HU/SB 3.30.9


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

gṛheṣu kūṭa-dharmeṣu
duḥkha-tantreṣv atandritaḥ
kurvan duḥkha-pratīkāraṁ
sukhavan manyate gṛhī


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

gṛheṣu—a családi életben; kūṭa-dharmeṣu—magában foglalva a kétszínűséget; duḥkha-tantreṣu—szenvedést okozva; atandritaḥ—figyelmes; kurvan—cselekedve; duḥkha-pratīkāram—a gyötrelmek enyhítése; sukha-vat—boldogságként; manyate—gondolja; gṛhī—a családos ember.


FORDÍTÁS

A ragaszkodó családfő folytatja családi életét, amely mesterkedéssel és politikával teli. Mindig szenvedést okozva, az érzékkielégítés tetteitől vezérelve csupán azért cselekszik, hogy semlegesítse szenvedéseinek visszahatásait, s ha sikeresen szembe tud szállni e szenvedésekkel, boldognak hiszi magát.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti, hogy az anyagi világ ideiglenes hely, amely gyötrelmekkel teli. Ebben az anyagi világban nincs boldogság sem egyénileg, sem a család, a társadalom vagy az ország szempontjából. Ha valami a boldogság címszava alatt történik, az szintén illúzió. Ebben az anyagi világban a boldogság a szenvedés hatásának sikeres semlegesítését jelenti. Az anyagi világ olyan, hogy ha az ember nem válik agyafúrt diplomatává, élete kudarcra van ítélve. Az élőlények még az alacsonyabb rendű állatok, a madarak és a méhek társadalmában is nagyon ügyesen eleget tesznek a test követeléseinek az evés, az alvás és a párzás terén, az emberi társadalomról nem is beszélve. Az emberi társadalomban nemzeti vagy egyéni versengés folyik, s miközben a sikerre törekszenek, az egész emberi társadalmat a diplomácia fertőzi meg. Mindig jusson eszünkbe, hogy a létünkért folytatott küzdelemben minden fortély és minden intelligencia ellenére a Legfelsőbb akaratából egyetlen másodperc alatt minden véget ér. Ezért hát minden próbálkozásunk, hogy boldogok legyünk ebben az anyagi világban, pusztán illúzió, melyet māyā kínál fel számunkra.