HU/SB 3.9.33
33. VERS
- yadā rahitam ātmānaṁ
- bhūtendriya-guṇāśayaiḥ
- svarūpeṇa mayopetaṁ
- paśyan svārājyam ṛcchati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā–amikor; rahitam–mentes; ātmānam–önvaló; bhūta–anyagi elemek; indriya–anyagi érzékek; guṇa-āśayaiḥ–a természet anyagi kötőerőinek befolyása alatt; svarūpeṇa–tiszta létben; mayā–Általam; upetam–megközelítve; paśyan–láttán; svārājyam–lelki királyság; ṛcchati–élvezed.
FORDÍTÁS
Amikor megszabadulsz a durva és finom testek felfogásától, s érzékeidre többé nem lesznek hatással az anyagi természet kötőerői, megismered majd tiszta formádat az Én társaságomban. Ekkor tiszta tudatállapotban leszel.
MAGYARÁZAT
A Bhakti-rasāmṛta-sindhu elmondja, hogy azt az embert, akinek egyetlen vágya, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezzen az Úrnak, legyen az anyagi létezés bármely helyzetében, szabadnak tekinthetjük. Ez a szolgai magatartás az élőlény svarūpája, valódi formája. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu a Caitanya-caritāmṛtában szintén megerősíti ezt az állítást, amikor kijelenti, hogy az élőlény valódi lelki helyzete a Legfelsőbb Úr örök szolgálata. A māyāvāda-iskola elborzad az élőlény szolgai hozzáállásának gondolatára, mert nem tudja, hogy a transzcendentális világban az Úr szolgálata a transzcendentális szereteten alapszik. A transzcendentális szerető szolgálatot sohasem szabad az anyagi világban tapasztalható kényszerű szolgálathoz hasonlítani. Még ha az ember azt gondolja, hogy senkinek sem a szolgája, az anyagi világban akkor is az érzékeit szolgálja az anyagi kötőerők hatására. Valójában az anyagi világban senki sem úr, s ezért az érzékeiket szolgálóknak nagyon rossz tapasztalataik vannak a szolgálatról. Elszörnyednek a szolgálat gondolatára, mert nem ismerik a transzcendentális állapotot. A transzcendentális szerető szolgálatban a szolga ugyanolyan szabad, mint az Úr. Az Úr svarāṭ, azaz teljesen független, s a szolga a lelki atmoszférában szintén svarāṭ, teljesen független, mert szolgálata nem kényszerű. A transzcendentális szerető szolgálat oka ott a spontán szeretet. E szolgálat halványan tükröződő képe fedezhető fel abban a szolgálatban, amelyet az anya a fiának, a barát a barátnak vagy a feleség a férjének nyújt. A szolgálat – az eredeti tükörképe –, amelyet barátok, szülők vagy feleségek végeznek, nem kényszerű, hanem puszta szeretetből végzett tevékenység. Ebben az anyagi világban azonban a szerető szolgálat csak tükröződés. Valódi, a svarūpában végzett szolgálat egyedül a transzcendentális világban létezik az Úr társaságában. Ugyanezt a transzcendentális szeretettel végzett szolgálatot azonban itt is odaadással lehet végezni.
Ez a vers a jñānī-iskoláról is szól. Amikor a megvilágosodott jñānī megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, vagyis a durva és finom testtől a természet anyagi kötőerői által befolyásolt érzékekkel együtt, a Legfelsőbbe kerül, és így megszabadul az anyagi kötelékektől. A jñānīk és a bhakták valójában az anyagi szennyeződéstől való felszabadulás pontjáig egyetértenek. De míg a jñānīk békésen a puszta megértés szintjén maradnak, a bhakták további lelki fejlődést érnek el a szerető szolgálatban. A bhakták lelki egyéniséget fejlesztenek ki ösztönös szolgálatkész magatartásukkal, amely egyre fokozódik, a mādhurya-rasa, a szerető és a szeretett közötti kölcsönös, transzcendentális, szeretetteljes szolgálat szintjéig.