HU/SB 4.6.7
7. VERS
- nāhaṁ na yajño na ca yūyam anye
- ye deha-bhājo munayaś ca tattvam
- viduḥ pramāṇaṁ bala-vīryayor vā
- yasyātma-tantrasya ka upāyaṁ vidhitset
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; aham—én; na—sem; yajñaḥ—Indra; na—sem; ca—és; yūyam—ti mindannyian; anye—mások; ye—akik; deha-bhājaḥ—azoknak, akiknek anyagi testük van; munayaḥ—a bölcsek; ca—és; tattvam—az igazság; viduḥ—ismerik; pramāṇam—a mértéket; bala-vīryayoḥ—az erőnek és a hatalomnak; vā—vagy; yasya—az Úr Śivának; ātma-tantrasya—az Úr Śivának, aki nem függ senkitől; kaḥ—mi; upāyam—jelenti; vidhitset—rosszat akarni.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā azt mondta, hogy senki sem ismerheti az Úr Śiva hatalmát — sem ő maga, sem Indra, sem a bölcsek, sem azok, akik az áldozati arénában összegyűltek. Ki merné hát megsérteni lótuszlábát?
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā azt tanácsolta a félisteneknek, hogy menjenek el az Úr Śivához, és kérjenek tőle bocsánatot, aztán pedig arról beszélt, hogyan tehetik őt elégedetté, s hogyan terjesszék elé az ügyet. Azt is kijelentette, hogy a feltételekhez kötött lelkek közül senki sem tudja — még ő vagy a félistenek sem —, hogyan okozhatnának örömet az Úr Śivának. Ennek ellenére így szólt: „Köztudott, hogy könnyű a kedvében járni, ezért egyszerűen csak boruljunk lótuszlába elé.”
Valójában az alárendelteknek kötelességük, hogy meghódoljanak a Legfelsőbbnek. Ez a Bhagavad-gītā utasítása. Az Úr mindenkit arra kér, hogy hagyjon fel minden kitalált elfoglaltsággal, és csak hódoljon meg Neki. Ez minden bűnös visszahatástól megszabadítja a feltételekhez kötött lelket. Ebben az esetben Brahmā is azt javasolja, hogy menjenek, s hódoljanak meg az Úr Śiva lótuszlábánál. Tettük minden bizonnyal sikerrel jár majd, mert az Úr Śiva nagyon kegyes, és könnyű a kedvében járni.