HU/SB 1.17.27


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

śocaty aśru-kalā sādhvī
durbhagevojjhitā satī
abrahmaṇyā nṛpa-vyājāḥ
śūdrā bhokṣyanti mām iti


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śocati—bánkódik; aśru-kalā—könnyekkel a szemében; sādhvī—az erényes; durbhagā—mint a legszerencsétlenebb; iva—mint; ujjhitā—elhagyatott; satī—így tett; abrahmaṇyāḥ—nem rendelkezik brahminikus műveltséggel; nṛpa-vyājāḥ—uralkodónak mutatva magát; śūdrāḥ—alacsonyrendű osztály; bhokṣyanti—élvezett; mām—engem; iti—így.


FORDÍTÁS

Most ő, az erényes, könnyekkel a szemében bánkódik jövője miatt, mert az Istenség Személyisége sajnálatra méltó módon elhagyta. Hitvány emberek használják most ki és uralkodnak fölötte, akik királyoknak adják ki magukat.


MAGYARÁZAT

A kṣatriyának, vagyis annak, aki alkalmas arra, hogy védelmet nyújtson a szenvedőknek, az a feladata, hogy irányítsa az államot. A képzetlen, alacsonyabb rangú embereket, akik nem vágynak arra, hogy megvédjék a szenvedőket, nem szabad a vezetők székeibe ültetni. Sajnos azonban Kali korában alacsonyrendű, képzetlen emberek foglalják el a vezetők posztjait, népszavazás alapján, és ahelyett, hogy megvédenék a szenvedőket, olyan helyzetet teremtenek, amely mindenki számára elviselhetetlen. Törvénytelen eszközökkel, az állampolgárok jóléte árán csak saját érzékkielégítésükkel törődnek, az erényes földanya pedig csak sír fiai    —    mind az emberek, mind az állatok    —    szánalmas helyzete láttán. Ez a jövő vár a világra Kali korában, amelynek a vallástalanság a legszembetűnőbb ismérve. Egy megfelelő király hiányában, aki meg tudná fékezni a vallástalan törekvéseket, csak az tisztíthatja meg a becstelenség, a megvesztegetés és a zsarolás zavaros atmoszféráját, ha az embereket következetesen oktatják a Śrīmad-Bhāgavatam tanítására.