HU/SB 4.6.53
53. VERS
- eṣa te rudra bhāgo ’stu
- yad-ucchiṣṭo ’dhvarasya vai
- yajñas te rudra bhāgena
- kalpatām adya yajña-han
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ez; te—tiéd; rudra—ó, Úr Śiva; bhāgaḥ—rész; astu—hadd legyen; yat—bármi; ucchiṣṭaḥ—a maradék; adhvarasya—az áldozatnak; vai—valóban; yajñaḥ—az áldozat; te—tiéd; rudra—ó, Rudra; bhāgena—a rész által; kalpatām—fejeződjön be; adya—ma; yajña-han—ó, áldozat elpusztítója.
FORDÍTÁS
Ó, áldozat elpusztítója! Kérlek, fogadd el részedet az áldozatból, s kegyedből hadd fejeződjön be a szertartás!
MAGYARÁZAT
Az áldozat egy olyan szertartás, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében mutatnak be. A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének második fejezetében az áll, hogy mindenkinek arra kell törekednie, hogy megtudja, vajon az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedett-e a cselekedeteivel. Más szóval tetteink célja az legyen, hogy kedvében járjunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ahogyan egy irodában a hivatalnoknak az a kötelessége, hogy gondoskodjon a tulajdonos vagy a gazda elégedettségéről, úgy mindenkinek kötelessége, hogy megtudja, elégedett e tetteivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Legfelsőbb Istenségnek örömet okozó cselekedeteket a védikus irodalom írja elő, s e cselekedetek végzését yajñának nevezik. A Legfelsőbb Úrért végzett tetteket tehát yajñának hívják. Mindenkinek tudnia kell, hogy a yajñán kívül minden cselekedet csak anyagi köteléket okoz. Ezt magyarázza el a Bhagavad-gītā (BG 3.9): yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ. Karma-bandhanaḥ azt jelenti, hogy ha nem a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu örömére cselekszünk, akkor tetteink visszahatása bilincsbe ver majd bennünket. Senkinek sem szabad saját érzékkielégítése érdekében cselekednie; mindenkinek Isten elégedettségéért kell dolgoznia. Ezt hívják yajñának.
Miután Dakṣa bemutatta a yajñát, a félistenek valamennyien a prasādára, a Viṣṇunak felajánlott étel maradékaira vártak. Az Úr Śiva a félistenek közé tartozik, így természetesen ő is elvárta, hogy megkapja a yajñából a prasāda őt illető részét. Dakṣa azonban puszta irigységből nem hívta meg Śivát, hogy részt vegyen az áldozaton, s a felajánlás után nem adta oda neki az őt illető részt. Miután azonban az Úr Śiva követői lerombolták a yajña-arénát, az Úr Brahmā megnyugtatta az Úr Śivát, s biztosította, hogy megkapja majd jussát a prasādából. Ezzel arra kérte, hogy tegye jóvá azt a pusztítást, amit a követői végeztek.
A Bhagavad-gītā (BG 3.11) kijelenti, hogy amikor az ember yajñát mutat be, minden félisten elégedett. A félistenek elvárják, hogy prasādát kapjanak a yajñákból, ezért yajñákat kell bemutatnunk. Akik materialista, érzékkielégítésre törekvő cselekedetekbe merülnek, azoknak yajñát kell végezniük, máskülönben csak belebonyolódnak kötelékeikbe. Éppen ezért Dakṣa, az emberiség atyja yajñát mutatott be, az Úr Śiva pedig várta, hogy megkapja belőle a részét. Śivát azonban nem hívták meg — s ez okozott minden bajt. Az Úr Brahmā közbenjárásával azonban minden szerencsésen végződött.
Egy yajña bemutatása nagyon nehéz feladat, mert a szertartásra minden félistent meg kell hívni. A Kali-yugában lehetetlen ilyen költséges áldozatokat bemutatni, és a félisteneket sem lehet meghívni, ezért ennek a korszaknak az írások azt javasolják, hogy yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB. 11.5.32). Az intelligens embereknek tudniuk kell, hogy a Kali-yugában nincs lehetőség a védikus áldozatok bemutatására. Ha azonban nem teszik elégedetté a félisteneket, akkor az évszakokra jellemző időjárás — például az esőzés — elmarad. Mindent a félistenek irányítanak. Ilyen körülmények között ahhoz, hogy a társadalomban a béke és a jólét egyensúlya fennmaradjon, ebben a korszakban minden okos embernek a saṅkīrtana-yajñát kell végeznie a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare szent nevek éneklésével. Hívjon vendégeket, énekelje a Hare Kṛṣṇát, aztán pedig osszon prasādát. Ez a yajña örömet fog okozni minden félistennek, s így béke és jólét uralkodik majd a világon. A védikus szertartások bemutatásában az a másik nehézség, hogy ha valaki a sok százezer félisten közül csupán egyet is elégedetlenné tesz, ahogyan Dakṣa sem okozott örömet az Úr Śivának, az katasztrófával járhat. Ebben a korban azonban az áldozat bemutatása leegyszerűsödött. Az ember csupán énekli a Hare Kṛṣṇát, s ha Kṛṣṇát elégedetté teszi, akkor automatikusan valamennyi félisten is elégedett lesz vele.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének hatodik fejezetéhez, melynek címe: „Brahmā megbékíti az Úr Śivát”.