HU/SB 7.14.16
16. VERS
- yarhy ātmano ’dhikārādyāḥ
- sarvāḥ syur yajña-sampadaḥ
- vaitānikena vidhinā
- agni-hotrādinā yajet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yarhi—amikor; ātmanaḥ—saját önvalójának; adhikāra-ādyāḥ—tulajdona, ami teljes mértékben az irányítása alatt áll; sarvāḥ—minden; syuḥ—válik; yajña-sampadaḥ—a yajña végzéséhez szükséges dolgok, vagy mindaz, ami elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; vaitānikena—hiteles könyvekkel, amelyek a yajña végrehajtásához adnak útmutatást; vidhinā—a szabályozó elvek szerint; agni-hotra-ādinā—áldozatokat ajánlva a tűzbe, stb.; yajet—imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
FORDÍTÁS
Ha valaki vagyonnal és tudással rendelkezik, amelyek teljes mértékben az irányítása alatt állnak, valamint olyan dolgokkal, amelyekkel yajñát végezhet, azaz elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mutasson be áldozatokat a tűzbe helyezett felajánlásokkal, a śāstrák útmutatásai szerint. Így imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
MAGYARÁZAT
Ha egy gṛhastha, egy családfenntartó kellőképpen ismeri a Védák tudományát, és elég gazdag ahhoz, hogy imádatával tegye elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, yajñákat kell végeznie a hiteles szentírások útmutatásai szerint. A Bhagavad-gītā (BG 3.9) egyértelműen kijelenti: yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ, mindenki végezheti a hivatásával járó kötelességeit, de e kötelességek eredményét áldozat gyanánt fel kell ajánlania, hogy elégedetté tegye a Legfelsőbb Urat. Ha valaki olyan szerencsés, hogy egyaránt rendelkezik transzcendentális tudással és pénzzel, amelyekkel áldozatokat végezhet, akkor ezt kell tennie, a śāstrák útmutatásainak megfelelően. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.3.52) így ír:
- kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ
- tretāyāṁ yajato makhaiḥ
- dvāpare paricaryāyāṁ
- kalau tad dhari-kīrtanāt
Az egész védikus civilizációnak az a célja, hogy elégedetté tegyük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a Satya-yugában úgy volt lehetséges, hogy az ember a szív mélyén lakozó Legfelsőbb Úron meditált, a Tretā-yugában pedig úgy, hogy költséges yajñákat hajtott végre. Ugyanezt a célt a Dvāpara-yugában az Úr templomi imádatával lehetett elérni, s ebben a Kali-korban a saṅkīrtana-yajña végzése vezet el ugyanehhez a célhoz. Aki tehát tudással és pénzzel rendelkezik, annak mindezt az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében kell használnia, mégpedig úgy, hogy segíti a saṅkīrtana mozgalmat, amely már elkezdődött mint a Hare Kṛṣṇa-mozgalom, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. Minden művelt és gazdag embernek csatlakoznia kell ehhez a mozgalomhoz, mert a pénzt és a műveltséget az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába kell állítanunk. Ha nem az Úr szolgálatában használjuk ezeket, akkor ezekkel az értékes dolgokkal māyāt fogjuk szolgálni. A magukat tudósoknak, filozófusoknak és költőknek nevezett emberek műveltsége most māyāt szolgálja, éppen úgy, mint a gazdagok vagyona. Māyā szolgálata azonban csak zűrzavart teremt a világon. Éppen ezért a tehetős és művelt embereknek vagyonukat és tudásukat fel kell áldozniuk azzal, hogy a Legfelsőbb Úr elégedettsége érdekében használják fel, és csatlakoznak ehhez a saṅkīrtana mozgalomhoz (yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32)).