HU/SB 4.31.6
6. VERS
- yad ādiṣṭaṁ bhagavatā
- śivenādhokṣajena ca
- tad gṛheṣu prasaktānāṁ
- prāyaśaḥ kṣapitaṁ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—amit; ādiṣṭam—tanított; bhagavatā—a kimagasló személyiség; śivena—az Úr Śiva; adhokṣajena—az Úr Viṣṇu által; ca—szintén; tat—az; gṛheṣu—a családi ügyekhez; prasaktānām—általunk, akik túlságosan ragaszkodtunk; prāyaśaḥ—majdnem; kṣapitam—elfelejtett; prabho—ó, mester.
FORDÍTÁS
Ó, mester! Hadd mondjuk el, hogy mivel túlságosan ragaszkodtunk a családi élethez, majdnem megfeledkeztünk a tanításról, melyet az Úr Śivától és az Úr Viṣṇutól kaptunk.
MAGYARÁZAT
A családi élet egyfajta engedmény az érzéki élvezetre. Tudnunk kell, hogy érzéki élvezetre nincs szükség, mégis el kell fogadnunk annyit, amennyi az életünkhöz szükséges. A Śrīmad-Bhāgavatam megerősíti (SB 1.2.10): kāmasya nendriya-prītiḥ. Az embernek gosvāmīvá kell válnia, és uralkodnia kell az érzékein. Nem szabad pusztán érzékkielégítésre használnia őket. Csupán olyan mértékben kell alkalmaznia az érzékeket, ami ahhoz szükséges, hogy a testet és a lelket együtt tartsuk. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja: anāsaktasya viṣayān yathārham upayuñjataḥ. Ne ragaszkodjunk az érzéktárgyakhoz, hanem csak annyi érzéki élvezetet fogadjunk el, amennyi szükséges. Aki a szükségesnél nagyobb mértékben akar az érzékein keresztül élvezethez jutni, az ragaszkodni fog a családi élethez, ami lekötöttséget jelent. A Pracetāk beismerték, hogy hibát követtek el, amikor nem adták fel a családos életet.