HU/SB 1.13.50
50. VERS
- niṣpāditaṁ deva-kṛtyam
- avaśeṣaṁ pratīkṣate
- tāvad yūyam avekṣadhvaṁ
- bhaved yāvad iheśvaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niṣpāditam—elvégezte; deva-kṛtyam—amit a félistenek számára kellett megtenni; avaśeṣam—a többi; pratīkṣate—várták; tāvat—addig; yūyam—ti, Pāṇḍavák, mindannyian; avekṣadhvam—figyel és vár; bhavet—lehet; yāvat—ameddig; iha—ebben a világban; īśvaraḥ—a Legfelsőbb Úr.
FORDÍTÁS
Az Úr már végrehajtotta kötelességét, hogy segítse a félisteneket, és most a többire vár. Ti, Pāṇḍavák, addig maradhattok, amíg az Úr jelen van itt a földön.
MAGYARÁZAT
Az Úr alászáll hajlékáról (Kṛṣṇalokáról), a lelki ég legfelső bolygójáról, hogy segítsen az anyagi világot irányító félisteneknek, amikor az asurák, akik nemcsak az Úrra irigyek, hanem bhaktáira is, túl sok kellemetlenséget okoznak. Ahogy az előbbiekben utaltunk rá, a feltételekhez kötött élőlények saját választásuk alapján kerülnek kapcsolatba az anyagi környezettel, s ezt a választást az az erős vágyuk diktálja, hogy uralkodhassanak az anyagi világ kincsei felett, és hogy ál-urai legyenek mindennek, amit csak látnak. Mindenki Isten utánzata akar lenni. Az Istent utánzók között örökké buzgó verseny folyik, s őket nevezik általában asuráknak. Amikor az asurák száma túlságosan megnő, a világ pokollá válik az Úr bhaktái számára. Az asurák elszaporodása miatt a közönséges emberek — akik általában természetüknél fogva odaadással fordulnak az Úrhoz —, valamint az Úr tiszta bhaktái, köztük a felső bolygók félistenei is az Úrhoz imádkoznak, hogy könnyítsen helyzetükön, Ő pedig személyesen alászáll lakhelyéről, vagy felhatalmaz néhány bhaktát, hogy javítsanak az emberi — vagy akár állati — társadalom elesett helyzetén. Ilyen széthullás nemcsak az emberi társadalomban történhet meg, hanem a vadállatok, madarak vagy más élőlények, sőt a felső bolygók félistenei között is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa személyesen szállt alá, hogy végezzen az olyan asurákkal, mint Kaṁsa, Jarāsandha és Śiśupāla. Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása alatt szinte minden ilyen asurát elpusztított az Úr. Yudhiṣṭhira Mahārāja most saját dinasztiája, a Yadu-vaṁśa megsemmisítésére várt, akik az Úr akaratából jelentek meg ebben a világban. Az Úr még azelőtt el akarta távolítani őket, mielőtt távozik örök lakhelyére. Nārada — akárcsak Vidura — nem beszélt a Yadu-dinasztia közelgő megsemmisüléséről, de közvetetten arra célzott a királynak és testvéreinek, hogy várjanak, míg mindez be nem következik és az Úr el nem távozik.