HU/SB 1.3.2
2. VERS
- yasyāmbhasi śayānasya
- yoga-nidrāṁ vitanvataḥ
- nābhi-hradāmbujād āsīd
- brahmā viśva-sṛjāṁ patiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akié; ambhasi—a vízben; śayānasya—lefekszik; yoga-nidrām—meditációban alszik; vitanvataḥ—segít; nābhi—köldök; hrada—a tóból; ambujāt—a lótuszból; āsīt—megnyilvánult; brahmā—az élőlények nagyatyja; viśva—az univerzum; sṛjām—a mérnökök; patiḥ—mester.
FORDÍTÁS
A puruṣa egy része az univerzum vizére fekszik. Köldökének tavából egy lótusz szára hajt ki, a lótusz szárának tetején nyíló virágból pedig megnyilvánul Brahmā, az univerzum irányítóinak mestere.
MAGYARÁZAT
Az első puruṣa Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, akinek pórusaiból a számtalan univerzum kiárad. A puruṣa minden egyes univerzumba behatol, mint Garbhodakaśāyī Viṣṇu. A testéből áradó víz félig megtölti az univerzumot, s Ő ráfekszik erre a vízre. Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből hajt ki a lótuszvirág szára, amelynek virágán Brahmā megszületett. Brahmā az élőlények atyja és az irányító félistenek mestere, akik az univerzum rendjének tökéletes megtervezésével és működésével törődnek. A lótusz szárának belsejében a tizennégy bolygórendszer található, amelyen belül a Föld középen helyezkedik el. Felette más, magasabb rendű bolygórendszerek vannak, s a legfelső bolygórendszer Brahmaloka, azaz Satyaloka. A földi bolygórendszertől lefelé hét alsóbb bolygórendszer található, amelyeket az asurák és más hasonló, materialista élőlények népesítenek be.
Garbhodakaśāyī Viṣṇutól ered Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, aki az élőlények közös Paramātmāja. Harinak nevezik, s Belőle származik az univerzumon belül megjelenő minden inkarnáció.
A következtetés tehát az, hogy a puruṣa-avatāra három formában nyilvánul meg: az első Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, aki az anyagi összetevők teljességét teremti meg a mahat-tattvában, a második Garbhodakaśāyī Viṣṇu, aki behatol minden egyes univerzumba, a harmadik pedig Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, aki minden szerves és szervetlen anyagi dolog Paramātmāja. Aki ismeri az Istenség Személyiségének e teljes kiterjedéseit, az megfelelő ismerettel rendelkezik Istenről, és így megszabadul a születés, a halál, az öregség és a betegség anyagi feltételeitől, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Ez a śloka a Mahā-Viṣṇuról szóló ismereteket összegzi. Mahā-Viṣṇu saját akaratából fekszik a lelki világ egy részében. A kāraṇa óceánra fekszik, ahonnan anyagi természetére veti pillantását, megteremtve ezzel a mahat-tattvát. Így feltöltődve az Úr energiájával, az anyagi természet egyszerre megszámlálhatatlan univerzumot teremt, ahogyan a fa borul díszbe számtalan érett gyümölccsel, amikor elérkezik az ideje. A fa magját a kertész elveti, s a fa vagy a bokor idővel számtalan gyümölcsöt hoz. Semmi sem történhet ok nélkül. A Kāraṇa-óceánt éppen emiatt Okozati-óceánnak hívják. Kāraṇa azt jelenti: „okozati”. Nem szabad ostobán elfogadnunk a teremtés ateista elméletét. A Bhagavad-gītā leírást ad az ateistákról: nem hisznek a teremtőben, de nem tudnak elfogadható elmélettel szolgálni, amely magyarázatot adna a teremtésre. Az anyagi természetnek nem áll hatalmában, hogy a puruṣa ereje nélkül teremtsen, mint ahogyan a prakṛti, azaz a nő sem hozhat gyermeket a világra a puruṣával, a férfival létesített kapcsolat nélkül. A puruṣa megtermékenyít, a prakṛti pedig világra hoz. Nem várhatjuk, hogy a kecske nyakán lévő bőrlebenyből tej folyjon, még akkor sem, ha úgy látszik, mintha a tőgye lenne. Éppen így nem szabad semmi teremtőerőt elvárnunk az anyagi összetevőktől sem; a puruṣa erejében kell hinnünk, aki megtermékenyíti a prakṛtit, a természetet. Mivel az Úr arra vágyott, hogy meditálva leheverjen, az anyagi természet számtalan univerzumot teremtett meg egyszerre, az Úr pedig mindegyikben lefekszik. Így teremtette meg az Úr akarata egyszerre az összes bolygót, minden hozzá tartozó dologgal együtt. Az Úr korlátlan energiával rendelkezik, ezért tökéletes tervei szerint úgy cselekedhet, ahogyan csak akar, bár Neki személyesen semmit sem kell tennie. Nincs senki, aki Nála nagyobb vagy Vele egyenlő lenne. Ez a Védák határozata.