HU/SB 3.32.6: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
No edit summary
 
Line 31: Line 31:


<div class="translation">
<div class="translation">
Azzal, hogy az ember a hivatásának megfelelő kötelességét végzi, miközben ragaszkodástól mentesen, birtoklásérzet vagy hamis egoizmus nélkül cselekszik, a tudat teljes megtisztításának hatására eredeti helyzetébe kerül, s így az anyaginak nevezett cselekedeteket végezve könnyűszerrel beléphet Isten birodalmába.
Azáltal, hogy az ember hivatása szerinti kötelességeit végzi, ragaszkodástól és birtoklásérzettől vagy hamis egoizmustól mentesen, tudata teljes megtisztulásának hatására az ember eredeti helyzetébe kerül, s így az úgynevezett anyagi kötelességei végrehajtásával könnyűszerrel beléphet Isten országába.
</div>
</div>


Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
A nivṛtti-dharma-niratāḥ szavak itt azt jelentik, hogy „állandóan vallásos tetteket végez az elkülönülés érdekében”. A vallás gyakorlásának két fajtája van. Az egyiket pravṛtti-dharmának nevezik, s a gṛhamedhīk által végzett vallásos cselekedeteket jelenti, amelyek révén a felsőbb bolygókra akarnak emelkedni, vagy anyagi jólétet akarnak elérni, s melyek végső célja az érzékkielégítés. Mindannyian, akik ebbe az anyagi világba kerültünk, hajlamosak vagyunk az uralkodásra. Ezt nevezik pravṛttinek. Ezzel ellentétben a vallás gyakorlásának másik fajtája, amit nivṛttinek neveznek, az, amikor az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért cselekszik. Amikor odaadó szolgálatot végez, és Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, akkor nem tartja magát semmi tulajdonosának, és nem áll a hamis ego hatása alatt, hogy azt gondolná, ő Isten, vagy ő az úr. Mindig szolgának tekinti magát. Ez a tudat tisztításának folyamata. Isten országába csakis tiszta tudattal léphet be az ember. A materialista emberek emelkedett helyzetüknek köszönhetően eljuthatnak bármelyik bolygóra ebben az anyagi világban, ám mindannyiuknak újra és újra el kell pusztulniuk.
A ''nivṛtti-dharma-niratāḥ'' szavak itt azt jelentik, hogy „állandóan vallásos tetteket végez az elkülönülés érdekében”. A vallás gyakorlásának két fajtája van. Az egyiket ''pravṛtti-dharmának'' nevezik, s a gṛhamedhīk által végzett vallásos cselekedeteket jelenti, amelyek révén a felsőbb bolygókra akarnak emelkedni, vagy anyagi jólétet akarnak elérni, s melyek végső célja az érzékkielégítés. Mindannyian, akik ebbe az anyagi világba kerültünk, hajlamosak vagyunk az uralkodásra. Ezt nevezik ''pravṛttinek''. Ezzel ellentétben a vallás gyakorlásának másik fajtája, amit ''nivṛttinek'' neveznek, az, amikor az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért cselekszik. Amikor odaadó szolgálatot végez, és Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, akkor nem tartja magát semmi tulajdonosának, és nem áll a hamis ego hatása alatt, hogy azt gondolná, ő Isten, vagy ő az úr. Mindig szolgaként tekinti magát. Ez a tudat tisztításának folyamata. Isten országába csakis tiszta tudattal léphet be az ember. A materialista emberek emelkedett helyzetüknek köszönhetően eljuthatnak bármelyik bolygóra ebben az anyagi világban, ám mindannyiuknak újra és újra el kell pusztulniuk.
</div>
</div>



Latest revision as of 11:41, 25 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

nivṛtti-dharma-niratā
nirmamā nirahaṅkṛtāḥ
sva-dharmāptena sattvena
pariśuddhena cetasā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nivṛtti-dharma—az elkülönülés érdekében végzett vallásos cselekedetekben; niratāḥ—állandóan végez; nirmamāḥ—birtoklásérzet nélkül; nirahaṅkṛtāḥ—hamis egoizmus nélkül; sva-dharma—az ember saját kötelessége által; āptena—végezte; sattvena—a jóság által; pariśuddhena—teljesen megtisztult; cetasā—a tudat által.


FORDÍTÁS

Azáltal, hogy az ember hivatása szerinti kötelességeit végzi, ragaszkodástól és birtoklásérzettől vagy hamis egoizmustól mentesen, tudata teljes megtisztulásának hatására az ember eredeti helyzetébe kerül, s így az úgynevezett anyagi kötelességei végrehajtásával könnyűszerrel beléphet Isten országába.


MAGYARÁZAT

A nivṛtti-dharma-niratāḥ szavak itt azt jelentik, hogy „állandóan vallásos tetteket végez az elkülönülés érdekében”. A vallás gyakorlásának két fajtája van. Az egyiket pravṛtti-dharmának nevezik, s a gṛhamedhīk által végzett vallásos cselekedeteket jelenti, amelyek révén a felsőbb bolygókra akarnak emelkedni, vagy anyagi jólétet akarnak elérni, s melyek végső célja az érzékkielégítés. Mindannyian, akik ebbe az anyagi világba kerültünk, hajlamosak vagyunk az uralkodásra. Ezt nevezik pravṛttinek. Ezzel ellentétben a vallás gyakorlásának másik fajtája, amit nivṛttinek neveznek, az, amikor az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért cselekszik. Amikor odaadó szolgálatot végez, és Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, akkor nem tartja magát semmi tulajdonosának, és nem áll a hamis ego hatása alatt, hogy azt gondolná, ő Isten, vagy ő az úr. Mindig szolgaként tekinti magát. Ez a tudat tisztításának folyamata. Isten országába csakis tiszta tudattal léphet be az ember. A materialista emberek emelkedett helyzetüknek köszönhetően eljuthatnak bármelyik bolygóra ebben az anyagi világban, ám mindannyiuknak újra és újra el kell pusztulniuk.