HU/SB 4.1.26-27
26-27. VERSEK
- cetas tat-pravaṇaṁ yuñjann
- astāvīt saṁhatāñjaliḥ
- ślakṣṇayā sūktayā vācā
- sarva-loka-garīyasaḥ
- atrir uvāca
- viśvodbhava-sthiti-layeṣu vibhajyamānair
- māyā-guṇair anuyugaṁ vigṛhīta-dehāḥ
- te brahma-viṣṇu-giriśāḥ praṇato ’smy ahaṁ vas
- tebhyaḥ ka eva bhavatāṁ ma ihopahūtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
cetaḥ—szív; tat-pravaṇam—rájuk rögzíteni; yuñjan—téve; astāvīt—imákat zengett; saṁhata-añjaliḥ—összetett kezekkel; ślakṣṇayā—túláradó; sūktayā—imák; vācā—szavak; sarva-loka—az egész világon; garīyasaḥ—tiszteletreméltó; atriḥ uvāca—Atri mondta; viśva—az univerzum; udbhava—teremtés; sthiti—fenntartás; layeṣu—a pusztításban; vibhajyamānaiḥ—megosztva; māyā-guṇaiḥ—a természet külső kötőerői által; anuyugam—a különböző korszakoknak megfelelően; vigṛhīta—felvett; dehāḥ—testek; te—ők; brahma—az Úr Brahmā; viṣṇu—az Úr Viṣṇu; giriśāḥ—az Úr Śiva; praṇataḥ—leborult; asmi—vagyok; aham—én; vaḥ—nektek; tebhyaḥ—tőlük; kaḥ—ki; eva—bizonyára; bhavatām—közületek; me—általam; iha—itt; upahūtaḥ—hívott.
FORDÍTÁS
De szíve már vonzódni kezdett az univerzum vezető istenségeihez, ezért uralkodott magán, s összetett kézzel, édes szavakkal imákat zengett nekik. A nagy bölcs, Atri így szólt: „Ó, Úr Brahmā, Úr Viṣṇu és Úr Śiva! Ahogy minden korszakban, most is három testre osztottátok magatokat, amikor elfogadtátok az anyagi természet három kötőerejét a kozmikus megnyilvánulás megteremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom mindannyiótoknak! Könyörgöm, áruljátok el, hogy hármótok közül kit szólítottam imámmal!”
MAGYARÁZAT
Atri Ṛṣi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, jagad-īśvarát, az univerzum Urát hívta. Az Úrnak léteznie kellett a teremtés előtt; másként hogy lehetne annak Ura? Ha valaki felépít egy nagy házat, az azt jelenti, hogy már az épület megléte előtt is léteznie kellett. A Legfelsőbb Úr, az univerzum teremtője kétségtelenül transzcendentális, azaz a természet anyagi kötőerői fölött áll. Köztudott azonban, hogy Viṣṇu a jóság, Brahmā a szenvedély, az Úr Śiva pedig a tudatlanság kötőerejéért felel. Atri Muni éppen ezért így szólt: „Egyikőtök nem lehet más, mint a jagad-īśvara, az univerzum Ura, mivel azonban hárman jelentetek meg előttem, nem ismerem fel azt, akit hívtam. Oly kegyesek vagytok hozzám! Kérlek, mondjátok meg, melyikőtök valójában a jagad-īśvara, az univerzum Ura!” Atri Ṛṣinek valóban kétségei voltak a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu eredeti helyzetét illetően, azt azonban tudta, hogy az univerzum Ura nem lehet olyasvalaki, akit māyā teremtett. Az, hogy megkérdezte, hogy kit hívott, elárulja, hogy nem volt tisztában az Úr örök helyzetével. Mindhármukhoz imádkozott tehát: „Kegyesen adjátok tudtomra, ki az univerzum transzcendentális Ura!” Abban természetesen biztos volt, hogy nem lehetnek valamennyien az Úr, ám tudta, hogy az univerzum Urának közöttük kell lennie.