HU/SB 7.2.10
10. VERS
- tāvad yāta bhuvaṁ yūyaṁ
- brahma-kṣatra-samedhitām
- sūdayadhvaṁ tapo-yajña-
- svādhyāya-vrata-dāninaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tāvat—amíg (megölöm az Úr Viṣṇut); yāta—menjetek; bhuvam—a Föld bolygóra; yūyam—mindannyian; brahma-kṣatra—a brāhmaṇáknak és a kṣatriyáknak; samedhitām—a tettei (a brahminikus kultúra és a védikus kormányzás) miatt jómódúvá vált; sūdayadhvam—pusztítsátok el; tapaḥ—a lemondásokat végzőket; yajña—áldozatok; svādhyāya—a védikus tudomány tanulmányozása; vrata—a szabályozó fogadalmak; dāninaḥ—és akik adományoznak.
FORDÍTÁS
Amíg én megölöm az Úr Viṣṇut, menjetek le a Föld bolygóra, ahol most a brahminikus kultúrának és a kṣatriya kormányzásnak köszönhetően jólét uralkodik. Ezek az emberek lemondásokat végeznek, áldozatokat mutatnak be, a Védákat tanulmányozzák, szigorú fogadalmakat tesznek és adományoznak. Végezzetek mindenkivel, aki így él!
MAGYARÁZAT
Hiraṇyakaśipu fő célja az volt, hogy megzavarja a félisteneket. Úgy tervezte, először az Úr Viṣṇut pusztítja el, hogy az Ő halálával a félistenek is automatikusan elveszítsék erejüket, és elpusztuljanak. A másik terve az volt, hogy a Föld bolygó lakóit zaklassa. A Föld és a többi bolygó lakóinak békéjét és jólétét a brāhmaṇák és a kṣatriyák tartották fenn. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 4.13): cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vihāgaśaḥ. „Az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem.” Minden bolygón más élőlények laknak, de az Úr azt javasolja, különösen a Föld bolygóra vonatkozóan, ahol emberi lények élnek, hogy a társadalmat négy varṇára kell osztani: brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra. Mielőtt az Úr Kṛṣṇa megjelent a Földön, a Földet a brāhmaṇák és a kṣatriyák vezették. A brāhmaṇák kötelessége a śamaḥ (a békés természet), a damaḥ (az önfegyelem), a titikṣā (a türelem), a satyam (az igazmondás), a śaucam (a tisztaság) és az ārjavam (az egyszerűség) fenntartása, valamint az, hogy tanácsot adjanak a kṣatriya királyoknak azzal kapcsolatban, hogyan uralkodjanak az ország vagy a bolygó felett. A brāhmaṇák utasításait követve a kṣatriyáknak a lemondások és áldozatok végzésére, a Védák tanulmányozására és a védikus elvek követésére kell buzdítaniuk az embereket. Gondoskodniuk kell arról is, hogy a brāhmaṇák, a sannyāsīk és a templomok kapjanak adományokat. Ilyen a brahminikus kultúra Istennek tetsző elrendezése.
Az emberek hajlanak arra, hogy yajñákat végezzenek, mert másképp nem hullik elegendő eső (yajñād bhavati parjanyaḥ (BG 3.14)), s ez akadályozhatja a termelést a mezőgazdaságban (parjanyād anna-sambhavaḥ). A brahminikus kultúra bevezetésével tehát a kṣatriya kormánynak gondoskodnia kell róla, hogy az emberek yajñát végezzenek, hogy tanulmányozzák a Védákat, valamint hogy adományokat adjanak. Ily módon az emberek könnyedén hozzájuthatnak mindahhoz, ami az életükhöz szükséges, és a társadalom életét sem zavarja meg majd semmi. Ezzel kapcsolatban az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 3.12) azt mondja:
- iṣṭān bhogān hi vo devā
- dāsyante yajña-bhāvitāḥ
- tair dattān apradāyaibhyo
- yo bhuṅkte stena eva saḥ
„Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek a yajña [áldozat] végzésével, ellátnak majd benneteket mindennel, amire csak szükségetek van. Ám minden bizonnyal tolvaj az, aki úgy élvezi ezeket az adományokat, hogy nem ajánlja fel viszonzásképpen a félisteneknek.”
A félistenek az ellátásról gondoskodó felhatalmazott ügynökök, akik az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu nevében végzik dolgukat, ezért elégedetté kell tenni őket az előírt yajñák bemutatásával. A Védák különféle yajñákat írnak elő a különféle félistenek számára, de végső soron mindent az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlunk fel. Aki nem érti meg, hogy ki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, annak azt ajánlják, hogy a félisteneknek mutasson be áldozatot. A különféle anyagi tulajdonságokkal rendelkező embereknek a Védák különféle yajñákat javasolnak. A különféle félistenek imádata ugyanezen az elven, az eltérő tulajdonságokon alapszik. A húsevőknek például ajánlatos Kālī istennőt imádniuk, az anyagi természet rettenetes formáját, s állatokat kell áldozniuk az istennő előtt. De akik a jóság kötőerejében vannak, azoknak Viṣṇu transzcendentális imádatát javasolják. Végső soron minden yajñának az a célja, hogy az ember fokozatosan transzcendentális síkra emelkedjen. Az egyszerű embereknek legalább a pañca-mahāyajñaként ismert öt yajñát el kell végezniük.
Tudnunk kell azonban, hogy mindazzal, amire az emberi társadalomnak szüksége van, az Úr félisten-ügynökei látnak el minket. Senki sem képes létrehozni ezeket. Nézzük meg például az emberi társadalom táplálékát. Ide tartozik a jóság kötőerejében élők számára a gabona, a gyümölcsök, a zöldségek, a tej és a cukor, a nem-vegetáriánusok számára pedig az olyan ételek, mint a hús. Az ember egyiket sem tudja előállítani. Aztán vegyük például a hőt, a fényt, a vizet és a levegőt, amelyek mind szintén életszükségletek — az emberi társadalom egyiket sem tudja létrehozni. A Legfelsőbb Úr nélkül nem lehet bőséges napfény, holdfény, eső vagy szél, s ezek nélkül senki sem élhet. Nyilvánvaló, hogy az életünk attól függ, amit az Úr ad nekünk. Még ipari vállalkozásainkhoz is számtalan nyersanyagra van szükség, például fémre, kénre, higanyra, mangánra és sok más nélkülözhetetlen dologra. Mindezzel az Úr ügynökei látnak el minket, azzal a céllal, hogy megfelelően használjuk fel őket, s így épek és egészségesek maradjunk, hogy elérhessük az önmegvalósítást, ami az élet végső céljához vezet, ahhoz, hogy megszabaduljunk a létért vívott anyagi küzdelemtől. Ezt az életcélt a yajñák bemutatásával érhetjük el. Ha megfeledkezünk az emberi élet céljáról, és csak elfogadjuk s az érzékkielégítésünkre használjuk az Úr ügynökeinek ajándékait, valamint egyre jobban belebonyolódunk az anyagi létbe — noha a teremtett világ nem erre való —, kétségtelenül tolvajokká válunk, s ezért az anyagi természet törvényei megbüntetnek bennünket. A tolvajok társadalma sohasem lehet boldog, mert a tolvajoknak nincs életcéljuk. A durva anyagi felfogású materialista tolvajok életének nincs végső célja. Csak az érzékkielégítéssel foglalkoznak, és fogalmuk sincs arról, hogyan kell yajñákat végezni. Az Úr Caitanya azonban bevezette a yajña végzésének legkönnyebb folyamatát, a saṇkīrtana-yajñát, amit bárki, bárhol a világon végezhet, ha magáévá teszi a Kṛṣṇa-tudat elveit.
Hiraṇyakaśipu arra készült, hogy megölje a Föld lakóit, hogy ne legyen több yajña, s a félistenek e zaklatás miatt automatikusan elpusztuljanak, amikor az Úr Viṣṇu, yajñeśvara elpusztul. Ilyen démonikus terveket forgatott a fejében Hiraṇyakaśipu, aki nagyon jól értett az efféle tettekhez.