HU/SB 3.7.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

krīḍāyām udyamo ’rbhasya
kāmaś cikrīḍiṣānyataḥ
svatas-tṛptasya ca kathaṁ
nivṛttasya sadānyataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

krīḍāyām–a játékban; udyamaḥ–lelkesedés; arbhasya–a fiúknak; kāmaḥ–vágy; cikrīḍiṣā–vágy a játékra; anyataḥ–más fiúkkal; svataḥ-tṛptasya–annak, aki önmagában elégedett; ca–szintén; katham–miért; nivṛttasya–aki elkülönült; sadā–mindig; anyataḥ–máskülönben.


FORDÍTÁS

A fiúgyermekek azért játszanak lelkesen pajtásaikkal vagy töltik mással az idejüket, mert a vágy sarkallja őket. Az Úrnak azonban nincs ilyen vágya, mert Ő önmagában elégedett, s mindentől örökre elkülönült.


MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyetlen, második nélkül, ezért semmi nem létezhet Rajta kívül. Energiái révén számtalan formába terjeszti ki magát, saját és különálló kiterjedésekbe egyaránt, ahogy a tűz terjed ki heve és fénye révén. Magán az Úron kívül nem létezik más, ezért bármivel kerül kapcsolatba, az Ő maga. A Bhagavad-gītāban (BG 9.4) az Úr így szól:

mayā tatam idaṁ sarvaṁ
jagad avyakta-mūrtinā
mat-sthāni sarva-bhūtāni
na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ

A kozmikus mindenség teljes megnyilvánulása maga az Úr kiterjedése személytelen formájában. Minden egyedül Benne van, Ő még sincsen bennük. Ez az Úr fenséges tulajdonsága: mindennel kapcsolatban áll, mégis mindentől különálló.