HU/SB 8.24.50
50. VERS
- acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas
- tathā janasyāviduṣo ’budho guruḥ
- tvam arka-dṛk sarva-dṛśāṁ samīkṣaṇo
- vṛto gurur naḥ sva-gatiṁ bubhutsatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
acakṣuḥ—aki nem lát; andhasya—egy ilyen vak embernek; yathā—mint; agraṇīḥ—a vezető, aki elsőnek megy; kṛtaḥ—elfogadott; tathā—hasonlóan; janasya—egy ilyen ember; aviduṣaḥ—aki nem ismeri az élet célját; abudhaḥ—egy ostoba gazember; guruḥ—a lelki tanítómester; tvam—Te, Uram; arka-dṛk—megjelensz, mint a nap; sarva-dṛśām—a tudás minden forrásának; samīkṣaṇaḥ—a tökéletes látnok; vṛtaḥ—elfogadott; guruḥ—a lelki tanítómester; naḥ—miénk; sva-gatim—aki ismeri valódi érdekét; bubhutsatām—egy ilyen megvilágosodott ember.
FORDÍTÁS
Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. Bennünket azonban az önmegvalósítás érdekel, ezért Téged, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tekintünk lelki tanítómesterünknek, hiszen Te minden irányban látsz, és mindentudó vagy, mint a nap.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül szegényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz-e valakit guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate (BG 10.8). Minden aranybányát az Istenség Legfelsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem ismerik az élet célját. Satyavrata Mahārāja azonban tudta, mi az élet célja. Ismerte az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ezért Őt fogadta el gurujaként. A Legfelsőbb Úr vagy képviselője egyaránt guru lehet. Az Úr (BG 7.14) azt mondja: mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te. „Amint meghódol Nekem, az ember kiszabadulhat māyā béklyóiból.” A guru dolga arra tanítani a tanítványt, hogy ha meg akar szabadulni az anyagi bilincsektől, hódoljon meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a guru jellemzője. Ugyanezt az elvet tanította Śrī Caitanya Mahāprabhu: yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa. Ne fogadjunk el tehát olyan gurut, aki nem az Úr Kṛṣṇa utasításának útját járja!