HU/SB 5.19.5
5. VERS
- martyāvatāras tv iha martya-śikṣaṇaṁ
- rakṣo-vadhāyaiva na kevalaṁ vibhoḥ
- kuto ’nyathā syād ramataḥ sva ātmanaḥ
- sītā-kṛtāni vyasanānīśvarasya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
martya—halandóként; avatāraḥ—akinek inkarnációja; tu—azonban; iha—az anyagi világban; martya-śikṣaṇam—hogy tanítsa az összes élőlényt, különösen az emberi lényeket; rakṣaḥ-vadhāya—hogy elpusztítsa Rāvaṇa démont; eva—bizonyára; na—nem; kevalam—csak; vibhoḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; kutaḥ—ahonnan; anyathā—máskülönben; syāt—lenne; ramataḥ—annak, aki élvez; sve—Önmagában; ātmanaḥ—az univerzum lelki azonossága; sītā—az Úr Rāmacandra feleségének; kṛtāni—megjelent az elkülönülés miatt; vyasanāni—minden szenvedés; īśvarasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
FORDÍTÁS
A sors akaratából Rāvaṇát, a rākṣasák vezérét nem ölhette meg más, csak egy emberi lény, ezért az Úr Rāmacandra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége emberi formában jelent meg. Az Úr Rāmacandra küldetése azonban nemcsak az volt, hogy elpusztítsa Rāvaṇát, hanem az is, hogy megtanítsa a halandó lényeknek, hogy a számtalan nyomorúság oka a nemi élet vagy a feleség körül összpontosuló anyagi boldogság. Ő az önellátó Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek semmi sem okozhat bánatot. Mi másért kellett volna olyan megpróbáltatásokon keresztülmennie, mint Sītā elrablása?
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr emberi lény formájában megjelenik ebben az univerzumban, két célja van, ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 4.9) leírja: parītrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām, azaz a démonok elpusztítása és a bhakták megvédelmezése. Hogy megvédelmezze a bhaktákat, az Úr azonkívül, hogy személyes jelenlétével elégedetté teszi őket, tanítja is őket, hogy ne essenek le az odaadó szolgálat szintjéről. Az Úr Rāmacandra saját példájával azt tanította a bhaktáknak, hogy jobb, ha az ember nem házasodik meg, mert az kétségtelenül sok megpróbáltatással jár. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 7.9.45) megerősíti:
- yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tucchaṁ
- kaṇḍūyanena karayor iva duḥkha-duḥkham
- tṛpyanti neha kṛpaṇā bahu-duḥkha-bhājaḥ
- kaṇḍūtivan manasijaṁ viṣaheta-dhīraḥ
A kṛpanák, akik nem rendelkeznek fejlett lelki tudással, és emiatt éppen ellentétei a brāhmaṇáknak, általában megházasodnak, ami engedélyezi számukra a nemi életet. Újra és újra a szexuális élet élvezetébe merülnek, noha a nemi élet megannyi gyötrelmes következménnyel jár. Ez egy figyelmeztetés a bhakták számára. Az Úr Rāmacandra, noha Ő Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, számtalan megpróbáltatáson ment keresztül amiatt, hogy megnősült és feleségül vette Sītāt. Mindezt természetesen azért tette, hogy tanítsa a bhaktákat és az emberi társadalmat. Csak azért vállalt ilyen lemondásokat, hogy tanítson minket, hiszen valójában Neki soha semmi nem okozhat bánatot.
Az Úr tanításának egy másik része az, hogy aki megnősül, annak hűséges férjnek kell lennie, és tökéletes védelmet kell nyújtania feleségének. Az emberi társadalomnak van két osztálya: az egyikbe azok tartoznak, akik szigorúan követik a vallásos elveket, a másikba pedig azok, akik bhakták. Az Úr Rāmacandra személyes példájával mindkét csoportnak meg akarta tanítani, hogyan kövessék maradéktalanul a a vallás fegyelmező szabályait, és hogyan legyenek szerető és kötelességtudó férjek. Semmi más ok nem volt arra, hogy e látszólagos megpróbáltatásokon keresztülmenjen. Aki szigorúan betartja a vallásos elveket, annak törődnie kell azzal, hogy teljes védelmet nyújtson feleségének. Ez néha szenvedést okozhat, mégis vállalni kell. Ez egy hűséges férj kötelessége. Az Úr Rāmacandra személyes példájával tanította az embereket erre a kötelességükre. Gyönyörenergiájából ezer és ezer Sītāt teremthetett volna, de csupán azért, hogy megmutassa, mi egy hűséges férj kötelessége, nemcsak kiszabadította Sītāt Rāvaṇa karmai közül, de elpusztította Rāvaṇát és egész családját is.
Tanításainak egy újabb aspektusa az, hogy bár az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a bhaktái látszólag anyagi nehézségektől szenvednek, e megpróbáltatásokhoz semmi közük. Mindannyian mukta-puruṣák, azaz minden körülmények között felszabadult lelkek. A Caitanya-bhāgavata ezért kijelenti:
- yata dekha vaiṣṇavera vyavahāra duḥkha
- niścaya jāniha tāhā paramānanda-sukha
Egy vaiṣṇava amiatt, hogy odaadó szolgálatot végez, örökké, megingathatatlanul a transzcendentális gyönyörbe merül. Noha látszólag anyagi fájdalmak okoznak neki szenvedést, helyzetét elkülönülésben érzett transzcendentális boldogságnak nevezik (viraha). Azok az érzelmek, melyeket a szerelmes és kedvese érez egymás távollétében, valójában rendkívül örömteliek, annak ellenére, hogy kívülről nézve fájdalmasnak tűnnek. Ezért az Úr Rāmacandra elszakadása Sītādevītől, valamint az ezzel járó nehézségek, amelyektől mindketten szenvedtek, nem más, mint a transzcendentális gyönyör egy másik megnyilvánulása. Ez Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura véleménye.