HU/SB 1.13.49
49. VERS
- so ’yam adya mahārāja
- bhagavān bhūta-bhāvanaḥ
- kāla-rūpo ’vatīrṇo ’syām
- abhāvāya sura-dviṣām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a Legfelsőbb Úr; ayam—az Úr Śrī Kṛṣṇa; adya—jelenleg; mahārāja—ó, király; bhagavān—az Istenség Személyisége; bhūta-bhāvanaḥ—minden teremtmény teremtője vagy atyja; kāla-rūpaḥ—a mindent felemésztő idő álarcában; avatīrṇaḥ—alászállt; asyām—a világba; abhāvāya—hogy felszámolja; sura-dviṣām—azokat, akik szembeszállnak az Úr akaratával.
FORDÍTÁS
Ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa a mindent felemésztő idő [kāla-rūpa] álarcában most alászállt a földre, hogy megszabadítsa a világot az irigyektől.
MAGYARÁZAT
Kétféle emberi lény van: az irigyek és az engedelmesek. Mivel a Legfelsőbb Úr egyetlen, és Ő az atyja minden élőlénynek, az irigy élőlények szintén a fiai, de őket asuráknak ismerik. Azokat az élőlényeket azonban, akik engedelmeskednek a legfelsőbb atyának, devatāknak, félisteneknek nevezik, mivel őket nem szennyezi be az anyagi életfelfogás. Az asurák nemcsak az Úrra irigyek azáltal, hogy megtagadják a létét, de irigyek az összes többi élőlényre is. Világ fölötti uralmukon az Úr néha változtat, amikor kisöpri őket a világból, és megszilárdítja az olyan devatāk hatalmát, mint például a Pāṇḍavák. Nagyon fontos, hogy az Urat úgy nevezik itt, mint aki kāla álarcában van. Ő egyáltalán nem veszélyes — Ő az örökkévalóság, a tudás és a gyönyör transzcendentális formája. A bhakták előtt valódi formája nyilvánul meg, a hitetleneknek pedig kāla-rūpaként jelenik meg, amely csupán egy alkalmi forma. Az Úr alkalmi formája egyáltalán nem teszi boldoggá az asurákat, ezért hogy biztosan érezhessék, hogy az Úr nem pusztítja el őket, azt gondolják, hogy az Úr forma nélküli.