HU/Prabhupada 0460 - Prahlada Maharaja nem átlagos személy - nitya-siddha



Lecture on SB 7.9.7 -- Mayapur, February 27, 1977

Tehát Prahlāda Mahārāja… Volt némi nézeteltérése az apjával, aki nem egy átlagos személy volt. Az apja… Nagyon hatalmas ember volt, látjátok. Meghódította az egész univerzumot. Prahlāda Mahārāja nem egy szegény ember gyermeke volt, Az apja nagyon gazdag volt. Megfelelő nevelésben is részesült. Természetesen már öt éves korban. Janmaiśvarya-śruta-śrī. Minden adott volt, de Prahlāda Mahārāját nem befolyásolták a körülményei. Csak az odaadó szolgálat nyújtott számára eksztatikus, transzcendentális boldogságot. Erre van szükség. Ám ezt a szintet nem érhetjük el azonnal. Prahlāda Mahārāja nitya-siddha. Ahogy már elkezdtem elmagyarázni, bárhol is jelenjen meg Kṛṣṇa, nitya-siddha bhaktái, a társai is jönnek Vele. Gaurāṅgera saṅgi-gaṇe, nitya-siddha boli māne, tara haya vrajabhūmi vāsa, ugyanígy, Narottama dāsa Ṭhākura… Csakúgy, mint śrī kṛṣṇa caitanya prabhu nityānanda śrī advaita gadādhara śrīvasadi gaura bhakta vṛnda. Caitanya Mahāprabhu társai szintén nitya-siddhák. Nem hanyagolhatod el valamelyiküket és kitalálni, hogy „Én majd egyszerűen őt imádom…” [SZÜNET]

Kṛṣṇa megjelent, mint Pañca-tattva. Kṛṣṇa az īśa és Nityānanda Prabhu prakāśa, Isten legelső kiterjedése. Istennek számos kiterjedése van. Advaita acyuta anādi ananta-rūpam ādyaṁ purāṇa-puruṣam (Bs. 5.33). Ezer és ezer kiterjedése van. Az első kiterjedése Baladeva-tattva, Nityānanda; az inkarnációja Advaita; A lelki energiája Gadādhara, a határ energiája pedig Śrīvāsa. Így jelent meg Caitanya Mahāprabhu pañca... pañca-tattvātmakam. Semmit sem hagyhatunk figyelmen kívül. Ha azt gondoljátok: „egyszerűen imádom majd…” – az nagy sértés, "csak Caitanya Mahāprabhut vagy csak Caitanya-Nityānandát.” Nem lehet. A Pañca-tattvát kell imádni, pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇam, egészként. Ugyanilyen a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra, a tizenhat név: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, [BHAKTÁK ISMÉTLIK] Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Nem cserélheted fel őket. A śāstra alapján kell cselekedned. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Ha eltértek a śāstrától, sosem lesztek sikeresek.

yaḥ śāstra vidhim utsṛjya
vartate kāma-kārataḥ
na siddhim avāpnoti
na sukhaṁ na parāṁ gatim
(BG 16.23)

Ha el szeretnénk érni ugyanazt a szintet, mint Prahlāda Mahārāja, akkor nem szabad utánoznunk őt itt és most. Követnünk kell a sādhana-bhaktit, a sādhana-bhakti általános értelemben; és van a kṛpa-siddha, ami különleges. Ezzel nem számolhatunk. Ha Kṛṣṇa szeretné, bárkit azonnal nagyon fontossá tehetne. Ez a kṛpa-siddha. A bhaktáknak három osztálya létezik: nitya-siddha, sādhana-siddha és kṛpa-siddha. Prahlāda Mahārāja, ő nitya-siddha. Nem általános sādhana-siddha vagy… Természetesen végső soron nincs különbség, hogy valaki sādhana-siddha, kṛpa-siddha vagy nitya-siddha, de mégis emlékeznünk kell arra, hogy Prahlāda Mahārāja nem közönséges bhakta; ő nitya-siddha. Ezért rajta azonnal megnyilvánultak a transzcendentális jellemzők, az aṣṭa-siddhik. Az aṣṭa-siddhiről már olvastatok az Odaadás nektárjában. Az extázis jelei, ekāgra-manasā. Ekāgra-manasā, „teljes figyelemmel”. Ahhoz, hogy mi is elérjük a teljes figyelem képességét, talán évszázadokra vagy évezredekre volna szükség. Ám Prahlāda Mahārāja, mivel ő nitya-siddha, már öt éves korban rendelkezett vele, azonnal. Mindig emlékezzünk arra, hogy ezt nem utánozhatjuk. „Prahlāda Mahārāja azonnal rendelkezett az ekāgra-manasāval, így én is megtehetem.” Nem. Nem lehetséges. Megtörténhet, de nem ez az általános út.