HU/SB 3.18.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

āhainam ehy ajña mahīṁ vimuñca no
rasaukasāṁ viśva-sṛjeyam arpitā
na svasti yāsyasy anayā mamekṣataḥ
surādhamāsādita-sūkarākṛte


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

āha—Hiraṇyākṣa mondta; enam—az Úrnak; ehi—gyere és harcolj; ajña—ó, te ostoba; mahīm—a Föld; vimuñca—add fel; naḥ—nekünk; rasā-okasām—az alsó régiók lakóinak; viśva-sṛjā—az univerzum teremtője által; iyam—ez a Föld; arpitā—rábízta; na—nem; svasti—jólét; yāsyasi—menni fogsz; anayā—ezzel; mama īkṣataḥ—miközben látom; sura-adhama—ó, félistenek söpredéke; āsādita—felvetted; sūkara-ākṛte—egy vadkan formáját.


FORDÍTÁS

A démon így szólt az Úrhoz: Ó, félistenek legjobbja, aki egy vadkan formáját öltötted fel, csak hallgass szavaimra! A Földet az univerzum teremtője a mi kezünkbe, az alsóbb régiók népének kezébe adta, s jelenlétemben sértetlenül nem viheted el!


MAGYARÁZAT

Śrīdhara Svāmī e vershez fűzött magyarázatában elmondja, hogy bár a démon ki akarta gúnyolni az Istenség Személyiségének vadkan formáját, valójában jó néhány szavával imádta Őt. Az egyik példa erre, hogy vana-gocaraḥnak szólította, ami azt jelenti: „az erdő lakója”, ám egy másik jelentése: „aki a vízen fekszik”. Viṣṇu a vízen fekszik, ezért helyénvaló így nevezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A démon mṛgaḥnak is szólította Őt, szándékán kívül arra utalva, hogy a Legfelsőbb Személyiséget nagy bölcsek, szentek és transzcendentalisták keresik. Ajñának is nevezte, és Śrīdhara Svāmī azt mondja, a jña jelentése „tudás”    —    nincs olyan tudás, mely ne lenne ismert az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt. Közvetve tehát a démon azt mondta, hogy Viṣṇu tud mindent. Ezenkívül surādhamának is nevezte. Sura azt jelenti: „félisten”, adhama pedig annyit jelent: „minden létező Ura”. Ő az Ura minden félistennek, ezért Ő a legkiválóbb valamennyi félisten közül, azaz Ő Isten. Amikor Hiraṇyākṣa a „jelenlétemben” kifejezést használja, annak burkolt jelentése nem más, mint hogy „jelenlétem ellenére teljes mértékben képes vagy arra, hogy elvidd a Földet”. Na svasti yāsyasi: „Ha nem ragadod el kegyesen a Földet őrizetünkből, semmi jó szerencse nem érhet bennünket.”