HU/SB 7.10.48


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


48. VERS

yūyaṁ nṛ-loke bata bhūri-bhāgā
lokaṁ punānā munayo ’bhiyanti
yeṣāṁ gṛhān āvasatīti sākṣād
gūḍhaṁ paraṁ brahma manuṣya-liṅgam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yūyam—ti mind (a Pāṇḍavák); nṛ-loke—ebben az anyagi világban; bata—azonban; bhūri-bhāgāḥ—rendkívül szerencsés; lokam—az összes bolygó; punānāḥ—aki meg tudja tisztítani; munayaḥ—nagy szentek; abhiyanti—szinte mindig ellátogatnak; yeṣām—akiknek; gṛhān—a házában; āvasati—benne lakik; iti—így; sākṣāt—közvetlenül; gūḍham—nagyon bizalmas; param brahma—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; manuṣya-liṅgam—emberi lényként megjelenve.


FORDÍTÁS

Nārada Muni folytatta: Kedves Yudhiṣṭhira Mahārājám! Ti [a Pāṇḍavák] mind rendkívül szerencsések vagytok, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa épp úgy él palotátokban, mint egy emberi lény. A nagy szentek nagyon jól tudják ezt, ezért mindig ellátogatnak hozzátok.


MAGYARÁZAT

Amikor egy tiszta bhakta Prahlāda Mahārāja cselekedeteiről hall, nagyon kell vágynia arra, hogy kövesse a nyomdokait, de az is előfordulhat, hogy elkeseredik, arra gondolván, hogy nem minden bhakta érheti el Prahlāda Mahārāja szintjét. Ilyen egy tiszta bhakta természete: mindig azt gondolja magáról, hogy ő a leghitványabb, hogy alkalmatlan és képzetlen. Így aztán Yudhiṣṭhira Mahārāja, aki ugyanolyan szintű odaadó szolgálatot végzett, mint Prahlāda, az ő cselekedeteiről szóló elbeszélés hallatán minden bizonnyal saját szerény helyzetére gondolt. Nārada Muni azonban belelátott Yudhiṣṭhira Mahārāja elméjébe, s ezért nyomban biztatni kezdte, s kijelentette, hogy a Pāṇḍavák sem kevésbé szerencsések, mint Prahlāda Mahārāja. Ugyanolyanok, mint ő, mert noha az Úr Nṛsiṁhadeva megjelent Prahlāda előtt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége eredeti formájában, Kṛṣṇaként mindig a Pāṇḍavákkal élt. A Pāṇḍavák Kṛṣṇa yogamāyājának hatása alatt nem tudták, milyen szerencsés helyzetben vannak, de a szentek    —    köztük a kiváló bölcs, Nārada    —    mind megértették ezt, ezért örökké látogatták Yudhiṣṭhira Mahārāját.

Azok a tiszta bhakták, akik mindig Kṛṣṇa-tudatosak, mind természetes módon nagyon szerencsések. A nṛ-loke szó, melynek jelentése „az anyagi világban”, arra utal, hogy a Pāṇḍavák előtt sok-sok olyan bhakta élt    —    például a Yadu-dinasztia leszármazottjai, valamint Vasiṣṭha, Marīci, Kaśyapa, az Úr Brahmā és az Úr Śiva    —,    akik mind rendkívüli szerencsében részesültek. A Pāṇḍavák azonban mindegyiküknél jobbak voltak, mert Maga Kṛṣṇa élt velük örökké. Nārada Muni ezért kihangsúlyozta, hogy az anyagi világban (nṛ-loke) a Pāṇḍavák a legszerencsésebbek.