HU/SB 1.12.7
7. VERS
- mātur garbha-gato vīraḥ
- sa tadā bhṛgu-nandana
- dadarśa puruṣaṁ kañcid
- dahyamāno ’stra-tejasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mātuḥ—anya; garbha—méh; gataḥ—ott elhelyezkedve; vīraḥ—a nagy harcos; saḥ—a gyermek Parīkṣit; tadā—akkor; bhṛgu-nandana—ó, Bhṛgu fia; dadarśa—láthatta; puruṣam—a Legfelsőbb Urat; kañcit—ahogy valaki más; dahyamānaḥ—égéstől szenvedve; astra—a brahmāstra; tejasā—hőmérséklet.
FORDÍTÁS
Ó, Bhṛgu fia [Śaunaka]! Amikor a gyermek Parīkṣit — a nagy harcos — anyja, Uttarā méhében volt, és a brahmāstra égető hevétől szenvedett [melyet Aśvatthāmā vetett be], megpillantotta a Legfelsőbb Urat, aki felé tartott.
MAGYARÁZAT
A halál általában egy hét hónapig tartó transzot is magában foglal. Az élőlény tettei alapján egy anyaméhbe juthat egy apa spermáján, mint szállítóeszközön keresztül, így kifejlesztheti azt a testet, amelyre vágyik. Ez a születés törvénye, amely szerint az ember különböző testekben születik meg, múltbeli tettei alapján. Amikor e transzból fölébred, érezni kezdi, milyen kényelmetlen a méhben kuporogni, s ki akar jönni onnan. Néha szerencsés módon az Úrhoz imádkozik szabadulásért. Parīkṣit Mahārāját anyja méhében megtámadta az Aśvatthāmā által bevetett brahmāstra, s érezte az égető hőséget. Ám mivel az Úr bhaktája volt, az Úr rögtön megjelent az anyaméhben mindenható energiájával, s a gyermek láthatta, amint valaki felé tart, hogy megmentse őt. A gyermek Parīkṣit még ilyen reménytelen helyzetben is elviselte a kibírhatatlan hőséget, hiszen egy nagy harcos természetével volt megáldva. Ez a magyarázata annak, hogy a vers a vīraḥ szót használja.