HU/SB 7.2.57


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


57. VERS

evaṁ yūyam apaśyantya
ātmāpāyam abuddhayaḥ
nainaṁ prāpsyatha śocantyaḥ
patiṁ varṣa-śatair api


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—így; yūyam—ti; apaśyantyaḥ—nem látjátok; ātma-apāyam—saját halálotokat; abuddhayaḥ—ó, tudatlanok; na—nem; enam—őt; prāpsyatha—el fogjátok érni; śocantyaḥ—bánkódva érte; patim—férjeteket; varṣa-śataiḥ—száz évig; api—még.


FORDÍTÁS

A kisfiúként megjelent Yamarāja így szólt a királynőkhöz: Milyen ostobák vagytok! Bánkódtok, de nem látjátok saját halálotokat! Csekélyke tudásotok okoz gyötrelmet nektek, s nem tudjátok, hogy még ha sok száz évig siratjátok halott férjeteket, akkor sem kaphatjátok őt vissza sohasem élve, s közben a ti életetek is véget ér majd.


MAGYARÁZAT

Yamarāja egyszer a következőt kérdést tette fel Yudhiṣṭhira Mahārājának: „Mi a legmegdöbbentőbb dolog ezen a világon?” Yudhiṣṭhira Mahārāja így válaszolt (Mahābhārata, Vana-parva 313.116):

ahany ahani bhūtāni
gacchantīha yamālayam
śeṣāḥ sthāvaram icchanti
kim āścaryam ataḥ param

Minden pillanatban száz és száz, ezer és ezer élőlény találja szembe magát a halállal, az ostoba élőlény mégis halhatatlannak gondolja magát, és nem készül fel a halálra. Ez a legbámulatosabb dolog ezen a világon. Mindenkinek meg kell halnia, mert mindenki teljes mértékben az anyagi természet irányítása alatt áll, mégis mindenki azt hiszi, hogy független, hogy bármit megtehet, amit csak akar, hogy sohasem jön el érte a halál, hanem örökké élni fog    —    és így tovább. Az úgynevezett tudósok terveiket szövögetik, hogy az élőlények a jövőben örökké élhessenek, miközben azonban e tudományt hajszolják, Yamarāja eltávolítja őket úgynevezett kutatásaiktól, amikor elérkezik az ideje.