HU/SB 1.2.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

pārthivād dāruṇo dhūmas
asmād agnis trayīmayaḥ
tamasas tu rajas tasmāt
sattvaṁ yad brahma-darśanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pārthivāt—földből; dāruṇaḥ—tűzifa; dhūmaḥ—füst; tasmāt—abból; <~><~>agniḥ—tűz; trayī—védikus áldozatok; mayaḥ—abból áll; tamasaḥ—a tudatlanság kötőerejében; tu—de; rajaḥ—a szenvedély kötőereje; tasmāt—abból; sattvam—a jóság kötőereje; yat—ami; brahma—az Abszolút Igazság; darśanam—megvalósítás.


FORDÍTÁS

A tűzifa átalakult föld, de a füst jobb a nyers fánál, a tűz pedig még ennél is jobb, mert a tűz révén elnyerhetjük a felsőbbrendű tudás áldásait [a védikus áldozatokon keresztül]. Éppen így a szenvedély [rajas] jobb a tudatlanságnál [tamas], de a jóság [sattva] a legjobb, mert a jósággal az ember eljuthat az Abszolút Igazság felismeréséig.


MAGYARÁZAT

Ahogyan korábban már szó esett róla, az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki    —    még a tamas szintjéről is    —    fokozatosan felemelkedhet a sattva síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómesterhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.

Hiba azt gondolni, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden minőségének vagy formájának imádata ugyanazzal az áldással jár. Viṣṇun kívül minden különálló forma az anyagi energia feltételei mellett nyilvánul meg, ezért az anyagi energia által létrehozott formák senkinek sem segítenek a sattva szint elérésében. Egyedül a sattva szint szabadíthatja fel az embert az anyagi kötelékek alól.

A civilizálatlan életet, az alacsonyabb rendű állatok életét a tamas kötőereje irányítja. Az ember civilizált élete, melyet a legkülönfélébb anyagi nyereség iránti szenvedély jellemez, a rajas szintjén van. Az élet rajas szintje parányi mértékben hozzásegít az Abszolút Igazság megvalósításához a morális és etikai eszmékkel teli filozófiában, művészetben és kultúrában megnyilvánuló nemesebb érzések formájában, ám a sattva kötőereje az anyagi minőségnek egy ennél is magasabb szintje, amely valóban segíti az embert az Abszolút Igazság megvalósításában. Más szóval minőségi különbség van az imádat különféle módszerei között, s minőségi különbség van az uralkodó istenségek    —    Brahmā, Viṣṇu és Hara    —    osztotta áldások között is.