HU/SB 3.24.42


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


42. VERS

vrataṁ sa āsthito maunam
ātmaika-śaraṇo muniḥ
niḥsaṅgo vyacarat kṣoṇīm
anagnir aniketanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vratam—fogadalom; saḥ—ő (Kardama); āsthitaḥ—elfogadta; maunam—némaság; ātma—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; eka—kizárólagosan; śaraṇaḥ—védelmezve; muniḥ—a bölcs; niḥsaṅgaḥ—társak nélkül; vyacarat—vándorolt; kṣoṇīm—a Föld; anagniḥ—tűz nélkül; aniketanaḥ—hajlék nélkül.


FORDÍTÁS

A bölcs Kardama némasági fogadalmat tett, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondoljon, s hogy kizárólag Nála keressen menedéket. Sannyāsīként, társak nélkül járta a világot, anélkül hogy tüzet és hajlékot látott volna.


MAGYARÁZAT

Az anagnir aniketanaḥ szavaknak nagy jelentőségük van e versben. Egy sannyāsīnak teljes mértékben le kell mondania a tűzről és mindenféle hajlékról. Egy gṛhastha kapcsolatban áll a tűzzel, akár az áldozatok felajánlása, akár a főzés miatt, de egy sannyāsīra nem hárul ez a két felelősség. Nem kell főznie, nem kell tüzet ajánlania áldozatként, mert szünet nélkül a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja, s így már elvégzett minden rituális vallási szertartást. Aniketanaḥ azt jelenti, „hajlék nélkül”. Egy sannyāsīnak ne legyen saját háza, hanem ételét és hajlékát illetően teljes mértékben bízza magát a Legfelsőbb Úrra. Egy sanyāsīnak utaznia kell.

Mauna némaságot jelent. Ha az ember nem válik némává, nem képes tökéletesen az Úr kedvteléseire és cselekedeteire gondolni. Nem arról van szó, hogy ha valaki ostoba, és nem tud szépen beszélni, mauna fogadalmat tesz. Az ember azért válik némává, hogy mások ne zavarják. Cāṇakya Paṇḍita azt mondta, hogy a gazemberek nagyon okosnak tűnnek, amíg meg nem szólalnak. A beszéd a tűzpróba. Egy szótlan imperszonalista svāmī állítólagos némasága azt jelzi, hogy nincs mondanivalója; csak koldulni akar. De az a némaság, melyre Kardama Muni fogadalmat tett, nem ilyen volt. Azért némult el, hogy megszabaduljon az értelmetlen beszédtől. Az embert akkor nevezik muninak, ha mindig komoly marad, s nem beszél értelmetlenséget. Ambarīṣa Mahārāja nagyon jó példát mutatott; amikor beszélt, mindig az Úr kedvteléseiről beszélt. A mauna megköveteli, hogy az ember tartózkodjon az értelmetlen beszédtől, s hogy beszédképességét arra használja, hogy az Úr kedvteléseiről meséljen. Így énekelhet és hallhat az Úrról, hogy tökéletessé tegye az életét. Vratam azt jelenti, hogy úgy kell fogadalmat tennünk, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 13.8) elmagyarázza: amānitvam adambhitvam    —    anélkül hogy személyes megbecsülést várnánk, s hogy büszkék lennénk az anyagi világban elért helyzetünkre. Ahiṁsā erőszak-nélküliséget jelent. A tudás elsajátításához és a tökéletesség eléréséhez tizennyolc folyamat vezet. Kardama Muni fogadalmával az önmegvalósítás valamennyi elvét követte.