HU/SB 4.19.11
11. VERS
- carameṇāśvamedhena
- yajamāne yajuṣ-patim
- vainye yajña-paśuṁ spardhann
- apovāha tirohitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
carameṇa—az utolsóval; aśva-medhena—az aśvamedha áldozattal; yajamāne—amikor az áldozatot végezte; yajuḥ-patim—hogy elégedetté tegye a yajña Urát, Viṣṇut; vainye—Vena király fia; yajña-paśum—a yajña során feláldozásra szánt állat; spardhan—mert irigy volt; apovāha—ellopta; tirohitaḥ—láthatatlan volt.
FORDÍTÁS
Amikor Pṛthu Mahārāja az utolsó lóáldozatot [aśvamedha-yajñát] mutatta be, Indra király mindenki számára láthatatlanná válva ellopta az áldozatra szánt lovat, mert nagyon irigy volt Pṛthu királyra.
MAGYARÁZAT
Indra királyt śata-kratunak nevezik, ami arra utal, hogy száz lóáldozatot (aśvamedha-yajñát) mutatott be. Tudnunk kell azonban, hogy a yajñában feláldozott állatokat nem ölték meg. Ha az áldozat során megfelelően ejtették ki a védikus mantrákat, a feláldozott állat újra életre kelve jött ki a tűzből. Ez a sikeres yajña próbája. Amikor Pṛthu király száz yajñát mutatott be, Indra nagyon irigy lett, mert nem akarta, hogy bárki is túltegyen rajta. Mivel közönséges élőlény, irigykedni kezdett Pṛthu királyra, és láthatatlanná válva ellopta a lovat, hogy megakadályozza a yajña bemutatását.