HU/SB 4.13.34
34. VERS
- tāṁs tān kāmān harir dadyād
- yān yān kāmayate janaḥ
- ārādhito yathaivaiṣa
- tathā puṁsāṁ phalodayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān tān—azok; kāmān—amire vágyik; hariḥ—az Úr; dadyāt—adni fog; yān yān—bármilyen; kāmayate—vágyak; janaḥ—a személy; ārādhitaḥ—imádva; yathā—mint; eva—bizonyára; eṣaḥ—az Úr; tathā—hasonlóan; puṁsām—az embereknek; phala-udayaḥ—az eredmény.
FORDÍTÁS
Az áldozatok bemutatójának [a karma-kāṇḍa cselekedetek során] teljesül az a vágya, ami miatt az Urat imádja.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy az áldást az imádatot végző személy vágya szerint adja. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes szabadságot biztosít az anyagi világ feltételekhez kötött élőlényeinek, hogy úgy cselekedjenek, ahogy akarnak. Bhaktájának azonban azt mondja, hogy ahelyett, hogy ily módon cselekedne, jobb, ha meghódol Neki, mert Ő vigyázni fog rá. Ez a különbség egy bhakta és egy olyan ember között, aki tettei gyümölcséért cselekszik. A gyümölcsöző munkát végző csak saját cselekedeteinek gyümölcseit élvezi, míg egy bhakta a Legfelsőbb Úr irányítása alatt egyre fejlődik az odaadó szolgálatban, hogy elérje az élet végső célját, s hazatérjen, vissza Istenhez. Ebben a versben fontos a kāmān szó, aminek a jelentése: „vágyak az érzékkielégítésre”. Egy bhakta mentes minden kāmāntól. Ő anyābhilāṣitā-śūnya, azaz sohasem vágyik érzékkielégítésre, s egyetlen célja az, hogy elégedetté tegye az Úr érzékeit, s örömet okozzon nekik. Ez a különbség egy karmī és egy bhakta között.