HU/SB 5.6.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

nityānubhūta-nija-lābha-nivṛtta-tṛṣṇaḥ
śreyasy atad-racanayā cira-supta-buddheḥ
lokasya yaḥ karuṇayābhayam ātma-lokam
ākhyān namo bhagavate ṛṣabhāya tasmai


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nitya-anubhūta—annak köszönhetően, hogy mindig tudatában van valódi azonosságának; nija-lābha-nivṛtta-tṛṣṇaḥ—aki teljes volt Magában, és nem volt más beteljesülendő vágya; śreyasi—az élet valódi érdeke; a-tat-racanayā—a tettek anyagi területen való kiterjesztésével, azáltal, hogy a testet véli az önvalónak; cira—hosszú ideig; supta—aludt; buddheḥ—akinek az intelligenciája; lokasya—embereknek; yaḥ—aki (az Úr Ṛṣabhadeva); karuṇayā—indokolatlan kegyéből; abhayam—félelemnélküliség; ātma-lokam—az önvaló valódi azonosságára; ākhyāt—tanított; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; bhagavate—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ṛṣabhāya—az Úr Ṛṣabhadevának; tasmai—Neki.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Ṛṣabhadeva teljesen tudatában volt valódi azonosságának, ezért elégedett volt önmagában, és nem vágyott semmilyen külső forrásból származó elégedettségre. Nem volt szüksége arra, hogy sikerre törekedjen, hiszen teljes volt Magában. Akik szükségtelenül testi felfogásban élnek és materialista légkört teremtenek, azok sohasem ismerik fel igazi érdeküket. Az Úr Ṛṣabhadeva indokolatlan kegyéből az önvaló valódi azonosságáról és az élet céljáról tanította az embereket. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát az Úrnak, aki az Úr Ṛṣabhadevaként jelent meg!


MAGYARÁZAT

Ez a vers összefoglalja az egész fejezetet, ami az Úr Ṛṣabhadeva cselekedeteiről számolt be. Az Úr Ṛṣabhadeva Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért teljes Magában. Nekünk, élőlényeknek, a Legfelsőbb Úr szerves részeinek követnünk kell az Úr Ṛṣabhadeva utasításait, és szintén elégedettnek kell lennünk önmagunkban. Nem szabad a testi felfogásnak köszönhetően szükségtelen követeléseket támasztanunk. Amikor valaki eljut az önmegvalósításig, akkor elégedett, mert elfoglalja örök lelki helyzetét. A Bhagavad-gītā (BG 18.54) megerősíti: Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati. Ez minden élőlény célja. Még ha valaki az anyagi világban él, akkor is teljes elégedettségre tehet szert, valamint megszabadulhat a vágyakozástól és a siránkozástól is pusztán azzal, hogy követi az Úr utasításait, melyeket a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam ír le. Az önmegvalósításból származó elégedettséget svarūpānandának nevezik. Az örökké sötétségben alvó feltételekhez kötött lélek nem tudja, mi az érdeke. Csupán arra törekszik, hogy anyagi elrendezéseket téve boldog legyen, ez azonban lehetetlen. A Śrīmad-Bhāgavatam ezért azt mondja: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum, durva tudatlansága következtében a feltételekhez kötött lélek nem ismeri fel, hogy valódi érdeke nem más, mint hogy menedéket keressen az Úr Viṣṇu lótuszlábánál. Az anyagi környezet alakításával törekedni a boldogságra teljesen hiábavaló. A boldogságot így lehetetlen elérni. Az Úr Ṛṣabhadeva viselkedésével és tanításaival világosságot gyújtott a feltételekhez kötött lelkekben, s megmutatta nekik, hogyan váljanak lelki azonosságukat visszanyerve önellátókká.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének hatodik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Ṛṣabhadeva cselekedetei”.