HU/SB 4.29.30-31
30-31. VERSEK
- kṣut-parīto yathā dīnaḥ
- sārameyo gṛhaṁ gṛham
- caran vindati yad-diṣṭaṁ
- daṇḍam odanam eva vā
- tathā kāmāśayo jīva
- uccāvaca-pathā bhraman
- upary adho vā madhye vā
- yāti diṣṭaṁ priyāpriyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣut-parītaḥ—éhségtől kínozva; yathā—mint; dīnaḥ—szegény; sārameyaḥ—egy kutya; gṛham—egyik háztól; gṛham—a másik házig; caran—kóborolva; vindati—kap; yat—akié; diṣṭam—a sorsa szerint; daṇḍam—büntetést; odanam—étel; eva—bizonyára; vā—vagy; tathā—hasonlóan; kāma-āśayaḥ—különféle vágyakat hajszolva; jīvaḥ—az élőlény; ucca—magas; avaca—alacsony; pathā—egy úton; bhraman—tévelyeg; upari—magas; adhaḥ—alacsony; vā—vagy; madhye—középen; vā—vagy; yāti—megy felé; diṣṭam—sorsa szerint; priya—kellemes; apriyam—kellemetlen.
FORDÍTÁS
Az élőlény éppen olyan, mint egy éhség kínozta kutya, ami ajtótól ajtóig kullog egy pár falat reményében. Sorsa szerint néha megbüntetik és kidobják, máskor viszont adnak neki egy kevéske ételt. Az élőlény számtalan vágya hatására ugyanígy bolyong a különböző létformákban, ahogy sorsa előírja. Néha fent van, néha pedig lent. Néha a mennyei bolygókra, néha a pokolba, máskor pedig a középső bolygókra megy, soha véget nem érően.
MAGYARÁZAT
Az élőlény helyzetét a vers egy kutyáéhoz hasonlítja. Ha a véletlen úgy hozza, a kutyának lehet nagyon tehetős gazdája, de az is lehet, hogy kóbor kutya lesz belőle. Ha egy gazdag ember kutyája, akkor nagyon fényűzően él. A nyugati országokban hallunk néha olyan esetekről, hogy valaki dollármilliókat hagy a kutyájára a végrendeletében. És emellett természetesen sok kutya kóborol éhesen az utcákon. Éppen ezért nagyon találó, hogy az élőlény feltételekhez kötött létét a vers a kutya életével hozza párhuzamba. Egy intelligens emberi lény azonban megérti, hogy ha már úgyis kutyaéletet kell élnie, akkor legjobb, ha Kṛṣṇa kutyája lesz. Az anyagi világban a kutya néha kimagasló helyzetbe kerül, néha pedig az utcákon kóborol, de a lelki világban Kṛṣṇa kutyája állandóan, örökké boldog. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért így énekelt: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukura baliyā jānaha more. Bhaktivinoda Ṭhākura arra vágyott, hogy egy vaiṣṇava kutyája legyen. Egy kutya mindig a gazdája háza küszöbén ül, és nem engedi be azokat, akik a gazdája ellenségei. Így kell szolgálnia az embernek a vaiṣṇavákat, és igyekeznie kell, hogy minden tekintetben elégedetté tegye őket. Ha nem teszi, nem fejlődhet a lelki életben. A lelki fejlődéstől eltekintve, ha valaki az anyagi világban nem fejleszti ki a jóság minőségébe tartozó tulajdonságokat, akkor a felső bolygórendszerbe sem emelkedhet fel. A Bhagavad-gītā (BG 14.18) megerősíti:
- ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthā
- madhye tiṣṭhanti rājasāḥ
- jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā
- adho gacchanti tāmasāḥ
„A jóság minőségében élők fokozatosan felfelé, a felsőbb bolygók irányába haladnak. Akiket a szenvedély kötőereje jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a szörnyű tudatlanság rabjai pedig a pokoli világokba zuhannak.”
A különféle bolygórendszerekben sokféle életforma létezik, melyek annak megfelelően jöttek létre, hogy az élőlény a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság tulajdonságait fejlesztette-e ki magában. Ha valaki a jóság kötőerejében van, felemelkedik a felsőbb bolygórendszerekbe, ha szenvedélyben él, akkor a középső rendszerekben marad, ha pedig a tudatlanság kötőereje jellemzi, akkor az alacsonyabb létformákba kell alászállnia.