HU/SB 1.3.3
3. VERS
- yasyāvayava-saṁsthānaiḥ
- kalpito loka-vistaraḥ
- tad vai bhagavato rūpaṁ
- viśuddhaṁ sattvam ūrjitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akié; avayava—testi kiterjedés; samsthānaiḥ—elhelyezkedve benne; kalpitaḥ—elképzelt; loka—lakott bolygók; vistaraḥ—különféle; tat vai—de az; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; rūpam—forma; viśuddham—tisztán; sattvam—létezés; ūrjitam—kiválóság.
FORDÍTÁS
Úgy mondják, az univerzum bolygórendszereinek mindegyike a puruṣa kiterjedt testén helyezkedik el, ám Neki nincsen köze a megteremtett anyagi alkotórészekhez. Teste a legteljesebb mértékben lelki.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Abszolút Igazság virāṭ-rūpájának vagy viśva-rūpájának elmélete főleg a kezdők számára van, akik nehezen tudnak az Istenség Személyiségének transzcendentális formájára gondolni. Számukra a forma az anyagi világban tapasztalt formát jelenti, ezért kezdetben szükség van egy ezzel ellentétben álló felfogásra az Abszolútat illetően, hogy az Úr energiájának kiterjedésére tudják összpontosítani figyelmüket. Ahogy az előbbiekben említettük, az Úr kiterjeszti energiáját a mahat-tattva formájában, amely minden anyagi összetevőt tartalmaz. Az Úr energiakiterjedései és Maga az Úr bizonyos értelemben nem különböznek egymástól, ugyanakkor azonban a mahat-tattva különbözik az Úrtól. Az Úr energiája és az Úr Maga tehát egyszerre azonosak és különböznek is egymástól. A virāṭ-rūpa tehát — különösen az imperszonalisták szemléletében — nem különbözik az Úr örök formájától. Az Úr örök formája már létezik a mahat-tattva teremtését megelőzően. Ez a vers azt hangsúlyozza, hogy az Úr örök formája teljes mértékben lelki, azaz transzcendentális az anyagi természet kötőerőihez képest. Az Úrnak ugyanezt a transzcendentális formáját nyilvánítja ki belső energiája, inkarnációinak változatos megjelenései pedig mindig ugyanúgy transzcendentálisak, a mahat-tattva érintésétől mentesen.