HU/SB 4.14.34
34. VERS
- itthaṁ vyavasitā hantum
- ṛṣayo rūḍha-manyavaḥ
- nijaghnur huṅkṛtair venaṁ
- hatam acyuta-nindayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—így; vyavasitāḥ—döntöttek; hantum—megölni; ṛṣayaḥ—a bölcsek; rūḍha—megnyilvánult; manyavaḥ—dühük; nijaghnuḥ—megölték; hum-kṛtaiḥ—haragos szavakkal, vagyis a hum hangokkal; venam—Vena királyt; hatam—halott; acyuta—az Istenség Legfelsőbb Személyisége ellen; nindayā—gyalázással.
FORDÍTÁS
A nagy bölcsek szabadjára engedték elfojtott dühüket, s úgy döntöttek, megölik a királyt. Vena király valójában már halott volt, mert gyalázta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A bölcsek ekkor fegyver nélkül, csupán haragos szavaikkal véget vetettek életének.