HU/SB 3.32.7
7. VERS
- sūrya-dvāreṇa te yānti
- puruṣaṁ viśvato-mukham
- parāvareśaṁ prakṛtim
- asyotpatty-anta-bhāvanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūrya-dvāreṇa—a világosság útján; te—ők; yānti—megközelítik; puruṣam—az Istenség Személyiségét; viśvataḥ-mukham—akinek arca minden irányba néz; para-avara-īśam—a lelki és az anyagi világ tulajdonosa; prakṛtim—az anyagi ok; asya—a világnak; utpatti—a megnyilvánulásnak; anta—a megsemmisülésnek; bhāvanam—az ok.
FORDÍTÁS
A világosság útján, az ilyen felszabadult személyek a teljes és tökéletes Istenség Személyisége felé fordulnak, aki az anyagi és a lelki világ tulajdonosa, valamint azok megnyilvánulásának és megsemmisülésének legfelsőbb oka.
MAGYARÁZAT
A sūrya-dvāreṇa szó azt jelenti, hogy „a világosság útján”, azaz a Nap bolygón keresztül. A világosság útja az odaadó szolgálat. A Védák azt tanácsolják, hogy az ember ne a sötétségen, hanem a Nap bolygón keresztül haladjon. Ez a vers azt is kijelenti, hogy azzal, hogy valaki a világosság útját járja, megszabadulhat a természet anyagi kötőerőinek szennyező hatásától, s ezen az úton át beléphet abba a birodalomba, ahol a teljesen tökéletes Istenség Személyisége lakik. A puruṣaṁ viśvato-mukham szavak az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utalnak, aki teljesen tökéletes. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül minden más élőlény nagyon parányi, annak ellenére, hogy számításunk szerint nagynak tűnhet. Mindenki parányi, ezért a Védák a Legfelsőbb Urat valamennyi örökkévaló lény közül a legfelsőbb örökkévalónak nevezik. Ő az anyagi és a lelki világ tulajdonosa, a megnyilvánulás legfelsőbb oka. Az anyagi természet csak egy összetevő, hiszen valójában a megnyilvánulást az Úr energiája idézi elő. Az anyagi energia szintén az Ő energiája; ahogy az apa és az anya együttesen jelentik a gyermek világra jöttének okát, úgy az anyagi energia és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének pillantása együttesen okozzák az anyagi világ megnyilvánulását. A tényleges ok ezért nem az anyag, hanem Maga az Úr.