HU/SB 1.2.2
2. VERS
- sūta uvāca
- yaṁ pravrajantam anupetam apeta-kṛtyaṁ
- dvaipāyano viraha-kātara ājuhāva
- putreti tan-mayatayā taravo ’bhinedus
- taṁ sarva-bhūta-hṛdayaṁ munim ānato ’smi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ—Sūta Gosvāmī; uvāca—mondta; yam—akinek; pravrajantam—miközben elment, hogy a lemondott életrendbe lépjen; anupetam—anélkül, hogy a szent zsinór által újjászületett volna; apeta—nem ment keresztül szertartásokon; kṛtyam—előírt kötelességek; dvaipāyanaḥ—Vyāsadeva; viraha—távollét; kātaraḥ—félve; ājuhāva—felkiáltott; putra iti—ó, fiam; tat-mayatayā—ily módon elmerülve; taravaḥ—minden fa; abhineduḥ—válaszolt; tam—neki; sarva—minden; bhūta—élőlény; hṛdayam—szív; munim—bölcs; ānataḥ asmi—hódolatát ajánlja.
FORDÍTÁS
Śrīla Sūta Gosvāmī így szólt: Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a nagy bölcsnek [Śukadeva Gosvāmīnak], aki képes behatolni mindenki szívébe. Amikor elindult, hogy elfogadja a lemondott életrendet [sannyāsát], otthonát anélkül hagyta el, hogy keresztülment volna a szent zsinór általi megújhodás ceremóniáján vagy azokon a szertartásokon, amelyeket az előkelő kasztok tagjai végeznek el. Apja, Vyāsadeva az elválástól félve felkiáltott: „Ó, fiam!” De választ csak a fák, amelyek a távollét ugyanazon érzésében merültek el, visszhangoztak a szomorú atyának.
MAGYARÁZAT
A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelességek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hiteles lelki tanítómesterektől. Śrī Śukadeva Gosvāmī nem ment keresztül ilyen tisztító szertartásokon, mert születésétől fogva felszabadult lélek volt.
Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másodszor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.
Śrīla Śukadeva Gosvāmī kezdettől fogva Vaiṣṇava volt, ezért nem kellett végigjárnia a varṇāśrama intézmény fokozatait. A varṇāśrama-dharma végső soron arra szolgál, hogy a faragatlan embert az Úr tiszta bhaktájává, Vaiṣṇavává változtassa. Ezért bárki, aki úgy válik Vaiṣṇavává, hogy egy elsőrendű Vaiṣṇava, azaz uttama-adhikārī Vaiṣṇava elfogadja, azt brāhmaṇának kell tekinteni, származásától és múltbeli tetteitől függetlenül. Śrī Caitanya Mahāprabhu elfogadta ezt az elvet, és Śrīla Haridāsa Ṭhākurát a szent név ācāryájának ismerte el, annak ellenére, hogy mohamedán családból származott. Śrīla Śukadeva Gosvāmī Vaiṣṇavaként született, ezért a brahminizmus már a szívében volt, s nem kellett semmiféle szertartáson átesnie. A Vaiṣṇavák kegyéből bármilyen alacsony származású ember — legyen akár kirāta, hūṇa, āndhra, pulinda, pulkaśa, ābhīra, śumbha, yavana, khasa vagy még elesettebb helyzetű — a legmagasabb rendű transzcendentális helyzetbe kerülhet. Śrīla Śukadeva Gosvāmī volt Śrī Sūta Gosvāmī lelki tanítómestere, ezért Sūta Gosvāmī felajánlja neki tiszteletteljes hódolatát, mielőtt válaszol a naimiṣāraṇyai bölcsek kérdéseire.