Category:HU/660530 - Lecke BG 03.21-25 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak.

aho bata śva-paco ’to garīyān

yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam

tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā

brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te

(SB 3.33.7) (az angol szövegben hibás ez a versidézet)

"Bárki is legyen az a személy, még ha nagyon alacsony születésű is, de ha nyelvével kimondja Isten szent nevét, dicsőséges emberré válik." Śva-pacaḥ ataḥ. Śva-paca. Śva kutyát jelent, és a pacaḥ ataḥ, pacaḥ ataḥ jelentése, aki kutyát eszik. Indiában a kutyaevőket az emberek legalacsonyabb osztályának, kutyaevőknek tekintik. Tehát, śva-pacaḥ ataḥ. Śva-pacaḥ ataḥ kutyaevőket jelent. Tehát, még a kutyaevők is, még ha kutyaevő is, nem számít. Ha az Úr szent nevét énekli, dicsőségessé válik. Aho bata śva-paco 'to garīyān yaj-jihvāgre nāma tubhyam. Tehát, a Hare Kṛṣṇa éneklése dicsőséges és aki ezt énekli, dicsőségessé válik. Az Úr Kṛṣṇa ezt mondja:

yad yad ācarati śreṣṭhas

tat tad evetaro janaḥ

sa yat pramāṇaṁ kurute

lokas tad anuvartate

(BG 3.21) (az angol szövegben ez a versidézet is hibás)

Yad yad: "Bármit is tegyen a vezető vagy a felettesek..." Minden társadalomban, minden országban vannak bizonyos emberek, akiket vezetőnek vagy felsőbbrendűnek tartanak. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy bármit is gyakorolnak a toplistán lévő emberek, azt a hétköznapi emberek osztálya követni fogja. Sa yat pramāṇaṁ kurute: és a toplistán lévő ember bármit is fogad el, bármilyen szentírást vagy bármilyen utasítást ismer el, lokas tad anuvartate: a hétköznapi emberek osztálya általában követik őt.

Az egész elképzelés alapján Kṛṣṇa azt akarja, hogy Arjuna váljon ideális emberré, ideális emberré, hogy a hétköznapi emberek követhessék. És általában a gyakorlat is ugyanez. Bármely vezető, a nép vezetője, az emberek vezetője, amennyiben ideális, követői is ideálisakká válnak. És ha a társadalom vagy az ország vezetője nem egy ideális személy, akkor a követői, a honfitársak vagy a társadalom tagjai hozzá hasonló, azonos típusba fognak tartozni. Kṛṣṇa most azt mondja:

na me pārthāsti kartavyaṁ

triṣu lokeṣu kiñcana

nānavāptam avāptavyaṁ

varta eva ca karmaṇi

(BG 3.22)

"Nos, Arjuna, értsd meg. Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Semmi tennivalóm sincs ezen a világon, hogy valamit is megszerezzek Magamnak." Mindenki azzal a céllal tevékenykedik, hogy valami nyereségre tegyen szert. Haszon nélkül senki sem dolgozik – legyen az lelki, vagy anyagi haszon. Valaki anyagi, valaki pedig lelki haszon fejében dolgozik. Kell lenni valami nyereségnek. De az Úr Kṛṣṇa, Ő Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt jelenti, hogy minden fenséggel teljes, minden gazdagsággal teljes.

Mik azok a dolgok, amelyekre mi vágyunk, amelyekre az emberek általában vágynak? Az emberek általában gazdagságot akarnak. Bőséget akarnak. Nagyon gazdag emberek akarnak lenni, vagyont halmoznak fel, rúpiamilliókat. Aztán van, aki nagyon erős ember akar lenni. Van, aki nagyon szép ember akar lenni. Van, aki nagyon tanult ember akar lenni. Van, aki nagyon híres ember akar lenni, és így tovább. Hat fenség létezik. Erről már sokszor beszéltem ebben a teremben. Aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47).

Hatféle fenség létezik – gazdagság, erő, (hírnév), szépség, tudás és lemondás. A lemondást is fenségnek tekintik. Valakinek óriási halom pénze van, hatalmas vagyona, de egyszeriben lemond mindenről és koldús lesz, persze valamilyen oknál fogva.

Politikai téren számos példa van erre. Valaki a politikai emancipáció érdekében mindenről, minden otthoni kényelemről és mindenről lemond, lemond és politikai téren nagyon híres emberré válik. Hasonlóképpen, vannak emberek, akik lelki dolgok miatt mondanak le, lemondanak mindenről a lelki tökéletesség elérése érdekében. Tehát, a lemondás is egyike a fenségeknek. Szóval, a gazdagság, az erő, (a hírnév) a szépség, a tudás, a lemondás – ezek a dolgok képezik a fenségeket.

Nos, az Úr Kṛṣṇa azt mondja, "nincs mit megszereznem mindezen fenségek közül." Mivel Isten definíciója úgy szól, hogy Ő az (Isten), aki teljes mértékben birtokolja mindezen fenségeket. Isten meghatározása a védikus irodalomban ez. Mindennek megvan a definíciója. Tehát Isten meghatározása aiśvaryasya samagrasya. Az, aki rendelkezik a teljes a fenséggekkel, a teljes gazdagsággal és teljes erővel, teljes hírnévvel, teljes szépséggel, teljes tudással és teljes lemondással – Ő az Isten.

Szóval, az Úr Śrī Kṛṣṇa bebizonyította ezt. Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa jelen volt közöttünk, a történelmi tényekből láthatjuk, hogy . . . ha hiszünk a történelemben, akkor Ő mindenben teljességgel bírt. Mindenben teljes volt. Háztartóként is ugyancsak, mert az Úr Kṛṣṇa megmutatta háztartói képességeit is. . . meg fogsz lepődni.

Talán közületek a legtöbben tudják is, hogy 16108 nőt vett feleségül. Tizenhatezer . . . így valaki meglepődhet azon, hogy "Miként tud egy ember 16108 nőt feleségül venni?" Igen. Egy hozzánk hasonló hétköznapi ember, vagy egy nálunk kicsit erősebb ember számára ez nem lehetséges. De amikor a mindenhatóság szót használjuk . . . Istent mindenhatónak nevezik, így számára semmi sem lehetetlen.

Tehát, ha hinnünk kell a történelemben, akkor az Úr Śrī Kṛṣṇa 16108 nőt vett feleségül, és 16108 palotát is épített, jól feldíszített, teljesen felszerelt, csupa márványpalotákat. És azokban nem volt szükség fényre. A palotákat olyan szépen feldíszítették ékszerekkel, hogy az ékszerek által fókuszált fény megvilágította az egész házat. És még valami: Ő egyszerre volt jelen minden házban. Tizenhatezer feleség és tizenhatezer ház – Tizenhatezer kiterjedésben volt jelen saját Maga. Ezt nevezik fenségnek. Ezek a fenségek. Az Úr Kṛṣṇa teljes (Önmagában).

Nos, amikor az Úr Kṛṣṇa jelen volt Kurukṣetra csataterén, nagyon öreg ember volt. Nagyon idős ember volt, bár olyannak látjátok az ábrázolásán, mint egy húszéves fiatalembert. De a saját szemeitekkel láttátok. Néhányan közületek biztosan látták Kṛṣṇa ábrázolását a csatatéren. Arjuna a szekéren ül, Kṛṣṇa pedig a szekérhajtó. Arjuna és Kṛṣṇa egyidősek voltak, de Arjuna idősebbnek tűnik; Kṛṣṇa fiatalabbnak tűnik. És Kṛṣṇának akkoriban dédunokái voltak. Unokái és unokáinak gyermekei ekkor már megvoltak és az egész család létszáma elérte a nagyjából tízmilliót.

Szóval, ez megdöbbentő lehet, de Isten számára semmi sem döbbenetes. Ha tény az, hogy mindenki Isten fia. . . sarva-yoniṣu kaunteya sambhavanti mūrtayo yāḥ (BG 14.4). A Bhagavad-gītában meg fogod találni, hogy "Az élet minden fajában, bármilyen formában is látod azokat, Én vagyok mindegyikük atyja."

Nos, ha Ő minden élőlény atyja, csak számold ki, hány élőlény van az egész univerzumban vagy a teremtésben. Ehhez képest, ha felmutatta, hogy mindössze tízmillió fia, unokája és dédunokája volt, az sem volt nagyobb gesztus. Szóval, ilyen dolgok játszódnak le. Kṛṣṇának mindene megvan.

Így hát azt mondja, "Pārtha, drága Arjunám, nincs mit elérnem. Ne gondold, hogy azért vagyok itt a csatatéren, hogy valami jutalom vagy haszon érdekében segítsek neked, mivel bármit és mindent megkaphatok pusztán akaratom által." Na me pārthāsti kartavyam: "Ezért nincs állandó kötelességem." Az Upaniṣadban Brahman definíciója a következő: Na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8): "A Legfelsőbb Brahmannak nincs semmi teendője." Így különböztethető meg.

Nekünk, nekünk mindent végre kell hajtanunk. Tegyük fel, hogy lelki tökéletességre vágyunk. Tehát, tennünk kell valamit. Valamit végre kell hajtanunk. A gyakorlatban kell cselekednünk. Csinálnunk kell, el kell fogadnunk vezeklést, el kell fogadnunk. . . ahogy énekelni próbáljuk a:

Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare

Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Tehát, az ötlet az, "lehet, hogy tökéletes síkra emelkedhetek." Tehát, bármit is akarunk, tennünk kell valamit. De Brahman és Isten definíciója szerint Neki semmit sem kell tennie.

A Véda, az Upaniṣad azt mondja: Na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate: "Neki semmit sem kell tennie." Ennek ellenére, Ő Isten. Nem mintha azáltal válna Istenné valaki, hogy valamit elkövetett. Manapság szokták mondani, hogy "oly sok évet meditáltam, oly sok vezeklésen mentem keresztül. Akkor most Isten lettem." Ó, Istent nem így állítják elő. Istent nem lehet megalkotni.

Nos, Kṛṣṇa, amikor az anyja ölében ült, akkor is Isten volt, nem mintha fel kellett volna nőnie és bizonyos vezeklésen, megszorításokon, fogadalmakon kellett volna átesnie a dzsungelben vagy a Himaláján vagy el kellett volna fogadnia valami nagyon híres lelki tanítómestert, és így tovább, és így tovább, majd azután Istenné lett, ahogyan ez mostanában bevett gyakorlattá vált, hogy aki egy kicsit előrehaladt a lelki életben és amennyiben valami csodát fel tudott mutatni, ó, akkor rögtön Istenné vált. Tehát, Isten nem valami olcsó dolog, aki egyszerűen csak bemutat néhány csodát.

Csakúgy, mint a minap, amikor Durvāsā Muni történetét meséltem el. Durvāsā Muni nagy jógi volt. A jógik sok csodát képesek bemutatni. Sok csodát. Gyermekkoromban volt egy házitanítóm. Szóval, a lelki tanítómesteréről beszélt – aki jógi volt –, . . . azt mondta, hogy amikor meglátogatta a lelki tanítómesterét, aki jógi volt, a lelki tanítómestere megkérdezte tőle: "Mit akarsz enni?" Aztán miután a házitanítóm tudta, hogy a lelki tanítómestere nagy jógi, meg akarta kóstolni a kabuli gránátalmát. Az afganisztáni kabuli gránátalma Indiában nagyon híres. Tehát, a lelki tanítómestere azt mondta: "Igen, meg fogod találni ebben a szobában. Megnézheted." Látta, hogy éppen a gránátalmafáról szakították le és csöpögött a leve. Értitek? Szóval, ezeket a csodákat egy jógi is be tudja mutatni. Értitek?

Még ma is sok jógi él, tudnak aranyat előállítani. Tudnak aranyat előállítani. A folyamat a következő: megeszik, úgy értem, mi is a neve? Pārā. Mi a pārā angol megfelelője, az a folyékony fém, fehér?

Roy: Higany?

Prabhupāda: Higany. Igen. (nevet) Igen. Higany. Higanyt esznek. Higanyt esznek, majd másnap reggel vizelnek és ebbe a vizeletbe néhány rézpénzt tesznek bele, olyanokat, mint a te cented. Aztán midőn ezt felmelegítik, a rézérmék arannyá változnak. És kémiai, elméleti tény, hogy a higany, a higanymolekulák(atomok) és az arany molekulái(atomjai) szinte hasonlóak.

Csak egy molekula(proton) különbség van köztük. Tehát, a higany arannyá változtatható. Ez kémiai tény. A védikus szentírásokból pedig megtudhatjuk, hogy korábban a fegyverfémet(réz-ón-cink ötvözet), a higannyal kevert fegyverfémet arannyá lehetett alakítani. Tehát, ez néhány a kémiai, fizikai folyamatok közül, amelyeket a ismeretek tudományos fejlődése által lehet végrehajtani. Sok jógi van, aki képes a jógikus erő által cselekedni.

Csakúgy, mint a fizikai folyamatokhoz kapcsolódóan az emberek a jelen időben utazni próbálnak az űrben, de a jógik nagyon sebesen tudnak utazni a térben, sebesebben, mint bármelyik szputnyik. Csakúgy, mint amit a minap meséltem el, hogy Durvāsā Muni beutazta az egész űrt az univerzumon belül és azon kívül is, és egy éven belül visszatért. Ezért Kṛṣṇa másik neve Yogeśvara. Yogeśvara.

Sok jógi és sok jógikus elv létezik, de Kṛṣṇa minden jóga mestere. Ha tehát a közönséges jógik csodákat tudnak bemutatni, akkor miért ne tudna Kṛṣṇa is? Ő a Yogeśvara; Ő minden jógi ura. Tehát ennek a yoga-prakriya-nak vagy jógikus misztikus erőknek a bemutatásával az ember nem válhat Istenné. Isten különbözik mindegyiküktől. Szóval, az az Isten maga Kṛṣṇa volt. Tehát, az Ő megnyilvánulásai, az Ő tettei . . .

Nos, itt Ő beszél arról, amit én a védikus szentírásból akartam elmagyarázni. Kṛṣṇa azt mondja, na me pārthāsti kartavyam (BG 3.22): "Nekem nincs mit tennem." Nincs mit tennie; mégis, olyan hatalmas? Igen. Ezt erősíti meg a védikus írás, hogy Brahman, Brahman természete a következő: na tasya kāryam karaṇaṁ ca vidyate: "Brahman természete az, hogy nincs mit tennie." Nincs mit tennie. Ez a különbség Isten és mi köztünk. Nekünk mindent meg kell tennünk egy bizonyos cél elérése érdekében, de Istennek semmit.

Na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate: "És nincs senki, aki egyenlő lenne Vele és... vagy nagyobb lenne Nála." Nincs senki ilyen. Így szól a védikus irodalom meghatározása: "Istennek semmi dolga. Senki sem egyenlő Vele, és senki sem nagyobb Nála." Ez azt jelenti, hogy mindenki alatta helyezkedik el. Mindenki alatta helyezkedik el. Senki sem lehet egyenlő Istennel.

Még az olyan nagy félistenek is, mint Śiva és Brahmā. . . a leghatalmasabb félisteneknek tartják őket. Ennek ellenére, a szentírások azt mondják, hogy senkinek sem szabad ezeket a félisteneket - még Śivát és Brahmát sem - azonos szintre helyeznie Viṣṇuval, Viṣṇuval, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével vagy Kṛṣṇával. Tehát Kṛṣṇának nincs mit tennie. Istennek, annak, aki valójában Isten, nincs mit tennie.

Neki nincs mit tennie. Ő Isten a kezdetektől fogva. És Ő mindenható minden fenségével. Ilyen az Isten. Tehát Kṛṣṇa azt mondja: "Nincs mit tennem", triṣu lokeṣu kiñcana, "nemcsak ezen a bolygón, hanem a három világban, bárhol, bárhová mehetek, bárhol dolgozhatok, bárhol, ahova csak ellátok, de mégsincs mit tennem." Na anavāptam avāptavyam: "Nem arról van szó, hogy hiányozna valami a tulajdonomból." Azért dolgozunk, mert önmagunkban vagyunk hiányosak. Bármilyen hatalomban, bármilyenben, akár a lelki, akár az anyagi erőben, nekünk dolgoznunk kell, mert hiányosak vagyunk. Mivel Kṛṣṇa nem hiányos, ezért nem kell pótolnia semmi hiányt. Nem. Na anavāptam. Ennek ellenére, varta eva ca karmaṇi. Azt mondja: "Arjuna, nézd, ennek ellenére lefoglaltam Magam világi kötelességekkel." Miért? Azért, hogy ideális ember legyek. Bár Ő nem ember volt, hanem Isten volt, de mert emberszerepet játszott, úgy is cselekedett . . .

Miért vett részt a csatatéren? (Mi keresnivalója volt a csatatéren?) Neki személyesen semmi keresnivalója sem volt, mégis, mi keresniavalója volt a csatatéren? Kimondottan a megfelelő okból kifolyólag volt ott. Így akarta megalapozni, hogy a helyes ügyért harcba kell szállni. Az erőszakot nem lehet eltörölni a világból. Ez Kṛṣṇa utasítása a Bhagavad-gītāban. Szükség esetén erőszakot kell alkalmazni. És Kṛṣṇa arra késztette Arjunát, hogy alkalmazzon erőszakot. Arjuna erőszakmentes akart lenni, de Ő ezt akarta: "Meg kell tenned. Harcolnod kell. Ezt a harcot Én szervezem." Tehát ezekről a példákról van szó. Ezekről a példákról.

Semmi sem rossz. . . semmi sem jó, ha nem eltökélt. Ez a Bhagavad-gītā tanításának minden célja. Semmi sem jó, és semmi sem rossz. Minden jó, és minden rossz ebben az anyagi világban, de látnunk kell a végét. A közismert mondás szerint: "A cél szentesíti az eszközt." "A cél szentesíti az eszközt." Tehát, Kṛṣṇa azt tanítja, hogy nincs semmi keresnivalója itt. Önmagában teljes. Viszont annak érdekében, hogy példát mutasson a világnak, részt vett a csatában, mert meg akarta alapozni, hogy a jó ügyért való harcot nem szabad elkerülni. Ez volt az Ő küldetése. Aztán ezután azt mondja:

yadi hy ahaṁ na varteyaṁ

jātu karmaṇy atandritaḥ

mama vartmānuvartante

manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ

(BG 3.23)

Manuṣyāḥ. Figyeld!. Itt az áll, manuṣyāḥ, annak a jelentése minden ember. Minden ember. Tehát, Kṛṣṇa nem egy adott társadalomhoz, vallási közösséghez, országhoz, adott időhöz tartozik. Nem. Kṛṣṇa minden ember vezetője, minden időkben, minden országban, minden világban és minden univerzumban. Tehát, Ő nem a szektás Istenség Személyisége. Tudnunk kellene. Manuṣyāḥ. Manuṣyāḥ többes szám: "Minden ember." Minden ember. Ezért azt mondta: "Ha gyakorlati munkámmal nem mutatok példát, akkor, - miután én vagyok minden ember, minden élőlény vezetője -, ők helytelen irányítás alá fognak kerülni." Rossz irányítás alá kerülnek. Ezt manapság voltaképpen mi magunk is látjuk. Legalábbis Indiában ezt tapasztaltuk. Nos, ez a Bhagavad-gītā. . . a Bhagavad-gītā, nekünk mindig . . . mindig emlékeznünk kell arra, hogy egy igazi csatatéren hangzott el. Nos, egy olyan nagyszerű személyiség, mint Mahātmā Gandhi, a Bhagavad-gītā erőszakmentességét akarta bizonyítani. Ő az . . . az erőszakmentesség doktrínája mellett állt ki. Láthattátok Mahatma Gandhi fényképét, hogy mindig így pózol a Bhagavad-gītā mellett. A Bhagavad-gītā gyakorlatilag az élete és a lelke volt. Reggel Bhagavad-gītā órát tartott; este Bhagavad-gītā órát tartott. Tehát ez volt az élete és a lelke.

Viszont, sajnos, a Bhagavad-gītát a maga módján értelmezte. Bár a Bhagavad-gītát az életének és a lelkének tartotta, ennek ellenére a maga módján értelmezte azt. Nem ez a módja annak, hogyan kell megérteni a Bhagavad-gītát. Ezért egy ilyen nagyszerű és igen jó ember. . . nemcsak nagyszerű ember volt; világi megítélés szerint is nagyon jó ember volt. A jelleme, a viselkedése, a bánásmódja – minden jó volt. Ideális személyiség volt. De lásd csak: erőszakkal ölték meg! Nem tudta megállítani az erőszakot.

Bhakta: Erőszakkal ölték meg?

Prabhupāda: Igen. Erőszakkal ölték meg. És az volt az ötlete. . . hindu-muzulmán egységet akart teremteni Indiában. A brit kormány gerjesztette a hindu-muzulmán lázadást, és végül a céljuk meg is valósult India Pakisztánra és Indiára való felosztásával. Mahatma Gandhi egész életében azon dolgozott, hogy egyesítse a hindukat és a muzulmánokat. Sajnos, a végén azt kellett látnia, hogy az indiai hinduk és muzulmánok Pakisztánra és Indiára oszlottak meg. És az ő erőszakmentessége is kudarcot vallott.

Tehát, ha nem a megfelelő személyt követjük, mahājana – mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186): akkor bármilyen nagyszerű is vagyok az ártatlan közvélemény megítélése alapján, ez a helytelen út. Ez a helytelen út. Ezért az utódlás követése a helyes dolog. Most azt az elvet kell követnünk, amelyet Kṛṣṇa alapozott meg. Kṛṣṇa nem az erőszakmentességet hirdette. Az erőszakot nem lehet kiirtani ebből a világból. Ez lehetetlen, mert maga Kṛṣṇa van a csatatéren és Arjunát próbálja rávenni arra. Arjuna meghanyatlik és Ő pedig ráveszi: "Nem, harcolnod kell." Yad yad ācarati śreṣṭhaḥ (BG 3.21). A nagy személyiségek lábnyomait kell tehát követnünk. Dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām (Mahābhārata, Vana-parva 313.117).

Mahajana. A Śrīmad-Bhāgavatamban meg fogjátok találni, azt tanácsolják, hogy a nagy személyiségek életpéldáin keresztül kell a vallási alapelveket követni. Vallási alapelvek. . . a Bhāgavatamban le van írva, hogy tarko 'pratiṣṭhaḥ: ha meg akarod alapozni a vallási igazságot, akkor logikáddal és érveléseddel nem tudod azt megalapozni. Lehetetlen, mert lehetek akár nagyon tökéletes, vallásos ember, de meglehet, hogy nem vagyok túl jó érvelő; egy másik erős ember, aki nagyon hatásosan tud érvelni, aki nagyon jól ismeri a logikát, le tud győzni engem. Minden következtetésemet semmissé és érvénytelenné teheti.

Tehát pusztán érvekkel vagy logikai következtetésekkel nem lehet eljutni az igazsághoz, a vallási igazsághoz. Nem lehetséges. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ (CC Madhya 17.186). Śrutayaḥ kinyilatkoztatott szentírásokat jelent. Kinyilatkoztatott szentírások. A világon sok kinyilatkoztatott szentírás létezik. A Védák, a Purāṇák, a Biblia, a Korán, és olyan sok más vallási szentírás van. És ha átolvasod azokat, bár a cél egy, mégis találsz bizonyos eltérést egyiktől a másikig. Śrutayo vibhinnāḥ. Vibhinnāḥ jelentése: sokfélék. Változatosak.

Śrutayo vibhinnā nāsāv ṛṣir yasya mataṁ na bhinnam. És ami pedig a filozófusokat illeti, az egyik megpróbálja legyőzni a másikat. Ez a filozófia útja. Tehát, nāsāv ṛṣir yasya mataṁ na bhinnam, dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām. Ezért a vallási igazság egy nagyon bizalmas dolog. Nihitaṁ guhāyām. Guhāyām jelentése: nagyon bizalmas. Miből lehet azt tudni? Ebből: mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186): "Te csak kísérelj meg nagyszerű embereket találni, a vallási élet nagyszerű egyéniségeit, és csak próbáld meg követni őket."

Nos, lehet, hogy a saját eszményeid között van néhány nagyszerű ember. Nem. Ők is megkérdőjelezhetők. A Śrīmad-Bhāgavatam tizenkét különálló személyiséget ír le olyannak, mint "ezek a személyek nagyszerű emberek". Követnünk kell tehát az ő elvüket és/vagy az ő elvüket a tanítványi láncolatban; akkor kiteljesedhetünk. Ugyanez itt is le van írva: yad yad ācarati śresthas lokas tad anuvartate. És maga Śrī Kṛṣṇa. . . kétségtelenül Śrī Kṛṣṇa a legnagyobb személyiség abban az idöben, de ma is ugyancsak. Nem csak Indiában, a világ minden részén Śrī Kṛṣṇát e Bhagavad-gītā filozófiai bemutatásának legnagyobb vezetőjeként fogadják el. Minden nemzet, minden ország nagyon aprólékosan elolvassa. Tehát, kétségtelenül, Ő egy nagyszerű vezető.

Nos, ha követjük Kṛṣṇát, nem csak azt kell énekelnünk, hogy:

Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare

Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare

de a Bhagavad-gītāban lefektetett elveket is követnünk kell. Ettől lesz sikeres az életünk. Gyakorlatilag ezt kell alkalmaznunk, alkalmaznunk kell az elveket. Ellenkező esetben az egész kísérlet kudarcba fullad. Ezt magyarázza a következő vers:

utsīdeyur ime lokā

na kuryāṁ karma ced aham

saṅkarasya ca karta syām

upahanyām imāḥ prajāḥ

(BG 3.24)

"Ha nem mutatok példát az élőlényeknek, prajā..." A prajā a megszületteket jelenti, őket hívják prajának. „ja” jelentése születés. „ja”. Janma, janma. És prajā, prakṛṣṭa-rūpeṇa ja. Bárki, prajā. . . csakúgy, mint egy államban, prajának, vagyis állampolgároknak hívják azokat, akik ott, egy adott helyen születtek meg. Hasonlóképpen, az Úr Kṛṣṇa azt mondja, "Ha nem mutatok példát az életemmel, akkor nemkívánatos népesség jön létre."

Nemkívánatos népesség. És igazából ez vált valóvá a jelen világban. Azáltal, hogy nem követjük az Isten-tudatot vagy a Kṛṣṇa-tudat alapelveit, nemkívánatos népességgé lettünk. Nemkívánatos népesség. Itt világosan le van írva: saṅkarasya ca kartā syām. A saṅkarasya ca kereszteződést jelent. Saṅkarasya.

A védikus rítusok szerint a gyermeknemzés nagyon szépen artikulált. Ezt garbhādhāna-saṁskārának hívják. Garbhādhāna-saṁskāra. Mielőtt gyermeket vállalnánk, végre kell hajtani néhány szertartást, hogy mindkettejük elméje teljesen tiszta és megszentelt legyen. Mind a férj, mind a feleség megszentelődik, majd részt vesznek a szexuális életben (aktusban), és a gyermek . . . nagyon szép gyerek lesz az eredménye. Tehát már egészen a születés kezdetétől léteznek rendszerek, miként lehet jó népességet nemzeni. Szóval ezek a dolgok valós dolgok.

Nos, Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Ha nem mutatom be az ideális életet példáját, akkor a népesség saṅkara lesz." A saṅkara azt jelenti, hogy nemkívánatos; mindig zavarokat okoznak. Nem lesz béke a világon. Mert valójában érezzük is, hogy nincs béke a világon. Miért? Mert a lakosság nemkívánatossá vált. És az ilyen népesség növekedésével a természet is a sorba fog kerülni. . . ott kell lennie annak is. Lesz valami betegség, lesz éhínség vagy háború, amikor a népesség térdre kényszerül. Ez a természet törvénye.

Ezt a közgazdaságtan is elfogadja, ez a malthusianizmus elmélete. Talán a legtöbben közületek tudják, hogy amikor nemkívánatos népesség áll fenn, ez a három dolog a természet menete szerint önmagától megjelenik – éhínség, járvány és háború –, és a népesség kihal. Tehát akkoriban is volt bizonyos nemkívánatos népesség, amely számára Kṛṣṇa megszervezte a háborút, a háborús csatateret. A háborús csatateret. Követnünk kell tehát. Ha nagyon jó népességet, nagyon jó generációt akarunk, akkor követnünk kell a Bhagavad-gītā alapelveit. A Bhagavad-gītā alapelvei végtére is le vannak írva, amint azt az utolsó szakaszban láthatjuk:

sarva-dharman parityajya

mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja

ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo

mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

(BG 18.66)

Ez az igazi vallás. Nos, a negyedik fejezetben látni fogjátok, az Úr azt mondja, hogy "ebben (a formámban) inkarnációként szállok alá." Yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata (BG 4.7); "Eljövök, ha valami zavar támad a vallási elvekben." Yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata, abhyutthānam adharmasya. A zavar a vallási elvekben a vallástalanság előrenyomulását hozza magával. Abhyutthānam adharmasya. Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8). Paritrāṇāya sādhūnām. Sādhu. Sādhu az, aki valóban a vallás elvét követi. Sādhunak hívják az ilyen személyeket. Sādhu azt jelenti, hogy jó ember. Íme a sādhu leírása:

titikṣavaḥ kāruṇikāḥ

suhṛdaḥ sarva-bhūtānāṁ

ajāta-śatravaḥ śāntāḥ

sādhavaḥ sādhu-bhūṣaṇāḥ

(SB 3.25.21)

Sādhu, az, akit sādhunak hívnak. . . A sādhu azt jelenti, titikṣavaḥ. A titikṣavaḥ jelentése: nagyon toleráns, nagyon toleráns, igencsak toleráns. Titikṣavaḥ kāruṇikāḥ. Ugyanakkor nagyon jószívű. Ezt a két jellemvonást találjuk meg az Úr Jézus életében. Nagyon toleráns, ugyanakkor kedves volt az emberekkel általánosságban. Értitek?

Szóval, titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-bhūtānāṁ. És ő barát. A sādhu minden élőlény barátja. Nemcsak az emberiség barátja; barátja az állatoknak, barátja a fáknak, barátja a hangyáknak, férgeknek, hüllőknek, kígyóknak – mindenkinek. Titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-bhūtānāṁ.

És ajāta-śatru. És miután mindenki barátja, nincs ellensége. De sajnos a világ annyira hitetlen, hogy még egy ilyen sādhunak is van ellensége. Ahogy az Úr Jézus Krisztusnak is voltak ellenségei, és Mahatma Gandhinak is voltak ellenségei, akik így megölték őket. Szóval, a világ olyan hűtlen, hogy még egy sādhunak is vannak ellenségei. Értitek? De sādhunak, - az ő szemszögéből nézve -, nincs ellensége. Ő barátja mindenkinek. Titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-bhūtānāṁ (SB 3.25.21). És ajāta-śatravaḥ śāntāḥ, mindig békés. Ezek a sādhu, a szent személyek tulajdonságai.

Tehát az Úr alászáll. Paritrāṇāya sādhūnām (BG 4.8). Inkarnációként való eljövetelének különleges célja a sādhuk megmentése volt, mert a sādhukat mindig üldözik a démonok, a démonok, az ateisták osztálya. Mindig készek üldözni a sādhukat. Az Úr azért jön – paritrāṇāya sādhūnām –, hogy megvédje a sādhukat vagy a szent személyeket és vināśāya ca duṣkṛtām, hogy legyőzze a gonosztevőket.

Ez a küldetése. Amikor az Úr Kṛṣṇa eljön, vagy az Úr bármely tényleges inkarnációja eljön, nem az ún. kikiáltott inkarnációk . . . azt akarom mondani, az összes inkarnációt megtalálod a védikus irodalomban, ott vannak név szerint, és nem úgy van, hogy bárki inkarnációnak nevezheti magát.

A védikus írások minden inkarnációt megemlítenek, mikor és hogyan, milyen tetteket fog végrehajtani, és milyen helyen, melyik helyen, és minden részletesen adott, tehát ismert az inkarnációk sorrendje. Senki sem válhat inkarnációvá ezen a sorrenden túl. Létezik egy sorrend. Akárcsak arról, hogy Kalki megtestesülése is be fog következni, már több alkalommal is beszéltem nektek róla, hogy körülbelül négymillió(?) (négyszűzezer) év múlva fog megtörténni. Ennek ellenére, az Ő nevét is említi a Bhāgavatam, és megjelenésének helye is szerepel. Az apja neve is szerepel. Ezt hívják inkarnációnak.

Tehát az Úr e két cél érdekében jön inkarnációként: a szentek védelme és az ateista démonok megsemmisítése érdekében, valamint a vallás valódi céljának megalapozása érdekében. A lényeg tehát, hogy mi a vallás valódi célja? A vallás valódi célja, Kṛṣṇa azt mondta, „a vallás céljának visszaállítása érdekében szállok alá”. Yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati, dharma-saṁsthāpanārthāya (BG 4.7). Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8).

Duṣkṛtām. Ezért a két dologért. A harmadik pedig a dharma-saṁsthāpanārthāya: a vallás elvének megalapozása (visszaállítása) céljából. Nos, a zárószavaival azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja ({{HU/BG 18.66|BG 18.66]]), "Hagyj fel a vallás minden olyan változatával, amit te magad állítottál elő. Egyszerűen csak hódolj meg Nekem." A vallás elve tehát, hogy meghódolunk Istennek és semmi egyéb. Ez minden. Ez a vallás igazi alapelve. Vallás Isten-tudat nélkül nem vallás, legalábbis a Bhagavad-gītā szerint nem az.

Istentudat nélkül, a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatom nélkül nem létezhet semmilyen vallási elv. Továbbra is hirdethetsz valami újfajta vallási elvet, nap mint nap, pillanatról pillanatra gyártják azokat a világ minden táján, és nagyon sok csoportja létezik a vallási elveknek, de itt a Bhagavad-gītā szerint az igazi vallási elv azt jelenti, hogy állítsuk vissza elveszett kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral.

Örök rokonságban állunk a Legfelsőbb Úrral, ahogyan az apa és a fiú is örök rokonságban állnak egymással. Ezt a kapcsolatot nem lehet megszakítani. Egy apa válhat . . . egy fiú lázadóvá válhat az apjával szemben, de nem mondhatja, "Ő nem az apám". Lehetséges ez? Nem, ez nem lehetséges. Hogy lenne az? Lehet, hogy sok szempontból nem értek egyet apámmal, de ha valaki megkérdezi: "Ki az apád?"

Ó, ugyanazt az ellenséget kell megneveznem, akit ellenségemmé tettem. Ahogyan apaként és fiúként a kapcsolat nem bontható fel, ugyanúgy a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatunk sem szakítható meg. Nem lehetséges. Ha mesterséges eszközökkel akarjuk megszakítani kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral vagy Istennel, annak az lesz az eredmény, hogy egyre boldogtalanabbakká válunk.

Ezért az emberi civilizáció elsődleges feladata az elveszett kapcsolat megteremtése, helyreállítása. A világ szenved emiatt az elveszett kapcsolat niatt, az istentelen civilizációtól. Ezt nem szabad tolerálni. Az embereket tanítani kell, minden eszközzel újra kell éleszteniük Isten-tudatukat, avagy Kṛṣṇa-tudatukat és akkor boldogok lesznek. Ez az egész elve. Az Úr Kṛṣṇa ezt mondja:

utsīdeyur ime lokā

na kuryāṁ karma ced aham

saṅkarasya ca kartā syām

upahanyām imāḥ prajāḥ

(BG 3.24)

"Ha nem mutatok példát ilyen módon, akkor a világ teljes népessége szennyezetté válik, és nemkívánt népesség jön létre, és… az egész világ olyan lesz, mint a pokol. Nem... lakhatatlanná fog válni a jóhiszemű emberek számára." Ezért mondja: saktāḥ karmaṇy avidvāṁso yathā kurvanti bhārata.

saktāḥ karmaṇy avidvāṁso

yathā kurvanti bhārata

kuryād vidvāṁs tathāsaktaś

cikīrṣur loka-saṅgraham

(BG 3.25)

Cikīrṣur loka-saṅgraham. Jelenleg valaki valamilyen személyes haszonért küzd. Most, jelen pillanatban olykor valamilyen személyes ambícióért folyik harc, valamilyen személyes ambíció megvalósításáért. De nem . . . ennek nem szabadna így lennie. Személyes ambíció kiteljesítése érdekében semmilyen kockázatos dolgot nem szabad vállalni.

Nem. Kṛṣṇa azt mondja: "Miként a bolond emberek úgy dolgoznak, hogy túlságosan ragaszkodnak érzékkielégítésükhöz, hasonlóképpen a tanultak, akik fejlődnek a lelki tudásban, ők is dolgozhatnak hasonlóan, de nem az érzékkielégítés céljából."

Ez hogy lehetséges? Úgy, ahogy egy kereskedő, egy kereskedő ember üzletel, és éjt nappallá téve nagyon keményen dolgozik, hogy pénzt halmozzon fel, hasonlóképpen az Úr híve is kereshet pénzt ugyanabban a szellemben, éjt nappallá téve dolgozva. Felületesen úgy fog megmutatkozni, mint egyik ember és másik ember. Semmi különbség sincs köztük. Éjt nappallá téve dolgoznak, hogy pénzt keressenek.

De a bhakta, vagy az az ember, aki Istennel van kapcsolatban, neki mások lesznek a kiadásai. Kiadásai nem az érzékkielégítésre, hanem az istentudat fejlesztésére irányulnak. Ez az ideális személy. Nem keletkezik kár. Ha nagyon-nagyon kötődik a vállalkozásához vagy bárkihez és úgy dolgozik, az nem számít. Már korábban is elmagyaráztuk azt az esetet, amikor az erdményt Istennek ajánljuk fel. Akárcsak Rūpa Gosvāmī. Rūpa Gosvāmī. . . a minap hivatkoztam arra a példára, hogy amikor nyugdíjba vonultak, két csónaknyi arannyal tértek haza vagyis több millió rúpiával. De nyugdíjba vonulás előtt a felhalmozott vagyon ötven százalékát Isten ügyeire költötték el. Huszonöt százalékát pedig a rokonok közt osztottak szét. Ők ugyancsak elvárják, hogy bizonyos pénzösszegben részesüljönek. Huszonöt százalékát pedig személyes szükségletekre a bankban hagytak rendkívüli időkre. Értitek?

Tehát itt Kṛṣṇa is azt mondta, hogy saktāḥ karmaṇy avidvāṁsaḥ. Csakúgy, mint a bolondok, akik érzékkielégítésre vágynak, mivel teljes odaadással dolgoznak azért, mert "meg kell szereznem ezt a pénzt. Fel kell duzzasztanom ezt a banki egyenleget, és így tovább, így tovább", így hasonlóképpen, yathā kurvanti bhārata, ahogy beáldoznak, hasonlóan, vidvāṁs . . . vidvān azt jelenti, hogy a tanult is dolgozhat eképpen, de a pénzt úgy költi el, hogy az példaként szolgáljon. Példaként szolgáljon. Ilyen példaként: "Ó, milyen nagy ember, milyen gazdag ember ő. Szétosztotta a pénzét...." Akárcsak Rūpa Gosvāmī, aki szintén így osztotta szét a pénzét. Ó!

Ezért azok, akik bhakták, akik az odaadás alapelveit követik, ők látják a példaképet. "A mi egykori ācāryánk vagy egykori bhaktánk, úgy értem, gurunk vagy lelki tanítómesterünk, neki... rengeteg pénze volt és ilymódon osztotta szét azt." Az elosztást, a pénzt így fogadták el. Tehát az emberek ezt (a példaképet) fogják követni. Ezért Kṛṣṇa azt tanácsolja Arjunának, hogy "Te is válj példaképpé azáltal, hogy Isten ügyének harcosává válsz. Azáltal válsz példaképpé. Elveidet mások is követni fogják." És ez az, amit akarok, és ezért oktatlak benneteket.

Nagyon szépen köszönöm. Most, ha bármilyen kérdésetek van, feltehetitek.

(szünet) . . . az egyiket megkérdőjelezik, hogy teljesíti -e jogos kötelességét. Ez az igazi erőszak. Néhány évvel ezelőtt Jhansiban voltam – nem ezekben a sannyāsa napokban történt – elmentem oda néhány barátom meghívására, akik azt akarták, hogy tartsak néhány előadást. Gandhi születésnapja volt, és megkértek, hogy beszéljek az erőszakmentességről. Arról beszéltem, hogy az erőszak azt jelenti, ha megkérdőjelezzük az embert, elvégzi-e a rábízott feladatait. Ez erőszak. Ez volt az én nézőpontom.

Diák: Beleavatkozni más dolgába.

Prabhupāda: Igen. Minden embernek megvan az élete fő kötelessége. Ha ezt a kötelességét megkérdőjelezzük, az erőszak. Tehát azt szerettem volna megerősíteni – és ez a védikus irodalomból vett tény –, hogy az emberi élet az istentudat megvalósítására vagy az Istennel való kapcsolatának, elveszett kapcsolatának helyreállítására szolgál. Ez minden ember alapvető joga. Emberi lény . . . ezt többször elmagyaráztam nektek. Abban különbözik az ember az állati léttől, hogy az állatok nem tudják, mi az élet célja. Az emberi élet a megvalósításra, az önmegvalósításra hivatott. Ha bármely civilizáció megkérdőjelezi az emberek fejlődését az önmegvalósítás terén, az az erőszak legpusztítóbb fajtája, mert az embereket az élet természetes fejlődésmenetében kérdőjelezik meg.

Ez az emberi élet az a pont, amikor véget kell vetni az anyagi lét minden nyomorúságának. Ez az emberi élet célja. Ha az embereket nem oktatják ennek fényében, ha más módon vezetik félre az embereket, az a népesség ellen elkövetett legnagyobb erőszak. A szentírás szerint ātma-hannak hívják őket. Ātma-han a népesség ellen elkövetett legnagyobb erőszakot jelenti. A szentírás szerint ātma-hannak hívják. Ātma-han öngyilkosságot, öngyilkosságot jelent.

Van egy szép vers, amelyben ez az anyagi világ úgy van feltüntetve, mint egy nagy óceán. Ahhoz, hogy átkeljünk a nagy Atlanti-óceánon New Yorkból Portugáliába. . . ahogy Kolumbusz is jött. Most nagy, jól felszerelt hajóink vannak, míg neki sok veszéllyel kellett szembenéznie. Máskülönben nagyon nehéz átkelni az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon, de ha van egy nagyon jó járműved, hajód vagy bármi másod, akkor nagyon szépen átkelhetsz rajtuk, és ehhez hasonló az a példa, hogy ez az anyagi élet egy nagy óceán,az emberi test pedig egy jó hajó.

Ez az emberi test jó hajó átkelni ezen az óceánon. A lelki tanítómester pedig jó kapitány. Értitek? És az Úr Kṛṣṇa utasítása vagy egy hasonló, védikus utasítás a kedvező szél. Csakúgy, mint amikor át akarsz kelni az Atlanti-óceánon New Yorkból, ha nyugati szél fúj, akkor az utazásod nagyon kedvezővé válik. Tehát a Védák ezen utasítása szerint kedvező szél fúj, és sok erős ācārya van, akik olyanok, mint a kapitány, és ez az emberi test olyan, mint egy jó hajó.

Nos, az az élő lélek, aki ilyen kedvező helyzetben van, amennyiben nem kel át az anyagi óceánon, öngyilkosságot követ el. Öngyilkosságot követ el. Sa eva ātma-han. Tehát ki kell használnunk (ezt az alkalmat). Ki kell használnunk ezt a kedvező állapotot, hogy véget vessünk ennek a nyomorult anyagi létnek. És ha valaki nem használja ki ezt az előnyt, akkor öngyilkosságot követ el. Ez a Bhāgavatam változata. Vagy . . . vagy ő követ el öngyilkosságot személyesen vagy bármely civilizáció, amely megkérdőjelezi ezt a folyamatot, ami szintén erőszak, az erőszak legdurvább fajtája, mert félrevezetik az embereket. Ez tehát a szentírás lényege, hogy az emberi életet kizárólag lelki önmegvalósításra szabad felhasználni. (szünet) (vége)