HU/SB 4.8.57
57. VERS
- svecchāvatāra-caritair
- acintya-nija-māyayā
- kariṣyaty uttamaślokas
- tad dhyāyed dhṛdayaṅ-gamam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-icchā—saját legfelsőbb akaratából; avatāra—inkarnáció; caritaiḥ—cselekedetek; acintya—felfoghatatlan; nija-māyayā—saját energiájából; kariṣyati—végez; uttama-ślokaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tat—az; dhyāyet—az ember meditáljon; hṛdayam-gamam—nagyon vonzó.
FORDÍTÁS
Kedves Dhruvám! Amellett hogy imádod a mūrtit, és naponta háromszor elismétled a mantrákat, meditálj az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle inkarnációiban végzett transzcendentális cselekedetein is, melyeket legfelsőbb akaratából és személyes energiái révén nyilvánított ki.
MAGYARÁZAT
Az odaadó szolgálat kilenc előírt gyakorlatot foglal magában: a hallást, az éneklést, az emlékezést, az imádatot, a szolgálatot, azt, hogy mindenünket felajánljuk az Úrnak, és így tovább. Dhruva Mahārājának Nārada Muni most nemcsak azt a tanácsot adja, hogy meditáljon az Úr formáján, hanem azt is, hogy gondoljon transzcendentális kedvteléseire, melyeket különféle inkarnációiban hajtott végre. A māyāvādī filozófusok az Úr inkarnációját ugyanabba a kategóriába sorolják, mint a közönséges élőlényeket. Ez nagy tévedés. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációját nem a természet anyagi törvényei kényszerítik cselekvésre. A versben használt svecchā szó arra utal, hogy az Úr inkarnációja saját legfelsőbb akaratából jelenik meg. A feltételekhez kötött lelket az anyagi természet törvényei kényszerítik arra, hogy a Legfelsőbb Úr irányítása alatt, karmájának megfelelően elfogadjon egy bizonyos fajta testet. Amikor azonban az Úr jelenik meg, Őt nem kényszeríti az anyagi természet ereje: úgy jelenik meg, ahogy akar, saját belső energiája által. Ez a különbség. A feltételekhez kötött lélek tettei szerint és az anyagi természet felsőbb hatalmának hatására kerül egy bizonyos fajta testbe, például egy disznótestbe. De amikor az Úr Kṛṣṇa jelenik meg egy vadkan-inkarnációban, Ő nem ugyanolyan disznó, mint a közönséges állat. Varāha-avatāraként egy olyan hatalmas formában jelenik meg, amelyet nem lehet egy közönséges vadkanéhoz hasonlítani. Az Ő megjelenése és eltávozása számunkra felfoghatatlan. A Bhagavad-gītā érthetően kijelenti, hogy saját belső energiája által jelenik meg, hogy megvédelmezze bhaktáit és végezzen az abhaktákkal. Egy bhaktának mindig tudnia kell, hogy Kṛṣṇa nem közönséges emberi lényként vagy közönséges vadállatként száll alá. Megjelenése Varāha-mūrtiként, lóként vagy teknősként belső energiájának a megnyilvánulása. A Brahma-saṁhitā azt mondja, ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ: azt, amikor az Úr emberi lényként vagy vadállatként jelenik meg, nem szabad helytelenül olyannak tekintenünk, mint amilyen egy közönséges feltételekhez kötött lélek születése, akit a természet törvényei kényszerítenek, hogy állatként, emberi lényként vagy félistenként szülessen meg. Az efféle gondolkodás nagyon sértő. Az Úr Caitanya Mahāprabhu elítélte a māyāvādīkat, és kijelentette, hogy megsértik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert azt gondolják, hogy az Úr és a feltételekhez kötött élőlények egyformák.
Nārada azt tanácsolja Dhruvának, hogy meditáljon az Úr kedvtelésein, ami éppen olyan jó, mint ha elménket az Úr formájára rögzítjük. Az Úrnak bármelyik formáján meditálunk, az nagyon hasznos, s ugyanígy az Úr különféle neveinek, például a Hari, Govinda és Nārāyaṇa neveknek az éneklése is rendkívül áldásos. Ebben a korszakban azonban a śāstra leginkább a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését ajánlja: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.