HU/SB 4.7.6
6. VERS
- maitreya uvāca
- tadā sarvāṇi bhūtāni
- śrutvā mīḍhuṣṭamoditam
- parituṣṭātmabhis tāta
- sādhu sādhv ity athābruvan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ—a bölcs Maitreya; uvāca—mondta; tadā—akkor; sarvāṇi—mind; bhūtāni—személyiségek; śrutvā—miután hallották; mīḍhuḥ-tama—az áldást osztók legjobbja (az Úr Śiva); uditam—elmondva; parituṣṭa—elégedett lévén; ātmabhiḥ—szívben és lélekben; tāta—kedves Vidurám; sādhu sādhu—jól van, jól van; iti—így; atha abruvan—ahogy mondtuk.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs Maitreya így szólt: Kedves Vidurám! A jelenlévők szívét és lelkét elégedettség töltötte el az Úr Śiva, az áldást osztók legkiválóbbja szavainak hallatán.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az Úr Śivát mīḍhuṣṭamának, az áldást osztók legjobbjának nevezik. Őt Āśutoṣaként is ismerik, ami azt jelenti, hogy nagyon könnyen elégedetté lehet tenni, de felbőszíteni is épp ilyen könnyű. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy a csekély értelemmel rendelkező emberek a félistenekhez fordulnak az anyagi áldás reményében. Általában az Úr Śivához mennek, s mivel neki mindig könnyű a kedvében járni, és mivel gondolkodás nélkül megad minden áldást a híveinek, mīḍhuṣṭamának, az áldást osztók legjobbjának hívják. A materialisták mindig szeretnének valami anyagi haszonhoz jutni, de a lelki áldás nem érdekli őket.
Néha természetesen az is előfordul, hogy valakinek az Úr Śiva adja meg a lelki élet legnagyobb áldását. Egyszer egy szegény brāhmaṇa áldás reményében az Úr Śivát imádta, aki végül azt tanácsolta neki, hogy menjen el Sanātana Gosvāmīhoz. A bhakta így is tett, s elmondta Sanātana Gosvāmīnak, hogy az Úr Śiva azt javasolta neki, hogy tőle, Sanātanától kérje a legnagyobb áldást. Sanātanának volt egy érintőköve, amit a szemétdombon tartott. A szegény brāhmaṇa ezt a követ kérte tőle, és kérésére Sanātana Gosvāmī neki ajándékozta. A brāhmaṇa nagyon boldog volt. Annyi aranya lehetett ezentúl, amennyit csak akart, csupán az érintőkövet kellett vashoz érintenie. Amikor azonban távozott, gondolkodóba esett: „Ha az érintőkő a legnagyobb kincs, miért tartotta Sanātana Gosvāmī a szemétben?” Visszament Sanātana Gosvāmīhoz, és megkérdezte: „Uram! Ha ez a legnagyobb kincs, miért tartottad a szemétben?” „Valójában nem ez a legnagyobb kincs — válaszolta Sanātana Gosvāmī. — De készen állsz-e arra, hogy valóban elfogadd a legnagyobb áldást tőlem?” „Igen, uram! — mondta a brāhmaṇa. — Az Úr Śiva ezért küldött hozzád.” Ekkor Sanātana Gosvāmī arra kérte, hogy dobja az érintőkövet a közeli tóba, aztán jöjjön vissza. A szegény brāhmaṇa engedelmeskedett, s amikor visszatért, Sanātana Gosvāmī felavatta őt a Hare Kṛṣṇa mantrával. Az Úr Śiva áldásával tehát a brāhmaṇa megkapta az Úr Kṛṣṇa legkiválóbb bhaktájának társaságát, aki beavatta a mahā-mantrába: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.