HU/SB 1.5.15
15. VERS
- jugupsitaṁ dharma-kṛte ’nuśāsataḥ
- svabhāva-raktasya mahān vyatikramaḥ
- yad-vākyato dharma itītaraḥ sthito
- na manyate tasya nivāraṇaṁ janaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jugupsitam—rendkívül elítélendő; dharma-kṛte—a vallásért; anuśāsataḥ—utasítás; svabhāva-raktasya—természetesen hajlik rá; mahān—nagy; vyatikramaḥ—értelmetlen; yat-vākyataḥ—akinek utasításai alapján; dharmaḥ—vallás; iti—így van; itaraḥ—az emberek; sthitaḥ—szilárd; na—nem; manyate—gondol; tasya—arra; nivāraṇam—tiltás; janaḥ—ők.
FORDÍTÁS
Az emberek természetüknél fogva hajlanak az élvezetre, s te a vallás nevében erre biztattad őket. Ez elítélendő és teljesen ésszerűtlen tett. Mivel a te utasításaid vezetik őket, vallásként fogadják majd el az ilyen cselekedeteket, s nem törődnek a tilalmakkal.
MAGYARÁZAT
Śrīla Nārada elítéli azokat a Védikus Írásokat, amelyeket Śrīla Vyāsadeva állított össze a gyümölcsöző cselekedetek szabályozott végzését alapul véve, melyről a Mahābhārata és más művek írnak. Az emberi lényeknek a hosszú ideje tartó, életről életre folytatódó anyagi körülmények miatt természetes hajlamuk, hogy az anyagi energia feletti uralomra törekszenek. Nem érzik át az emberi élet súlyát. Ez az emberi létforma az esély arra, hogy kiszabaduljunk az illuzórikus anyag karmai közül. A Védák célja az, hogy segítsenek hazajutni, vissza Istenhez. Nyolcmillió-négyszázezer létformán keresztül a lélekvándorlás körforgásában keringeni börtön az elítélt feltételekhez kötött lelkek számára. Az emberi életforma lehetőség, hogy kikerüljünk e börtönből, s így az emberi lény egyetlen kötelessége, hogy helyreállítsa kapcsolatát Istennel, melyről megfeledkezett. Az ember semmilyen körülmények között ne bátorodjon fel, hogy a vallásos tettek leple alatt az érzékkielégítés érdekében szőjön terveket. Az emberi energia efféle helytelen irányba terelése egy félrevezetett civilizációt eredményez. Śrīla Vyāsadeva hiteles szaktekintély a Mahābhāratában — és a többi Védikus Írásban — található védikus magyarázatokat illetően, s az, hogy valamilyen formában az érzékkielégítésre ösztönöz, óriási akadályt jelent a lelki fejlődésben, mert az emberek nem fognak egyetérteni azzal, hogy lemondjanak az anyagi cselekedetekről, melyek az anyagi világ börtönében tartják őket. Az emberi civilizáció egy bizonyos szintjén, amikor a vallás nevében végzett cselekedetek (mint például a yajña nevében végrehajtott állatáldozatok) túlságosan uralkodóvá váltak, az Úr alászállt, mint Buddha, és aláásta a Védák hitelét, hogy véget vessen az állatáldozatoknak, amelyeket a vallásra hivatkozva követtek el. Ezt Nārada előre látta, ezért elítélte az ilyen irodalmat. A húsevők még mindig mutatnak be állatáldozatokat valamilyen félistennek vagy istennőnek a vallás címszava alatt, mert néhány Védikus Írás ilyen szabályozott áldozatot javasol. Úgy ajánlják ezeket, hogy ne bátorítsanak a húsevésre, de az ilyen vallásos cselekedetek célja fokozatosan feledésbe merült, s a vágóhidak egyre szaporodnak. Ez azért van, mert az ostoba materialisták nem hallgatják meg azokat, akik valóban olyan szinten állnak, hogy megmagyarázhatnák a védikus szertartásokat.
A Védák világosan kijelentik, hogy az élet tökéletességét nem lehet elérni nehéz munkával, vagyongyűjtéssel vagy a népesség növelésével. Csak a lemondás vezet célhoz. A materialista emberek nem törődnek ezekkel a parancsolatokkal. Szerintük az élet lemondott rendje azoknak való, akik valamiféle testi fogyatékosság miatt képtelenek megkeresni a kenyerüket, vagy akik nem tettek szert gazdagságra a családi életben.
A Mahābhārata és a hozzá hasonló történetek természetesen az anyagi témák mellett transzcendentális témákkal is foglalkoznak. A Bhagavad-gītā része a Mahābhāratának. A Mahābhārata eszméje a Bhagavad-gītā végső utasításaiban tetőzik: az embernek le kell mondania minden más elfoglaltságról, és teljes szívvel, kizárólag az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábainak kell átadnia magát. Az anyagias hajlamú emberek azonban jobban vonzódnak a politikához, a gazdasághoz és az emberbaráti cselekedetekhez, melyekről a Mahābhārata ír, mint a fő témához, a Bhagavad-gītāhoz-Vyāsadeva megalkuvó szellemét Nārada egyenesen elítéli, és azt tanácsolja neki, hirdesse nyíltan, hogy amire az emberi életben elsődlegesen szükségünk van, az nem más, mint örök kapcsolatunk megvalósítása az Úrral, s hogy késedelem nélkül meghódoljunk Neki.
Egy beteg szinte mindig olyan ételeket kíván, melyek tiltottak számára. A hozzáértő orvos azonban nem alkuszik meg, s nem hagyja, hogy a beteg azt egye, amit nem szabad. A Bhagavad-gītā azt is elmondja, hogy a gyümölcsöző cselekedetekhez ragaszkodó embernek nem szabad megválnia elfoglaltságától, mert fokozatosan az önmegvalósítás szintjére emelkedhet. Ez néha azokra vonatkozik, akik pusztán csak száraz, empirikus filozófusok, lelki megvalósítás nélkül. De azoknak, akik az odaadás útját járják, ezt nem mindig tanácsolják.