HU/SB 3.30.18: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 30. fejezet|H18]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 30. fejezet|H18]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.30: Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről| HARMINCADIK FEJEZET: Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.30: Az Úr Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről| HARMINCADIK FEJEZET: Az Úr Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.30.17| SB 3.30.17]] '''[[HU/SB 3.30.17|SB 3.30.17]] - [[HU/SB 3.30.19|SB 3.30.19]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.30.19| SB 3.30.19]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.30.17| SB 3.30.17]] '''[[HU/SB 3.30.17|SB 3.30.17]] - [[HU/SB 3.30.19|SB 3.30.19]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.30.19| SB 3.30.19]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy a halál idején az ember azokra a dolgokra gondol, amelyek életében foglalkoztatták. Annak az embernek, akinek nem járt más a fejében, mint hogy megfelelően gondoskodjon a | A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy a halál idején az ember azokra a dolgokra gondol, amelyek életében foglalkoztatták. Annak az embernek, akinek nem járt más a fejében, mint hogy megfelelően gondoskodjon a családtagjairól, utolsó gondolatai a családi ügyek körül forognak majd. Egy hétköznapi ember számára ez a dolgok természetes menete. Nem tudja, hová kerül élete végeztével; pusztán belemerül villanásnyi életébe, miközben családját tartja el. Utolsó napjaiban senki sem elégedett azzal, ahogyan családja anyagi helyzetéről gondoskodott; mindenki azt gondolja, hogy nem tudott eleget adni. Mélységes családi ragaszkodása miatt az ilyen ember megfeledkezik legfőbb kötelességéről, arról, hogy uralkodjon az érzékein és tökéletesítse lelki tudatát. Megesik, hogy a haldokló a család ügyeit fiára vagy egyik rokonára bízza: „Én elmegyek. Kérlek, viselj gondot a családra!” Fogalma sincs, hová megy, de még halála pillanatában is azért aggódik, hogy hogyan él majd a családja. Gyakran találkozunk olyan esettel is, amikor egy haldokló ember arra kéri az orvost, hogy legalább néhány évvel hosszabbítsa meg az életét, hogy befejezhesse azt, amit családja eltartása érdekében eltervezett s elkezdett. Ezek a feltételekhez kötött lélek anyagi betegségei. Teljesen megfeledkezik valódi kötelességéről — hogy Kṛṣṇa-tudatúvá kell válnia —, s mindig fontosnak tartja, hogy terveket szőjön családja fenntartása érdekében, noha egyik családból a másikba kerül. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 12:32, 14 June 2019
18. VERS
- evaṁ kuṭumba-bharaṇe
- vyāpṛtātmājitendriyaḥ
- mriyate rudatāṁ svānām
- uru-vedanayāsta-dhīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; kuṭumba-bharaṇe—a család eltartásában; vyāpṛta—növelte; ātmā—elméje; ajita—szabályozatlan; indriyaḥ—érzékek; mriyate—meghal; rudatām—miközben sírnak; svānām—rokonai; uru—nagy; vedanayā—fájdalommal; asta—hiányában; dhīḥ—tudat.
FORDÍTÁS
Így az ember, aki zabolátlan érzékeivel a család eltartásával törődött, nagy szomorúságban hal meg, miközben síró rokonait látja. Halála végtelenül szánalmas, s nagy fájdalommal, eszméletét veszítve távozik.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy a halál idején az ember azokra a dolgokra gondol, amelyek életében foglalkoztatták. Annak az embernek, akinek nem járt más a fejében, mint hogy megfelelően gondoskodjon a családtagjairól, utolsó gondolatai a családi ügyek körül forognak majd. Egy hétköznapi ember számára ez a dolgok természetes menete. Nem tudja, hová kerül élete végeztével; pusztán belemerül villanásnyi életébe, miközben családját tartja el. Utolsó napjaiban senki sem elégedett azzal, ahogyan családja anyagi helyzetéről gondoskodott; mindenki azt gondolja, hogy nem tudott eleget adni. Mélységes családi ragaszkodása miatt az ilyen ember megfeledkezik legfőbb kötelességéről, arról, hogy uralkodjon az érzékein és tökéletesítse lelki tudatát. Megesik, hogy a haldokló a család ügyeit fiára vagy egyik rokonára bízza: „Én elmegyek. Kérlek, viselj gondot a családra!” Fogalma sincs, hová megy, de még halála pillanatában is azért aggódik, hogy hogyan él majd a családja. Gyakran találkozunk olyan esettel is, amikor egy haldokló ember arra kéri az orvost, hogy legalább néhány évvel hosszabbítsa meg az életét, hogy befejezhesse azt, amit családja eltartása érdekében eltervezett s elkezdett. Ezek a feltételekhez kötött lélek anyagi betegségei. Teljesen megfeledkezik valódi kötelességéről — hogy Kṛṣṇa-tudatúvá kell válnia —, s mindig fontosnak tartja, hogy terveket szőjön családja fenntartása érdekében, noha egyik családból a másikba kerül.