Category:HU/660527 - Lecke BG 03.17-20 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: (kīrtanát vezet) (prema-dhvani). Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Nagyon szépen köszönöm.

yas tv ātma-ratir eva syād

ātma-tṛptaś ca mānavaḥ

ātmany eva ca santuṣṭas

tasya kāryaṁ na vidyate

(BG 3.17)

Most, ami a yajñát, az áldozatot illet, amelyet a Legfelsőbb Úr megelégedésére ajánlunk fel - amiről az elmúlt néhány napban beszéltünk -, az Úr Śrī Kṛṣṇa itt és most azt állítja, hogy egy olyan ember számára, aki már elérte a lelki szinet és önelégült, neki már nem kell tennie semmit. Ő már túllépett az áldozat felajánlásának, az istentiszteletnek, az imáknak és minden másnak a szakaszain – ő, aki önelégült állapotban van.

Ilyen volt Śukadeva Gosvāmī is. A minap Śukadeva Gosvāmī történetét meséltük, ő, a tizenhat éves fiú, nagyon szép testvonásokkal rendelkezező fiatal fiú, ahogyan békésen haladt az útján. És ő meztelenül haladt tova és a lányok, akik meztelenül fürödtek a folyóban, megpillantották azt az ártatlan embert, ezért nem fedték el a testüket. De amikor az apa haladt el ugyanott, aki egy tanult bölcs, idős ember volt, Vyāsadeva, aki az összes védikus irodalom szerzője – nem egy közönséges ember –, de mert ő világi ember volt, háztartó, a lányok, - miután megpillantották -, eltakarták testüket. Ezt a történetet a minap mondtam el nektek.

Tehát Śukadeva Gosvāmī helyzete ātma-rati, önelégült, a világon semmivel sem törődik. Elzárkózott a világtól. Ne utánozzuk Śukadeva Gosvāmīt és ne legyünk meztelenek. (nevet) Egyszerűen . . . mert Indiában sok az úgynevezett álnok, ők - úgy értem -, meztelenül ácsorognak az utcán és néha a rendőrök letartóztatják őket, szóval így. Utánzásra semmi szükség. Utánzásra nincs semmi szükség. De van egy ilyen állapotszakasz. Pont olyan, akár egy őrült. Néha az őrült is, - akarom mondani -, meztelenül bolyong az utcán. Tehát ő is. . . elmélyült bizonyos gondolatokban, viszont ő egy őrült ember. Ehhez hasonlóan az a személy is, akinek gondolatai teljesen elmélyültek Kṛṣṇában, a Kṛṣṇa-tudatban, ő is őrült e világ megítélése szerint.

Azt hiszem, Shakespeare irásai közt van egy sor: „A holdkóros, az őrült és a poéta” („Az őrült, a szerelmes és a poéta” – Shakespeare: Szentivánéji álom, 5. felvonás, első jelenete, Theseus diszkúsziója a képzeletről és a fantáziáról – ford. megj.) vagy valami ehhez hasonló, „mindegyikük elmélyült gondolataiban”. Tehát egy őrült és egy ātma-rati személy, önelégült ember között külsőleg nincs semmi különbség, de belül, ó, óriási a különbség.

Van egy történet Jaḍa Bharatáról, Jaḍa Bharatáról, egy brahmana fiúról, akinek Jaḍa Bharata volt a neve. A múltban e világ császára volt. Mahārāja Bharata volt a neve. És az ő neve után akkor Indiát Bhārata-varṣának hívták. Abban az időben ezt az egész bolygót Bhārata-varṣának hívták. Még korábbi időkben ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣának nevezték, hosszú-hosszú évekkel, évmilliókkal korábban. Az a Jaḍa Bharata is ātma-ratiként élt, önelégülten. Nagyon fiatalon, a lelki élete kezdetén elhagyta ezt a világot. Mindössze huszonnégy éves volt, amikor elhagyta feleségét, gyermekeit és a királyságát. Ez nem vicc. A császár, akinek gyönyörű fiatal felesége, apró gyermekei és palotája volt – mindent elhagyott.

Sok ehhez hasonló eset van. Raghunātha dāsa Gosvāmī, akihez naponta imádkozunk, vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau (Śrī Ṣaḍ Gosvāmy Aṣṭaka), ez a Raghunātha dāsa Gosvāmī, ő is nagyon gazdag fiatalember volt. Akkoriban, ötszáz évvel ezelőtt, az apja jövedelme tízmillió rúpia volt. Szóval, sok ilyen eset van Indiában. De ez a Jaḍa Bharata elhagyta birodalmát, családját, mindenét és a lelki megvalósítás, önmegvalósítás felé fordult. Sajnos ismét ragaszkodni kezdett egy fiatal szarvashoz és új életet kapott. . . Azt hiszem, ezt a történetet már meséltem nektek. Halála idejében arra a szarvasra gondolt és szarvas lett belőle. Yaṁ yaṁ vāpi smaran loke tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Ez az . . . mármint ez a halál mechanizmusa. A halál pillanatában bármire is gondolsz, ez azt jelenti, hogy ilymódon készíted elő a következő életedet. Ezért az egész életet úgy kell elrendezni, hogy abban az időben, életünk végén legalább Kṛṣṇára gondoljunk. Akkor biztosan és kétségtelenül visszatérsz Kṛṣṇához. Ezt a gyakorlatot kell elsajátítani. Mert ha nem gyakorolunk addig, amíg erősek és jó bőrben vagyunk és amíg a tudatunkat helyesen használjuk, tehát ahelyett, hogy oly sok mindenre pazarolnánk az időt az érzékkielégítés érdekében, ha továbbra is a Kṛṣṇa-tudatra koncentrálunk, az azt jelenti, hogy megoldást találunk anyagi létünk minden nyomorúságra. Ez a folyamat a Kṛṣṇa-tudat, amikor mindig Kṛṣṇára gondolunk.

Ezért jön Kṛṣṇa, és mutatkozik be úgy, mint egy hétköznapi ember. Miért? Hasonlóan, mint itt a Bhagavad-gītāban, Kṛṣṇa jelen van Kurukṣetra csataterén. Ó, semmi szükség sem volt arra, hogy bemutassa Magát Kurukṣetra csataterén. De ez a mi érdekünkben történt, mert nagyon sóvárgunk rá, hogy megtudjuk, hol folyik csata, hol van harc, hol dolgozik a nyomozó, hol követtek el gyilkosságot. Minden ilyen irodalom nagyon vonz bennünket. A történetek és az irodalom, minden ilyen dolog nagyon vonzzó.

Mert ilyen a mi hajlamunk. Mindig nagyon sóvárgunk megismerni ezeket a hétköznapi dolgokat. Nem találjuk vonzónak a lelki felemelkedést. Ezt az ízt elvesztettük. Ez jelen létünk állapota – a feledékenység. Nem tudjuk, hogyan kell kialakítani ízlésünket, hogyan kell az ízlésünket anyagiból lelkibe átalakítani. Ezt nem tudjuk. Ezért az Úr, Kṛṣṇa olyan kedves, hogy csatateret teremt a számodra, hogy kíváncsivá tegyen: "Ki küzd meg kivel? Ki harcol kivel?"

Mivel mindig nagyon vágyunk arra, hogy történeteket halljunk, ezért ezek a Purāṇák. . . éppen ma reggel arról beszéltünk, hogy mindez: strī-śūdra-dvijabandhūnāṁ trayī na śruti-gocarā (SB 1.4.25).

Vyāsadeva olyan kedves, hogy meg tudta érteni, a következő generáció ezelőtt, ötezer évvel ezelőtt, midőn elmélkedett. . . mindig tudnunk kell, hogy a nagy gondolkodók, nagy, - úgy értem -, bölcsek, ṛṣik, egy félreeső helyen, egy erdőben ülnek, nem tétlenkednek. Mindig azon gondolkodnak, mi az, ami hasznos az emberek számára. Mi válhat az emberek javára. Lokānāṁ hita-kāriṇau. Ahogyan naponta énekelünk a Gosvāmīkról (énekel):

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau

lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau

rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

(Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka, 2. vers)

Nos, figyeld. Ezek az urak, ők. . . egy részük nagy zamindar volt, mások tanult tudósok voltak, volt, aki miniszter volt a kormánynál, de otthagytak mindent. És Vṛndāvanába mentek ücsörögni? Nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau. Nem, kiderítették, mindenféle védikus irodalmat böngészve felkutatták, hogyan kell a dolgokat a kor embereinek bemutatni úgy, hogy azok nagyon komolyan és könnyen foglalkozhassanak az anyaggal, és fejlődhessenek. Ez volt a dolguk.

Nem arról van szó, hogy azért mentek volna el otthonról, mert könnyelművé váltak és jól belaktak prasādamból, majd tovább aludtak. Ó! Nem, nem, nem, nem. Nem volt idejük aludni. Mindig azon gondolkodtak, lokānāṁ hita-kāriṇau, hogyan válhatnak az emberek hasznára. Amennyire az Úr vágyik a mi hasznunkra, úgy vágynak az Úr bhaktái a köz javára.

Tehát az Úr Śrī Kṛṣṇa, Ő teremtett. Nos, ez a Mahābhārata. . . Mahābhārata . . . hallottál erről a névről, Mahābhārata. Ez a két fél, a Kuruk és Pāṇḍavák harcának története. Szóval, ez a Mahābhárata kifejezetten azért készült, mármint a történet. . . Úgy értem, akárcsak az írásban jártasak, összegyűjtenek néhány történelmi tényt és kitalált szépirodalmi környezetbe foglalják, hogy nagyobb érdeklődést keltsenek vele. Bengáliában van egy híres író, akit az angliai Scotthoz hasonlítanak. Bankim Chandra Chatterjeeről van szó. Ó, minden regénye néhány összegyűjtött történelmi tényre alapozódik. Történelmi tények. Ez nagyon érdekessé teszi a regényt. Hasonlóképpen, Mahābhārata a két fél közötti harc története és ez különösen a strī-śūdra-dvijabandhūnāṁ trayī na śruti-gocarā (SB 1.4.25) számára készült.

Éppen erről a ślokáról beszélgettünk ma reggel, a strī-śūdra-dvijabandhūnāmról. A strī jelentése nők osztálya. Nő és śūdra és dvija-bandhu. . . A śūdra hétköznapi embereket jelent, nem intelligens osztályt, hétköznapi embereket. És a dvija-bandhu? A dvija-bandhu azt jelenti, hogy magasabb kaszt családjában születtek, de képzettségük nincs. Ilyen személyek ők.

A varṇāśrama-dharma rendszere szerint korábban nem volt szó arról, hogy „Mivel brahmana fia vagyok, ezért én is brahmana vagyok”, ez a gyakorlat csak manapság zajlik így Indiában, a kasztrendszerben. Ó, nem ez volt a rendszer. Más volt a rendszer. Tehát ez a Mahābhārata olyan személyeknek íródott, akik azért vallják magukat brahmanának, mert brahmana családban születtek. De a śāstra, a szentírás szerint az ilyen személyeket nem nevezik brahmanának; dvija-bandhunak nevezik őket, „egy brahmana barátjának”. Tehát csakúgy, mint "én egy... egy felsőfokú bíró fia vagyok." Ez nem azt jelenti, hogy én is felsőfokú bíró vagyok. Képzettséggel kell rendelkeznem ahhoz, hogy a legfelsőbb bíróság bírája legyek. De ha erőltetem, hogy "Mivel apám a legfelsőbb bíróság bírája, ezért én is a legfelsőbb bíróság bírája vagyok..."

Tehát ilyesféle dolgok zajlanak most Indiában. Mivel a nagyapja brahmana volt és az apja brahmana volt és bár nem rendelkezik brahmana minősítéssel, ő is brahmanának vallja magát. Viszont a szentírás, a védikus írás ezt nem hagyja jóvá. Azt fogják mondani: "Nem, te nem vagy brahmana. Te a brahmana fia vagy. Ennyi az egész. Ezt elismerjük. Nem sértő, hogy egy brahmana fia vagy, de nem ismerhetjük el, hogy brahmana vagy." Ez teljesen ésszerű. Tehát a Mahābhārata olyan személy számára íródott, aki egy brahmana fia, de valójában alacsonyabb, mint a śūdra. Tehát a Mahābhārata ilyeneknek íródott. És a Mahābhārata közepébe, a Bhīṣma-parvába van beillesztve ez a Bhagavad-gītā. Nem is arról van szó, hogy be van illesztve. . .

Gyakorlatilag a Mahābhārata csataterén (Kurukṣetrán - ford. megj.) hangzott el ez a Bhagavad-gītā. És ugyancsak . . . meg fogsz lepődni. Abban az időben a televízió a szivekben helyezkedett el, a szivekben. Ez, úgy mondhatnám, Kurukṣetra csatatere a televízióban volt, azaz Sañjaya szívében. Dhṛtarāṣṭra, az egyik fél, Duryodhana apja és titkára, Sañjaya a szobában ültek és megbeszélték, mi történt ezután. Ahogy a futballpályán televízión vagy rádión keresztül kép- illetve hangüzenetet kapsz arról, hogy mi történik, ugyanúgy az ő szívében is hasonlóképpen tükröződött ugyanaz, miközben a szobában ült. Elmagyarázta milyen események zajlottak a csatatéren. Erről szól a történet. Sanjaya uvāca. Dhṛtarāṣṭra uvāca. Így kezdődik:

dharma-kṣetre kuru-kṣetre

samavetā yuyutsavaḥ

māmakāḥ pāṇḍavāś caiva

kim akurvata sañjaya

(BG 1.1)

Szóval, az öreg király és a titkára egy szobában ültek és az első kérdés ez volt: "Nos, Sañjaya, mi történt már megint, ez, ez és az?" És ő pedig válaszolt rá. Ez volt a televíziós közvetítés.

Amúgy egyébként most ezt a Bhagavad-gītāt, a egész történetet a családapáról, Arjunáról, a harcosról és a teljes Mahābhāratát azoknak írták, olyanoknak beszélték el, mint egy strī-śūdra-dvijabandhu, azaz kevésbé képzett ember. De lám!. Akkoriban a kevésbé képzett emberek fél óra alatt megértették a Bhagavad-gītāt. Gondoljatok bele, milyen is lehetett a kevésbbé intelligens emberek osztálya abban az időben.

Ugyanazt a Bhagavad-gītát ma olyan tudósok, mint Dr. Radhakrishnan és mások, megannyi nagy-nagy tudós, mélyrehatóan tanulmányozzák, mégsem értik meg, holott ezt a Bhagavad-gītāt az akkori emberek kevésbé intelligens osztályának szánták. Csak képzeld el, milyen volt az az osztály, a kevésbé intelligens osztály és a nők. Látni fogjátok, ez különösen meg van írva, strī-śūdra-dvijabandhūnāṁ trayī na śruti-gocarā (SB 1.4.25).

Mivel a nők osztály és a kevésbbé intelligens osztály, valamint a brahmanák és kṣatriyák e méltatlan fiai nem fogják tudni megérteni az eredeti védikus irodalmat, ezért események formájában mutatták be a történelmi tényekkel, hogy megérthessék. Ez volt a Mahābhārata eredete.

Tehát a Bhagavad-gītā egy nem túl magas színvonalú védikus irodalom. Ez a védikus irodalom bevezetője, ábécéje. Ugyanúgy, mint az érettségi, érettségizés, majd beiratkozás a főiskolára, aztán megszerzed az okleveled, okleveles leszel, utána emelt szintűs leszel. Tehát a Bhagavad-gītā csak egy belépő. . . belépő vizsga a lelki nevelésbe. Nem nehéz . . . az egyszerű embereknek íródott, egyszerű emberek – egyszerű emberek a háztartók, a kevésbé intelligens emberek, a nők osztálya, meg az ehhez hasonlók.

És eredetileg a Véda az egy mű, a Yajur Véda. És mert nagyon nehéz volt megérteni . . . A Védát maga az Úr beszélte el Brahmának. Szóval látván. . . előrelátván a jelen korban uralkodó állapotokat, Vyāsadeva négy részre osztotta a Védát, az egyetlen Védát négy részre osztotta. Az eredeti Véda a Yajur Véda volt. Azt osztotta fel így: Sāma, Yajur, Ṛk, Atharva. Aztán a védikus irodalmakat a Purāṇákban, a tizennyolc Purāṇában magyarázta el ismét. Aztán jött a Mahābhárata. Aztán ismét összefoglalta az összes védikus tudást a Vedānta-sūtrában, a Vedānta-sūtrában, összefoglalva. Majd a Vedānta-sūtrát ismét elmagyarázta a Śrīmad-Bhāgavatamban. Ezek képezik a teljes védikus irodalmat. Amikor olvassátok ezt a könyvet (a Bhagavad-gitát – ford.megj.), - akinek megvan a könyve – a bevezetőben meg fogja találni mindezt a leírást.

Az egyszerű emberek megértése érdekében a védikus irodalom legmagasabb igazsága tehát Kṛṣṇa, a védikus irodalom legmagasabb igazsága maga Kṛṣṇa, és semmi más. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja: vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15): "A Véda egyetlen (összes) célja megérteni Engem." Ez minden. Ha valaki megértette Kṛṣṇát, akkor megértette az összes védikus irodalmat. Már nincs mi egyebet megértenie. Minden vizsgát sikeresen letett.

Vedaiś ca sarvair aham eva vedyo vedānta-kṛd veda-vid eva cāham. És az Úr azt mondja, hogy "Én vagyok a Vedānta szerzője", mert Vyāsadeva Kṛṣṇa inkarnációja, hogy megírhassa ezt az irodalmat. A neve Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa. Ezért Vyāsa megtestesüléseként maga Kṛṣṇa írta az egész védikus irodalmat. Tehát vedānta-kṛt és veda-vid eva cāham: "És ha valaki is érti a Védát, akkor az csak Én lehetek, aki érti."

Ezért ha megértjük Kṛṣṇát, akkor mindent megértettünk. Megértjük a Védát. Yasmin vijñāte sarvam idaṁ vijñātaṁ bhavati (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3). Ha valaki megérti az egyet. . . csakúgy, mint az aritmetikában, ha megérted az egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilencet, akkor mindent értesz, mert az aritmetikában vagy a matematikában más nincs, mint ez a kilenc szám. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét – szorzást, kivonást vagy osztást végzel, vagy bármilyen műveletet. . . nincs más, mint egy, kettő, három, négy, öt, hat, (hét), nyolc, kilenc. Ennyi az egész. Hasonlóképpen, ha megérted Kṛṣṇát, akkor megérted az egész Védát.

Kṛṣṇa megértéséhez pedig íme dióhéjban minden, amit maga Kṛṣṇa mondott el önmagáról. Ha én . . . mi vagyok én . . . ha tovább gondolod, hogy Swāmījī az . . . mint a minap Paul arról beszélt, hogy valaki közölte vele, nekem tizenöt gyermekem van. Nem tudom, hogyan érthette valaki azt, hogy tizenöt gyermekem van. Soha nem mondtam ilyet ezeken a találkozókon, de ő azt mondta, valaki azt mondta neki, hogy tizenöt gyermekem van. Ez félreértés. Ha azt mondom. . . megkérdezte tőlem: "Swāmījī, hány gyereked van?" Azt feleltem neki, három fiam és két lányom van otthon. És azt mondta nekem, hogy "Úgy értettem, tizenöt gyermeked van."

Tehát ez azt jelenti, ha valamit tudni akartok rólam, azt tőlem kell megtudnotok. Így hiteles. Így hiteles. Vagy egy bizalmas személytől, aki bizalmi viszonyban van velem. Hasonlóképpen, ha meg akarod ismerni Kṛṣṇát, akkor itt a Bhagavad-gītā, amelyet maga Kṛṣṇa beszélt el. Csak próbáld megérteni és kitanulod Kṛṣṇát. Vagy erősítsd meg a tudásod. Tegyük fel, ha a Bhagavad-gītā olvasása útján nem érted meg Kṛṣṇát, de hallván a Bhagavad-gītāt, tudod, hogy a Bhagavad-gītāt Arjunának beszélték el és Arjuna a tizedik fejezetben elismerte, hogy megértette. Tehát csak próbáld követni Arjunát, hogyan érti meg ő. Mindegy, hogy közvetlenül értitek meg Kṛṣṇát, vagy a tekintélyen keresztül, akinek közvetlenül az Úr beszélte el.

Tehát nem nehéz megérteni Kṛṣṇát. És ha megérted Kṛṣṇát, az életed tökéletessé válik, úgy értem, rendbe jön minden. Akkor elnyered az életed, az életed teljes tökéletességét. Erről szól az egész irodalom. Tehát itt az Úr azt mondja: yas tu ātma-ratir eva syāt. Ātma-rati, akinek az élete középpontjában egyszerűen az önmegvalósítás áll. Ātma-ratiḥ, syād ātma-tṛptaś ca mānavaḥ. Egyszerűen elégedett azzal, hogy megértette önmagát: "Tiszta tudat vagyok. A kapcsolatom Kṛṣṇával ilyen és olyan. A kapcsolatom ezzel a világgal ideiglenes. A kapcsolatom Kṛṣṇával igazi, mert Kṛṣṇa állandó és én is állandó vagyok. Én az Ő szerves része vagyok," ezek ilyen egyszerű dolgok.

Tehát, aki ezeket szépen megértette és önmagában elégedett . . . akárcsak Śukadeva Gosvāmī. Nem törődött semmivel, ki az, aki meztelenül táncol vagy meztelenül fürdik. Nem. Nem törődött vele. Csak ment az utcán. Yas tu ātma-ratir eva syād ātma-tṛptaś ca mānavaḥ ātmany eva ca santuṣṭaḥ. Önmagában elégedett és Kṛṣṇával ugyancsak. Tasya kāryaṁ na vidyate: "Nincs mit tennie." Bās. Ő szabad.

Nos, ha nem vagy ebben a állapotban, akkor áldozatot kell bemutatnod, ahogy azt a Bhagavad-gītā ajánlja. Yajñārthe karmaṇo 'nyatra loko 'yaṁ karma-bandhanaḥ (BG 3.9). Úgy kell dolgoznod, hogy munkád fokozatosan megtisztuljon és eljuss az ātma-rati e szintjére. De ha kezdettől fogva elégedett vagy az önmegvalósításoddal, akkor nincs mit tenni. Nincs semmi dolgod. Akárcsak:

ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kiṁ

nārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim

antar bahir yadi haris tapasā tataḥ kiṁ

nāntar bahir yadi haris tapasā tataḥ kim

(Nārada Pañcarātra)

Tapasā tataḥ kim: "Mi haszna ennek az értelmetlen vezeklésnek és meditációnak? Mi haszna?" Többé nincs semmi haszna. Kinek a részére? Nos, ārādhito yadi hariḥ. Hari az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Ha az Ő kapcsolatát teljesen megértjük és az ember elkötelezi magát Vele szemben, akkor számára ezek a vezeklések, meditáció, jñāna, jóga, minden értelmét veszti. Értelmét veszti azt jelenti, hogy nincs szüksége mindezekre a dolgokra. A legmagasabb helyzetbe érkezett. Ārādhito yadi hariḥ.

És nārādhito yadi hariḥ: És miután mindezt a vezeklést, jñánát, jógát, meditációt elvégeztük, és mégsem értjük meg Kṛṣṇát, akkor az egész hiábavaló volt. Tapasā tataḥ kim: "Mi haszna ennek a sok értelmetlenségnek, ha nem értetted meg a dolog lényegét?" Ha megértetted a dolog lényegét, akkor ezek a dolgok ugyancsak értelmetlenekké válnak. És ha nem értetted meg a dolog lényegét, akkor ezek ugyancsak értelmetlenek. Tehát két szakasz van, viszont ez a végső. De el kell jutni ehhez a ponthoz, megérteni Kṛṣṇát, az ātma-rati-t, mert Ő Paramātmā. Ő a Legfelsőbb Lélek, én pedig ātmā vagyok. Én egyéni lélek vagyok. Kṛṣṇa szerves része vagyok. Ez a kapcsolat áll fenn és örök. És ez tetszetős, ez jelenti az én igazi boldogságom. Ezt elfelejtettük.

Véletlenül beleestünk ebbe az anyagi szennyeződésbe és oly sok anyagi dologgal alakítottunk ki kapcsolatot, hogy elfelejtettük Kṛṣṇát. Nos, az egész folyamat arra megy ki, hogy újraélesztjük a tudatunkat Kṛṣṇával. Ebből a célból Kṛṣṇa maga személyesen eljön vagy Kṛṣṇa eléd tartja ezt a Bhagavad-gītāt vagy pedig Kṛṣṇa elküldi hozzád bizalmas bhaktáit, hogy meggyőzzönek: "Fedezd fel a lényeget és légy boldog." Ez az egész folyamat lényege. Tehát ātma-rati, ātma-rati, önelégedettség.

Vṛndāvanában, ó, oly sok nagyszerű bhaktát találhatsz. Akárcsak ezek a Gosvāmīk, akikhez naponta imádkozunk. Nos, róluk azt állítják, hogy tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat (Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka 4).

Ezek az emberek nagy arisztokraták voltak. Maṇḍala-pati. Maṇḍala-pati jelentése a nagy társadalom vezetői. De ők visszaléptek. Amikor csatlakoztak az Úr Caitanya mozgalmához, mindent feladtak. Lemondtak a miniszterségről. A Nawab Shah nagyon sajnálta. Feltartóztatta őket azzal, hogy: "Nem mondhattok le erről a pozícióról. Az egész ... a tervem, az egész királyságom el fog veszni. Nem engedhetem meg nektek, hogy lemondjatok." De úgy döntöttek: "Nem. Nincs tovább." Aztán a Nawab sah azt mondta nekik: "Akkor ... akkor letartóztatlak benneteket." Így börtönbe kerültek. De mindegy, kiszabadultak. Szóval, ezt tényként beszélték.

Tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat. Tuccha értelme: jelentéktelen. Mily magas poszt és pozíció, aztán mindent maguk mögött hagytak. Mindent otthagytak. Miért? Bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau: azért, hogy jót műveljenek a feltételekhez kötött szegény lelkek érdekében, Vṛndāvanába jöttek és olyanok lettek, mint a zsugori, szegény koldusok. Megjelenésük olyan volt . . . a leírás szerint egy fa alatt laktak, egyik éjszaka az egyik fa alatt, a másik este egy másik fa alatt laktak és a szomszédoktól kapott szárított, elutasított kenyereket ették. Így éltek.

De miben lelték örömüket, boldogságukat? A boldogságuk gopī-bhāva-rasāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnau muhur vande rūpa-sanātanau raghu-yugau volt. Mindig a Kṛṣṇáról szóló gondolatokban merültek el, úgy értem, azon töprengtek, töprengtek és töprengtek, hogy Kṛṣṇa milyen kedvteléseket, tevékenységeket hajtott végre. Szóval ők . . . megfeledkeztek anyagi jólétükről annak fejében, hogy cserébe Kṛṣṇáról töprenghettek.

Szóval, itt az áll, hogy yas tu ātma-ratir eva syāt. Nem kellett semmit sem tenniük, áldozatot bemutatniuk, ezt vagy azt tenniük, mert elmerültek a Kṛṣṇáról szóló gondolatokban. Elmerültek Kṛṣṇáról gondolkodva. Tehát itt Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Aki önmegvalósítása folyamán ilyen gondolatokban merül el, annak nem kell elvégeznie ezeket a rituálékat, ezt és azt, meg azt és azt."

Ez az ātma-rati az Úr Caitanya bevezetője szerint:

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Csakúgy, mint amikor dicsőítünk, "Haridāsa Ṭhākura ki jaya". Haridāsa Ṭhākura mohamedán volt a mozgalom idejében. Öreg, mohamedán ember volt. Ott van a fényképe is. Ibrahimnak hívták és ezt szerette énekelni:

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Az volt egyetlen dolga, hogy ezt énekelje. Naponta három lakhot énekelt belőle. Három lakh annyit tesz, mint háromszázezerszer. Háromszázezerszer énekelte: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa. Ez:

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Ez tizenhatot tesz ki. Egyhuzamban tizenhatot énekelhetsz. Ezt tudván, már szervezkedhettek, ha ti is növelni szeretnétek (a köreiteket – ford. megj.). Tehát az a Ṭhākura Haridāsa naponta háromszázezerszer énekelte. Naponta háromszázezer alkalommal. Ātma-ratir eva. Bās. Nem volt más dolga. Nem volt más dolga.

Így aztán az emberek irígyek lettek rá. Volt egy brahmana zamindar a faluban, ó, nagyon megirígyelte: "Ó, ez az ember mohamedán és annyira tisztelik? Ó, én brahmana vagyok, zamindar is vagyok és velem senki sem törődik? Ó, meg kellene őt leckéztetni." Így aztán magához hívott egy gyönyörű prostituáltat: "Adok neked ennyi meg ennyi összegben rúpiát, ha megbuktatod ezt az embert, ezt a fiatalembert." Fiatal férfi volt. Haridāsa Ṭhākura akkoriban körülbelül huszonöt éves, fiatal férfi volt. Így aztán az a prostituált megegyezett vele: "Ó, ez könnyű dolog a számomra. Uram, adj nekem ennyi és ennyi pénzt, én megszerzem őt neked. Rendben."

Aztán egy nap az a prostituált, éjfélkor, nagyon szépen felöltözve, amikor a:

Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare

Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare

mantrát énekelte, eljött és leült előtte és a Ṭhākura megkérdezte: "Miért jöttél?" Felfedte a . . . felfedte a szándékát és azt mondta: "Olyan kedves fiatalember vagy, ezért eljöttem, hogy megöleljelek." "Ó, nagyon jó. Nagyon jó. Ülj le. Ülj le, és hagyd, hogy befejezzem. Hadd fejezzem be a Hare Kṛṣṇa éneklését, mert fogadalmat tettem, hogy sokszor fogom elmondani. De most már majdnem befejeztem. Aztán amint végeztem vele, kedvünket leljük majd egymásban. Nagyon jó. Foglalj helyet.

Aztán csak mondta, mondta, mondta és közben reggel lett. Időközben a prostituáltat elfogta a nyugtalanság. "Nagyon sajnálom. Mivel nem tudtam befejezni az imámat, ezért nem tudtuk élvezni az életet. Jól van. Gyere el estétre, ma éjjel. Majd élvezni fogjuk az életet." Így aztán a következő este is eljött és ugyanúgy találta, ugyanabban az elfoglaltságban, imádkozás közben. És azt mondta: "Hadd fejezzem be. Azután megteszem."

Aztán három nap elmúltával, három nap elmúltával a prostituált csodálatossá vált és lábai elé rogyott: "Uram, íme, feltárom a szándékom. Egy ember utasított, tegyek így. Szóval, kérlek, bocsáss meg, és kérlek, szabadíts meg ettől az értelmetlen foglalkozástól." Akkor Haridāsa Ṭhākura így válaszolt: "Igen, megértettem a szándékodat és azt is, hogy ki küldött. Mindenről tudok. Mivel a menedékhelyemre jöttél, három napig itt maradtam csak azért, hogy megtérítselek. Különben azon az első éjjelen elhagytam volna ezt a helyet. Szóval, időközben megjött az eszed. Most add fel ezt az ostoba üzletet. Ülj le ide és énekeld a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare-t. Én elhagyom ezt a helyet." Így vált a prostituált nagy bhaktává. Ő is. Ilyen az érintőkő. Érintőkő.

Ezt hívják ātma-ratinak. Ātma-rati. Ha ez a mozgalom elterjed, akkor az emberek önelégültekké válnak. Nem fognak többé semmiféle mesterséges dolog után sóvárogni. Amint ráébrednek transzcendentális természetére a:

Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare

Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare

(mantrának).

Ó, teljesen elégedettnek fogja érezni magát. Semmi sem tudja majd elbűvölni; semmi sem tudja majd elragadni erről a szintről. És az ő számára már nem lesznek teendők.

Szóval erről az állapotról van szó. Ez az az állapot, amelyet leír az Úr Kṛṣṇa, mert ha valaki ebbe az életszakaszba kerül, akkor nem kell vallásos szertartásokat bemutatnia, ezt vagy azt, meditálnia vagy olvasnia, vagy akármit.

naiva tasya kṛtenārtho

nākṛteneha kaścana

na cāsya sarva-bhūteṣu

kaścid artha-vyapāśrayaḥ

(BG 3.18)

"Ha valaki eljut az életnek ebbe a szakaszába, ātmānandi, az önelégültségbe, akkor tetteinek sincsennek visszahatásai." Visszahatásai. Akárcsak ez a Haridāsa Ṭhākura. Haridāsa Ṭhākura a lemondott rendhez tartozott. A számára az. . . az az utasítás a számára, hogy akik a lemondott rendben élnek, azok nem ülhetnek le nővel egy félreeső helyre. Miért vonatkozik ez a lemondott rendben élőkre? Ez . . . a śāstra ezen utasítása szerint, tekintettel a védikus irodalmakra, rendkívül szigorúak a társulást, a férfi és a nő szabad társulását illetően. Nagyon szigorúak. A nőt a tűzhöz, a férfit pedig egy csupor vajhoz hasonlítják.

Tehát a szigorú védikus elv szerint a saját feleségén kívül senki nem ülhet le magányos helyre nővel, még akkor sem, ha az anyjáról, lányáról vagy a lánytestvéréréről van szó. Ilyen szigorú a korlátozás. Mātrā svasrā duhitrā vā halálviktāsano bhavet (SB 9.19.17). "mégha ő az anyád vagy a lányod vagy a nővéred, akkor sem ülj le egyedül egy félreeső helyre nővel." Tehát egy ilyen szigorral állunk szemben.

Nos, éjnek idején egy nő járult Haridāsa Ṭhākura elé és ott ült vele. Ő a mantrát énekelte. E korlátozás vagy rendelkezés értelmében ő hibát követett el. Nem. Nem követett el semmi rosszat, mert arra törekedett, hogy a nő hasznára legyen. Nem az érzékkielégítés céljából ült ott; acélból ült ott azzal a nővel, hogy megtérítse őt, az önmegvalósításra ösztönözze. Nem volt más szándéka. Az egyetlen szándéka ez volt: "Nos, ez a szegény teremtmény eljött hozzám. Nem számít, bármi is a szándéke. És ha emelkedett helyzetben vagyok, ha bármi, bármi kapcsolatom is van az én Legfelsőbb Urammal, akkor tennem kell valami jót ezzel a szegény teremtéssel, hogy az ő élete is sikeres legyen. Ez volt a szándéka. Nem volt más szándéka. Ezért a korlátozás itt nem volt érvényben.

És nākṛtena iha kaścana: És nem is volt semmi kötelezettsége, hogy ezt vagy azt meg kellett volna tennie. Sem cselekedetei által, sem a cselekedetektől való távolmaradása által nem idézett elő semmilyen visszahatást, mulasztást vagy hasonlót, amiért meg kellene fizetnie. Na cāsya sarva-bhūteṣu kaścid artha-vyapāśrayaḥ. És kapcsolata se nincs senkivel, hogy bármit is elvegyen tőlük.

Ami ezt az önelégültségi szintet illeti, erre Śukadeva Gosvāmī az ideális személy. Meztelenül élt és kora reggel megállt bármelyik házigazda ajtajában. Mert Indiában még ma is, de szerintem itt is az a gyakorlat, hogy akinek saját tehenei vannak, az kora reggel megfeji a tehenet. Ha a tehenet kora reggel fejik meg, megfelelő mennyiségű tejet ad. Ez a szokás napkelte előtt.

Tehát Śukadeva Gosvāmī . . . az egész napi dolga annyi volt, hogy elmenjen egy háztartóhoz. Mert Indiában még mindig él az a rendszer, hogy egy falusi házigazda legalább tíz-tizenkét tehenet tart. Egyébként nem kell fizetnie semmit ezért a tehéntartásért. A tehenek elmennek a legelőre és este visszajönnek. És némi fűvet, száraz fűvet kap enni, ami a gabonatermelés mellékterméke és viszonzásul tejet ad. Tehát falun a tej továbbra is nagyon könnyen, költség nélkül elérhető.

Most Śukadeva Gosvāmī, miután az egész napi dolga mindössze annyi volt, hogy egy házigazda ajtaja előtt megálljon, mert minden házigazda fej, és az emberek tudták, hogy ez a svāmījī vagy ez a bölcs azért jön, hogy tejet vegyen magához. – Ó, Bābā, bármit kívánsz, vidd. Hát aztán? Mondjuk, egy fontot vagy kevesebb, mint egy fontot megiszik, aztán elmegy. Ennyi volt az egész napi munkája. Tehát Śukadeva Gosvāmī így cselekedett. Nem ment ő sehova, hanem kora reggel egyszerűen odaállt egy házigazda ajtaja elé, ivott egy kis tejet, aztán egész nap meztelenül utazgatott. Ő . . . ő javasolta ezt: "Miért szorongsz?" Ti, úgy értem, azok, akik az élet lemondott rendjében éltek, akik egyszerűen önmagukért, lelki megvalósításuk érdekében hagyták el a világot. . . tehát, Śukadeva Gosvāmī azt tanácsolja nekik, "Ha valóban elhagytad otthonod a lelki megvalósítás érdekében, akkor nincs semmi gondod az életed fenntartásával. Nincs semmi gondod."

Tehát azt ajánlja, cīrāṇi kiṁ pathi na santi. – Nos, meztelen vagyok. Természetesen nem akarsz meztelenül futkározni. Szükséged van valami ruhadarabra. Rendben, keress valami ruhadarabot az utcán. Annyi ruha van kidobva az utcára. Közülük az egyiket felveheted magadra. Így a ruhával kapcsolatos problémád megoldódott. Cīrāṇi kiṁ pathi na santi diśanti bhikṣāṁ naivāṅghripāḥ. Aṅghripāḥ, aṅghripāḥ ezeket a fákat jelenti. Gyümölcsöket termő fákat.

Tehát megkérhetsz egy fát, almafát, hogy adjon almát enni. Így a ruházkodási és étkezési problémád megoldódott. Rendben, akkor a menedéked. . . ruddhā guhāḥ kim. Ó, találsz valami barlangot. Az egy szép hely. Tehát, a ház probléma megoldódott. Aztán a víz? Sok folyó van. A vízzel nincs semmi gond. Szóval ő ezt ajánlotta.

És valójában Indiában még mindig akadnak olyan emberek, akik nem törődnek a világon semmivel. Ők ātma-rati, ātma-rati. Önelégültek, nem törődnek, nem törődnek semmivel. Tehát, az ilyen személyeknek nincs szükségük yajña végzésére vagy tevékenységeik megtisztítására vagy sok olyan dologra, amit a rituálék ajánlanak. Az Úr azt mondja: "Nincs más tennivalójuk."

tasmād asaktaḥ satataṁ

kāryaṁ karma samācara

asakto hy ācaran karma

param āpnoti puruṣaḥ

(BG 3.19)

Nos, mit jelent ez az ātma-rati? Az ātma-rati jelentése, hogy az embernek teljes lelki tudatban kell lennie és távol kell tartania magát az anyagi elfoglaltságoktól. Ez minden és egyben a lényeg. Tehát, ugyanezt mi is gyakorolhatjuk. Természetesen találhatunk benne nehézségeket. Gondolkodhatunk azon: "Hogyan lehetséges olyanná válni, mint Śukadeva Gosvāmī?" Sehogy, ez nem lehetséges. Az igazi dolog, amit itt Kṛṣṇa magyaráz, hogy ne kötődj a tevékenységeid eredményéhez. Csak válj szabaddá.

Jelenleg, tested fenntartása érdekében csinálnod kell valamit. Ez rendben is van. De ne kötődj ehhez a munkához. Te egyszerűen . . . mert kaptad ezt a testet, karban kell tartanod, hogy a tested is és a lélked is megmaradjon, és ezt a lelki felismerést csak azért kell végrehajtanod, hogy a tested szépen megmaradjon, anélkül, hogy hanyagolnád a testet. De válj meg a testhez való kötődéstől. Csak próbáld meg. . . yuktāhāra. Yuktāhāra azt jelenti, hogy enni nem tilos, de enni csak azért kell, hogy fenntartsd a tested, nem pedig a szájpadlás vagy a nyelv ízérzékelése érdekében. Ezt gyakorolni kellene. Élned kell. . . enned kell, hogy élj, nem azért kell élned, hogy egyél. Ez legyen az életed alapelve.

Tasmād asaktaḥ . . . tasmād asaktaḥ satatam. Asakta: "Ne kötődj!" Kāryaṁ karma samācara: "Kötelességedet kötelességként tedd, azért, mert ez a kötelességed, de ne ragaszkodj ehhez a munkához, mert mindig tudnod kell, hogy az igazi munkád maga az önmegvalósítás." Asakto hy ācaran karma param āpnoti puruṣaḥ: "És ha így gyakorolsz, akkor az élet ugyanazon tökéletességét fogod elérni." Ne kötődj a munkádhoz. Ne kötődj – légy kötetlen.

nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe yuktaṁ vairāgyam ucyate. Anāsaktasya viṣayān yathārham upayuñjataḥ (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255). Több helyen ugyanaz a tanács hangzik el, hogy "Dolgozz, de ne kötődéssel tedd. Tedd csak azért, hogy a lehető legjobban kihasználd eme rossz alkut, ennyi az egész. Így dolgozz tovább."

tasmād asaktaḥ satataṁ

kāryaṁ karma samācara

asakto hy ācaran karma

param āpnoti puruṣaḥ

(BG 3.19)

És ha imígyen kötetlenül folytatod a munkádat, akkor az lesz az eredménye, hogy Śukadeva Gosvāmīhoz hasonlóan te is eléred az élet azon tökéletességének szakaszát.

karmaṇaiva hi saṁsiddhim

āsthitā janakādayaḥ

loka-saṅgraham evāpi

sampaśyan kartum arhasi

(BG 3.20)

Tehát nem kell feladnod a munkádat, kötelességedet. Folytasd kötelességed teljesítését, de mondd ki, hogy "Életem fő célja az önmegvalósítás." Tulajdoníts nagyobb jelentőséget az élet ezen pontjának, nem pedig annak a pontnak, hogy "többet kell keresnem, és élvezni az életet." Nem. Ezt fel kell adni. Ezt hívják kötődésmentességnek. Tehát ha továbbra is kötődésmentesen és az önmegvalósításunk kultúráján dolgozunk, akkor fokozatosan eljutunk a tökéletességhez.

Nagyon szépen köszönöm. Van-e valami kérdés? (vége)