HU/SB 4.1.2

Revision as of 11:56, 21 April 2022 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

ākūtiṁ rucaye prādād
api bhrātṛmatīṁ nṛpaḥ
putrikā-dharmam āśritya
śatarūpānumoditaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ākūtim—Ākūtit; rucaye—a nagy bölcsnek, Rucinak; prādāt—átadta; api—bár; bhrātṛ-matīm—a leányt, akinek volt egy fivére; nṛpaḥ—a király; putrikā—megkapja a megszületett fiút; dharmam—vallásos rítusok; āśritya—menedéket keresve; śatarūpā—Svāyambhuva Manu felesége; anumoditaḥ—jóváhagyta.


FORDÍTÁS

Ākūtinak volt két fivére, de Svāyambhuva Manu király ennek ellenére csupán azzal a feltétellel adta leányát Prajāpati Rucihoz, hogy fiukat visszakapja majd, mintha az ő fia lenne. Felesége, Śatarūpā jóváhagyásával döntött így.


MAGYARÁZAT

Néha az olyan ember, akinek nincsen fia, csak azzal a kikötéssel adja leányát férjhez, hogy unokáját megkaphatja majd, hogy fiaként örökbe fogadhassa, s ráhagyhassa vagyonát. Ezt nevezik putrikā-dharmának, ami azt jelenti, hogy a vallásos szertartások elvégzése következtében kap egy fiat, noha saját feleségétől nem született fia. Manu esetében azonban ez meglehetősen különös, hiszen volt két fia, mégis csupán azzal a feltétellel adta leányát Prajāpati Rucihoz, hogy leányának a fiát saját fiaként kapja majd vissza. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Manu király tudta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége fog megszületni Ākūti méhéből, ezért annak ellenére, hogy már volt két fia, azt a fiút akarta, aki Ākūti fiaként születik majd meg, mert nagyon szerette volna, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége a fiaként és unokájaként jelenik meg. Manu az emberiség törvényeinek megalkotója, s mivel Ő maga is követte a putrikā-dharma szokását, elfogadhatjuk, hogy az emberiség szintén alkalmazhatja. Ennek alapján ha valakinek van fia, de meg akarja kapni a leánya fiát, megteheti, hogy lányát ilyen feltétellel adja férjhez. Ez Śrīla Jīva Gosvāmī véleménye.