HU/SB 1.12.6
6. VERS
- kiṁ te kāmāḥ sura-spārhā
- mukunda-manaso dvijāḥ
- adhijahrur mudaṁ rājñaḥ
- kṣudhitasya yathetare
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim—miért; te—mindazok; kāmāḥ—az érzéki élvezet tárgyai; sura—a mennyek lakóinak; spārhāḥ—vágyakozása; mukunda-manasaḥ—azé, aki már Isten-tudatos; dvijāḥ—ó, brāhmaṇák; adhijahruḥ—elégedetté tud tenni; mudam—élvezet; rājñaḥ—a királyé; kṣudhitasya—az éhesé; yathā—ahogyan van; itare—más dolgokban.
FORDÍTÁS
Ó, brāhmaṇák! A király gazdagsága oly csábító volt, hogy még a mennyek lakói is vágytak rá. Őt azonban, mivel az Úr szolgálatában mélyedt el, az Úr szolgálatán kívül semmi sem tette elégedetté.
MAGYARÁZAT
Két dolog van a világon, ami elégedetté teheti az élőlényeket. Amikor valaki az anyagi tevékenységekbe merül bele, csak az érzékkielégítés okoz neki elégedettséget. Amikor azonban megszabadul az anyagi kötőerők feltételeitől, akkor csakis az Úr elégedettségéért végzett szerető szolgálat teszi elégedetté. Ez azt jelenti, hogy az élőlény alapjában véve szolga, s nem pedig szolgált. A külső energia feltételei miatt illúzióba kerülve az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy ő az, akit szolgálnak, de valójában ez nem így van: az érzékek — a kéj, a vágy, a düh, a kapzsiság, a büszkeség, az őrültség és a türelmetlenség — szolgája ő. Amikor az ember a lelki tudást elsajátítva józanul lát, felismeri, hogy ő nem az anyagi világ mestere, hanem csupán az érzékek szolgája. Ekkor az Úr szolgálatáért kezd könyörögni, s így boldog lesz, a látszólagos anyagi boldogság illúziója pedig nem téveszti meg többé. Yudhiṣṭhira Mahārāja felszabadult lélek volt, ezért számára nem jelentett boldogságot a hatalmas királyság, a nagyszerű feleség, az engedelmes fivérek, a boldog alattvalók és a gazdag világ. Ezek az áldások automatikusan a tiszta bhakta nyomában járnak, még akkor is, ha a bhakta nem vágyik erre. A következő példa nagyon jól szemlélteti ezt: azt mondják, hogy aki éhes, azt semmi mással, csakis étellel lehet elégedetté tenni.
Az egész anyagi világ éhes élőlényekkel teli. Nem a jó ételre, a menedékre vagy az érzékkielégítésre vágynak — a lelki atmoszférára éheznek. Tudatlanságukban azt hiszik, hogy a világ azért elégedetlen, mert nincs elegendő élelem, menedék, védelem, s nincs elég dolog, amelyet érzékeink élvezhetnének. Ezt nevezik illúziónak. Amikor az élőlény a lelki elégedettségre vágyik, megtéveszti őt az anyagi éhség. Az ostoba vezetők azonban nem veszik észre, hogy azok az emberek is éhesek, akik anyagi szempontból teljes mértékben elégedettek. Akkor hát mi okozza az ő éhségüket és nyomorukat? Valójában lelki ételre, lelki menedékre, lelki védelemre és lelki érzékkielégítésre éheznek. Mindezt a Legfelsőbb Lélek, az Úr Śrī Kṛṣṇa társaságában érhetik el. Éppen ezért akinek mindez megadatott, az soha többé nem fog már vonzódni ahhoz, amit az anyagi világban ételnek, menedéknek, védelemnek és érzékkielégítésnek neveznek, még akkor sem, ha a mennyei bolygók lakói ugyanezt élvezik. A Bhagavad-gītāban (BG 8.16) az Úr ezért azt mondja, hogy még az univerzum legfelsőbb bolygóján, Brahmalokán, ahol az élet földi időszámítás szerint milliószor és milliószor hosszabb, sem elégítheti ki az ember az éhségét. Ez az éhség csak akkor csillapítható, amikor az élőlény halhatatlanná válik. Ez a lelki világban vár rá, messze, messze Brahmalokán túl, az Úr Mukunda társaságában, aki a felszabadulás transzcendentális boldogságát nyújtja bhaktáinak.