HU/SB 7.6.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

mugdhasya bālye kaiśore
krīḍato yāti viṁśatiḥ
jarayā grasta-dehasya
yāty akalpasya viṁśatiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mugdhasya—egy megzavarodott embernek, vagyis annak, akinek nincs tökéletes tudása; bālye—gyermekkorban; kaiśore—serdülőkorában; krīḍataḥ—játszva; yāti—eltölt; viṁśatiḥ—húsz évet; jarayā—nyomorék állapot; grasta-dehasya—akit legyőzött; yāti—eltölti; akalpasya—eltökéltség nélkül, képtelenül még arra is, hogy anyagi tetteket végezzen; viṁśatiḥ—egy újabb húsz év.


FORDÍTÁS

Az ember tíz évet tölt el kisgyermekként, s ebben a korban mindenkit illúzió tart fogva. Ifjúkorában sportol és játszik, s ekképpen tölt el még tíz évet, ezzel együtt már húsz évet elvesztegetve. Öregkorában, amikor megnyomorodik, s még anyagi tettekre is képtelen, újabb húsz évet veszít el.


MAGYARÁZAT

Kṛṣṇa-tudat nélkül az ember húsz évet veszteget el kisgyermekként és ifjúként, s egy másik húszat öregkorában, amikor képtelen anyagi tetteket végrehajtani, és örökös aggodalom gyötri amiatt, hogy mi lesz fiaival és unokáival, és hogyan fogja megvédelmezni a vagyonát. Ezeknek az éveknek a felét alvással tölti, s aztán további harminc évet veszít el azzal, hogy az élete fennmaradó éveiben éjszaka alszik. Aki tehát nem ismeri az élet célját, és nem tudja, mire kell használnia ezt az emberi létformát, száz évéből hetvenet elveszteget.