HU/SB 5.5.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

idaṁ śarīraṁ mama durvibhāvyaṁ
sattvaṁ hi me hṛdayaṁ yatra dharmaḥ
pṛṣṭhe kṛto me yad adharma ārād
ato hi mām ṛṣabhaṁ prāhur āryāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

idam—ez; śarīram—transzcendentális test, sac-cid-ānanda-vigrahaḥ; mama—Enyém; durvibhāvyam—felfoghatatlan; sattvam—mentes a természet anyagi kötőerőitől; hi—valóban; me—Enyém; hṛdayam—szív; yatra—ahol; dharmaḥ—a vallás valódi síkja, a bhakti-yoga; pṛṣṭhe—a háton; kṛtaḥ—tett; me—Általam; yat—mert; adharmaḥ—vallástalanság; ārāt—messze; ataḥ—ezért; hi—valóban; mām—Enyém; ṛṣabham—a legkiválóbb élőlénynek; prāhuḥ—hívnak; āryāḥ—akik a lelki élet fejlett szintjén állnak, azaz a tiszteletre méltó feljebbvalók.


FORDÍTÁS

Transzcendentális testem [sac-cid-ānanda-vigraha] pontosan olyan, mint egy emberi alak, de mégsem egy anyagi emberi test, és teljesen felfoghatatlan. Engem nem a természet kényszerít arra, hogy elfogadjak egy bizonyos fajta testet    —    saját szabad akaratomból teszek így. Örökké bhaktáim boldogulására gondolok, ezért a szívemben, ami szintén lelki, ott rejlik az odaadó szolgálat folyamata is, ami a bhakták számára van. A vallástalanságot [az adharmát] és a nem odaadó cselekedeteket messze távol tartom a szívemtől, s nem okoznak Nekem örömet. E transzcendentális tulajdonságaim miatt az emberek úgy imádkoznak Hozzám mint Ṛṣabhadevához, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, a legkiválóbb élőlényhez.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben az idaṁ śarīraṁ mama durvibhāvyam szavak nagyon fontosak. Általában két energiát tapasztalunk: az anyagi és a lelki energiát. Az anyagi energiáról (föld, víz, levegő, tűz, éter, elme, intelligencia és ego) van bizonyos tapasztalatunk, mivel az anyagi világban mindenkinek a teste ezekből az elemekből épül fel. Az anyagi testben él a szellemi lélek, akit azonban anyagi szemeinkkel nem láthatunk. Ha egy lelki energiával teli testet látunk, nagyon nehéz megértenünk, hogyan rendelkezhet a lelki energia egy testtel. Ez a vers leírja, hogy az Úr Ṛṣabhadeva teste teljesen lelki volt. Ezt egy materialistának nagyon nehéz megértenie: számára a tökéletesen lelki test felfoghatatlan. Ha az érzékelés tapasztalatának útján nem tudunk megérteni valamit, el kell fogadnunk a Védák véleményét. A Brahma-saṁhitā kijelenti: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A Legfelsőbb Úrnak formával rendelkező teste van, ez a test azonban nem anyagi elemekből áll, hanem lelki gyönyör, örökkévalóság és életerő alkotják. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfoghatatlan energiája révén meg tud jelenni előttünk eredeti lelki testében, mivel azonban mi még sohasem láttunk lelki testet, megzavarodunk, és anyaginak véljük. A māyāvādī filozófusok teljesen képtelenek felfogni a lelki test létezését. Azt mondják, hogy a lélek mindig személytelen, és ha valami személyeset látnak, akkor biztosra veszik, hogy az anyagi. A Bhagavad-gītāban (BG 9.11) a következőket olvashatjuk:

avajānanti māṁ mūḍhā
mānuṣīṁ tanum āśritam
paraṁ bhāvam ajānanto
mama bhūta-maheśvaram

„Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik transzcendentális természetem, nem tudják, hogy mindenek Legfelsőbb Ura vagyok.”

Az ostobák azt gondolják, hogy a Legfelsőbb Úr egy anyagi energiából álló testben jelenik meg. Az anyagi testet könnyen megérthetjük, a lelki testet azonban képtelenek vagyunk felfogni. Ṛṣabhadeva ezért azt mondja, idaṁ śarīraṁ mama durvibhāvyam. A lelki világban mindenkinek lelki teste van, ott nincsen anyagi létezés. A lelki világban csak szolgálat van és a szolgálat elfogadása. Csak sevya, sevā és sevaka van    —    az a személy, akit szolgálnak, a szolgálat folyamata és a szolga. Ez a három dolog teljesen lelki, és ezért a lelki világot abszolútnak nevezik. Az anyagi szennyeződésnek ott nyoma sincs. Az Úr Ṛṣabhadeva teljes mértékben az anyagi felfogás felett áll, és azt mondja, hogy szívét a dharma alkotja. A dharmát a Bhagavad-gītā (BG 18.66) magyarázza meg: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. A lelki világban minden élőlény meghódolt a Legfelsőbb Úrnak, és tökéletesen a lelki síkon él. Bár létezik a szolga, a szolgált és maga a szolgálat, ezek mind lelkiek és változatosak. Jelen pillanatban anyagi felfogásunk következtében számunkra minden durvibhāvya, felfoghatatlan. Az Urat amiatt, hogy Ő a Legfelsőbb, Ṛṣabhának, a legkiválóbbnak nevezik. Védikus kifejezéssel élve: nityo nityānām. Mi szintén lelkiek vagyunk, de alárendeltek. Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Úr a legfőbb élőlény. A ṛṣabha szó, ami „legfőbb”-et vagy „legfelsőbb”-et jelent, a Legfelsőbb Lényre, Magára Istenre utal.