HU/SB 6.16.42
42. VERS
- kaḥ kṣemo nija-parayoḥ
- kiyān vārthaḥ sva-para-druhā dharmeṇa
- sva-drohāt tava kopaḥ
- para-sampīḍayā ca tathādharmaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—mi; kṣemaḥ—haszon; nija—magának; parayoḥ—és másoknak; kiyān—mennyi; vā—vagy; arthaḥ—cél; sva-para-druhā—ami irigy a végrehajtóra és másokra; dharmeṇa—a vallási rendszerrel; sva-drohāt—amiatt, hogy saját magára irigy; tava—Neked; kopaḥ—düh; para-sampīḍayā—fájdalmat okozva másoknak; ca—szintén; tathā—ugyanúgy; adharmaḥ—vallástalanság.
FORDÍTÁS
Hogyan lehet hasznára az embernek és másoknak egy olyan vallás, ami irigységet ébreszt az emberben saját maga és mások iránt? Miféle áldást hozhat egy ilyen rendszer követése? Mit lehet igazán nyerni általa? Ha valaki amiatt, hogy irigy saját magára, fájdalmat okoz magának és másoknak is, azzal felébreszti dühödet, és a vallástalanság útját járja.
MAGYARÁZAT
A bhāgavata-dharma folyamatán kívül — ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálata az Ő örök szolgájaként — minden más vallási rendszer az ember saját maga és mások iránt érzett irigységének rendszere. Sok olyan vallás van például, amely állatáldozatokat javasol. Az ilyen állatáldozatok a végrehajtó és az állat számára egyaránt kedvezőtlenek. Néha ugyan lehet állatot áldozni Kālī istennő előtt, és meg lehet enni az állat húsát, inkább, mint hogy valaki a vágóhídról vásárolna húst, ám a Kālī istennőnek végzett állatáldozatból származó hús elfogyasztása nem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az utasítása. Ez csupán engedmény azon nyomorult emberek számára, akik nem hagynak fel a húsevéssel, és célja az, hogy megfékezze vágyukat a korlátlan húsevésre. Az ilyen vallásos rendszer elítélendő. Kṛṣṇa kijelenti: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). „Adj fel minden más kötelességet, és hódolj meg Nekem!” Ez a vallásban a végső szó.
Felhozhatjuk azt az ellenérvet, hogy a Védák javasolják az állatáldozatokat. Ezt azonban csak a korlátozás érdekében teszik. Ha a Védák nem korlátozzák a hús vásárlását, az emberek a kereskedelemből származó húst fogják megvenni, s így a kereskedelmet elárasztják a hentesüzletek, a vágóhidak száma pedig egyre nő. Ezt akarják megelőzni a Védák, amikor néha azt mondják, hogy az ember ehet húst, miután Kālī istennőnek feláldozott egy jelentéktelen állatot, például egy kecskét. Az a vallási rendszer azonban, amely állatáldozatokat javasol, mindenképpen kedvezőtlen, az áldozat végrehajtója és az állat számára egyaránt. A Bhagavad-gītā (BG 16.17) a következőképpen ítéli el azokat az irigy embereket, akik puszta kérkedésből állatáldozatokat hajtanak végre:
- ātma-sambhāvitāḥ stabdhā
- dhana-māna-madānvitāḥ
- yajante nāma-yajñais te
- dambhenāvidhi-pūrvakam
„Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában néha büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csak nevükben áldozatok.” Kālī istennő imádata során az efféle állatáldozatokat gyakran nagy pompával és felhajtással mutatják be, ám az ilyen ünnepségek, annak ellenére, hogy a yajña nevében hajtják végre őket, valójában nem yajñák, mert a yajña célja az, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Éppen ezért az írások különös tekintettel erre a korszakra a következőt javasolják: yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32). Az okos emberek a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével teszik elégedetté a yajña-puruṣát, Viṣṇut. Az irigyeket azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége elítéli:
- ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ
- kāmaṁ krodhaṁ ca saṁśritāḥ
- mām ātma-para-deheṣu
- pradviṣanto ’bhyasūyakāḥ
- tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān
- saṁsāreṣu narādhamān
- kṣipāmy ajasram aśubhān
- āsurīṣv eva yoniṣu
„A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjtől és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást. Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démoni fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.” (BG 16.18-19) Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elítéli az ilyen embereket, ahogyan erre a tava kopaḥ szavak utalnak. Aki gyilkol, az irigy saját magára és arra is, akit megöl, mert a gyilkosságnak az a következménye, hogy elfogják és felakasztják. Ha valaki megszegi az emberek létrehozta államvezetés törvényeit, megmenekülhet attól, hogy az állam kivégezze, Isten törvényei elől azonban nem lehet kitérni. Ha valaki megöl egy állatot, következő életében az az állat fog végezni vele. Ez a természet törvénye. Engedelmeskednünk kell a Legfelsőbb Úr utasításainak: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Annak, aki más vallást követ, számtalan formában kell elszenvednie az Istenség Legfelsőbb Személyisége büntetését. Aki tehát egy kitalált vallás híve, az nemcsak másokra irigy, de saját magára is. Ebből következően a vallásnak, amit követ, semmi haszna.
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.8) így ír:
- dharmaḥ svanuṣṭhitaḥ puṁsāṁ
- viṣvaksena-kathāsu yaḥ
- notpādayed yadi ratiṁ
- śrama eva hi kevalam
„A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelően hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyiségének üzenete iránt.” Az olyan vallás követésével, ami nem ébreszti fel bennünk a Kṛṣṇa-tudatot, az Isten-tudatot, csupán az időnket és az energiánkat vesztegetjük.