HU/SB 7.4.2
2. VERS
- śrī-brahmovāca
- tāteme durlabhāḥ puṁsāṁ
- yān vṛṇīṣe varān mama
- tathāpi vitarāmy aṅga
- varān yadyapi durlabhān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; tāta—ó, kedves fiam; ime—mindezek; durlabhāḥ—nagyon kevesen kaphatják meg; puṁsām—emberek; yān—amiket; vṛṇīṣe—kérsz; varān—áldásokat; mama—tőlem; tathāpi—mégis; vitarāmi—megadom; aṅga—ó, Hiraṇyakaśipu; varān—az áldásokat; yadyapi—habár; durlabhān—nem mindenki érheti el.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Hiraṇyakaśipu! Azokat az áldásokat, melyeket kértél, nem kaphatja meg mindenki. Ó, fiam, én mégis megadom neked valamennyit, annak ellenére, hogy oly ritka az, aki elérheti őket!
MAGYARÁZAT
Az anyagi áldásokat gyakran nem nevezhetjük igazán áldásoknak. Ha valaki egyre nagyobb vagyonra tesz szert, maga az áldás átokká is válhat, mert ahogyan az anyagi világban az embernek nagy erőre van szüksége ahhoz, hogy meggazdagodjon, és sokat kell küzdenie érte, úgy a kincsek megőrzése is nagy erőfeszítést igényel. Az Úr Brahmā elmondta Hiraṇyakaśipunak, hogy noha ő kész megadni, amit kér, Hiraṇyakaśipunak nem lesz könnyű majd megtartania mindazt, amit az áldások eredményeképpen kap. Mivel azonban már megígérte, teljesíteni akarta, amit Hiraṇyakaśipu kért tőle. A durlabhān szó arra utal, hogy az embernek nem szabad olyan áldásokat elfogadnia, amelyeket nem élvezhet nyugodtan.