HU/SB 3.2.7
7. VERS
- uddhava uvāca
- kṛṣṇa-dyumaṇi nimloce
- gīrṇeṣv ajagareṇa ha
- kiṁ nu naḥ kuśalaṁ brūyāṁ
- gata-śrīṣu gṛheṣv aham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uddhavaḥ uvāca–Śrī Uddhava így szólt; kṛṣṇa-dyumaṇi–Kṛṣṇa napja; nimloce–lenyugodott; gīrṇeṣu–elnyelve; ajagareṇa–a nagy kígyó által; ha–a múltban; kim–mi; nu–más; naḥ–miénk; kuśalam–jólét; brūyām–mondhatom; gata–távozott; śrīṣu gṛheṣu–a házban; aham–én.
FORDÍTÁS
Śrī Uddhava így szólt: Kedves Vidurám! Lenyugodott a világ napja, az Úr Kṛṣṇa, s házunkat az idő hatalmas kígyója nyelte el. Mit is mondhatnék hogylétünkről?
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa napjának eltűnését Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura magyarázata alapján a következőképpen érthetjük meg: Vidurát nagy bánat érte, amikor hírt kapott a nagy Yadu-dinasztia, valamint saját családja, a Kuru-dinasztia megsemmisüléséről. Uddhava átérezte Vidura fájdalmát, ezért először is együttérzését akarta kifejezni, amikor azt mondta, hogy napnyugta után mindenki sötétben van. Az egész világot a fájdalom sötétsége borította el, így senki, sem Vidura, sem Uddhava nem lehetett boldog. Uddhava éppoly szomorú volt, mint Vidura, s nem volt mit mondania hogylétükről.
Kṛṣṇát a naphoz hasonlítani nagyon találó hasonlat. Amint a nap lenyugszik, nyomban sötétség borul mindenre. Ám a sötétség, amelyet a közönséges ember tapasztal, nincs hatással magára a napra sem napkeltekor, sem napnyugtakor. Az Úr Kṛṣṇa megjelenése és eltűnése pontosan olyan, mint a napé. Számtalan univerzumban jelenik meg és tűnik el. Azt az univerzumot, amelyben jelen van, teljes transzcendentális fény ragyogja be, míg az az univerzum, amelyből távozik, sötétségbe borul. Kedvtelései azonban örökké tartanak. Az Úr mindig jelen van valamelyik univerzumban, ahogy a nap is jelen van vagy a keleti, vagy a nyugati féltekén. A nap mindig süt, akár Indiában vagyunk, akár Amerikában, de amikor Indiában ragyog fel, akkor Amerika földjére sötétség borul, amikor pedig Amerikában süt, az indiai félgömbön sötétedik be.
Reggel fölkel a nap, aztán lassan delelőre hág, majd újra lenyugszik az egyik félgömbön, miközben felkel a másikon. Ugyanígy következik be az Úr Kṛṣṇa távozása is az egyik univerzumban, és kezdődnek el ezzel egy időben különféle kedvtelései egy másikban. Amint ebben az univerzumban véget ér egy kedvtelése, nyomban el is kezdődik egy másikban, s így nitya-līlāja, örök kedvtelései vég nélkül zajlanak. Ahhoz hasonlóan, ahogy a nap huszonnégy órájában is csak egyszer van napkelte, az Úr Kṛṣṇa kedvtelései egy univerzumban szintén egyszer következnek be Brahmā egy napjában, amely a Bhagavad-gītā szerint 4 300 000 000 napévig tart. De bárhol is legyen az Úr, különféle kedvtelései, amelyekről a kinyilatkoztatott írások beszélnek, rendszeres időközönként zajlanak.
Ahogy napnyugtakor erőre kapnak a kígyók, felbátorodnak a tolvajok, megélénkülnek a szellemek, ahogy a lótuszvirág szirmai becsukódnak, s a cakravākī jajongani kezd, úgy az Úr Kṛṣṇa eltávozásával az ateisták erőre kapnak, a bhaktákat pedig szomorúság keríti hatalmába.