HU/SB 3.8.3
3. VERS
- āsīnam urvyāṁ bhagavantam ādyaṁ
- saṅkarṣaṇaṁ devam akuṇṭha-sattvam
- vivitsavas tattvam ataḥ parasya
- kumāra-mukhyā munayo ’nvapṛcchan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āsīnam–ült; urvyām–az univerzum alján; bhagavantam–az Úrnak; ādyam–az eredeti; saṅkarṣaṇam–Saṅkarṣaṇa; devam–az Istenség Személyisége; akuṇṭha-sattvam–rendíthetetlen tudás; vivitsavaḥ–érdeklődik, hogy megtudja; tattvam ataḥ–az ilyen igazság; parasya–az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vonatkozó; kumāra–a szent fiú; mukhyāḥ–vezetett; munayaḥ–nagy bölcsek; anvapṛcchan–így kérdeztek.
FORDÍTÁS
Hajdanán Sanat-kumāra, a szent kisfiúk vezetője, más nagy bölcsek társaságában tudásra vágyva éppen így érdeklődött Vāsudevára, a Legfelsőbbre vonatkozó igazságról az Úr Saṅkarṣaṇától, aki az univerzum alján lakik.
MAGYARÁZAT
Ez a vers azt az állítást fejti ki, hogy az Úr maga beszélt a Śrīmad-Bhāgavatamról. Megmagyarázza, hogy a Bhāgavatamot mikor és kinek beszélte el. A nagy bölcsek – köztük Sanat-kumāra – hasonló kérdéseket tettek fel, mint Vidura, s az Úr Saṅkarṣaṇa, a Legfelsőbb Úr, Vāsudeva teljes kiterjedése válaszolt rájuk.