HU/SB 1.2.25
25. VERS
- bhejire munayo ’thāgre
- bhagavantam adhokṣajam
- sattvaṁ viśuddhaṁ kṣemāya
- kalpante ye ’nu tān iha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhejire—szolgálta; munayaḥ—a bölcseket; atha—így; agre—azelőtt; bhagavantam—az Istenség Személyiségének; adhokṣajam—a Transzcendens; sattvam—lét; viśuddham—a természet három kötőereje fölött; kṣemāya—megkapni a végső áldást; kalpante—megérdemel; ye—azok; anu—követ; tān—azok; iha—ebben az anyagi világban.
FORDÍTÁS
Korábban minden nagy szent szolgálta az Istenség Személyiségét (Bhagavānt), mert Ő az anyagi természet három kötőereje fölött áll. Azért imádták, hogy megszabaduljanak az anyagi feltételektől, s így a végső áldásban részesüljenek. Bárki, aki követi e nagy szenteket, szintén képessé válik arra, hogy megszabaduljon az anyagi világtól.
MAGYARÁZAT
A vallás gyakorlásának célja nem az anyagi nyereség, s nem az anyag és lélek megkülönböztetésére szolgáló egyszerű tudás elsajátítása. A vallás gyakorlásának végső célja az, hogy megszabaduljunk az anyagi köteléktől, s újra szabadon élhessünk a transzcendentális világban, ahol az Istenség Személyisége a Legfelsőbb Személy. A vallás törvényeit tehát közvetlenül az Istenség Személyisége rendeli el. A mahājanákon, az Úr felhatalmazott képviselőin kívül senki sem ismeri a vallás célját. Az Úrnak tizenkét különleges képviselője van, akik ismerik a vallás célját, s mindannyian transzcendentális szolgálatot végeznek Neki. Azok, akik boldogulni akarnak, követhetik e mahājanákat, s így a legmagasztosabb áldásban lehet részük.