a Legfelsőbb Személy: örökké közvetlen társai veszik körül, akik transzcendentális szerető szolgálatot végeznek Neki.