HU/SB 1.5.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

śrī-nārada uvāca
bhavatānudita-prāyaṁ
yaśo bhagavato ’malam
yenaivāsau na tuṣyeta
manye tad darśanaṁ khilam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-nāradaḥ  —  Śrī Nārada; uvāca  —  mondta; bhavatā  —  általad; anudita-prāyam  —  szinte nem dicsőíted; yaśaḥ  —  dicsősége; bhagavataḥ  —  az Istenség Személyiségének; amalam  —  tiszta; yena  —  ami által; eva  —  bizonyára; asau  —  Ő (az Istenség Személyisége); na  —  nem; tuṣyeta  —  elégedett; manye  —  gondolom; tat  —  az; darśanam  —  filozófia; khilam  —  alacsonyabb rendű


FORDÍTÁS

Śrī Nārada így szólt: Nem beszéltél az Istenség Személyiségének fenséges és makulátlan dicsőségéről. Mit ér az a filozófia, amely nem nyújt elégedettséget az Úr transzcendentális érzékeinek?


MAGYARÁZAT

Az egyéni lélek örök kapcsolata a Legfelsőbb Lélekkel, az Istenség Személyiségével nem más, mint hogy természeténél fogva örök szolgája örök mesterének. Az Úr kiterjesztette magát élőlényekként, hogy szerető szolgálatot fogadhasson el tőlük. Egyedül ez teheti elégedetté mind az Urat, mind az élőlényeket. Vyāsadeva nagy tudós lévén a Védikus Irodalom számtalan ágát alkotta meg, a Vedānta filozófiával bezárólag, de egyik sem dicsőítette közvetlenül az Istenség Személyiségét. Az unalmas filozófiai spekuláció, még ha az Abszolút transzcendentális témájáról szól is, nagyon kevéssé vonzó, ha nem Magát az Urat dicsőíti. Az Istenség Személyisége a transzcendentális megvalósítás végső szintje. Az Abszolút megvalósítása személytelen Brahmanként vagy helyhez kötött Paramātmāként nem okoz olyan transzcendentális boldogságot, mint dicsőségének legmagasabb szintű, személyes megvalósítása.

A Vedānta-darśana összeállítója maga Vyāsadeva, s bár ő a szerző, mégis aggodalmaskodik. Miféle transzcendentális boldogságot meríthetnek akkor olvasói és hallgatói a Vedāntából, melyet Vyāsadeva, az író nem magyaráz meg érthetően? Itt merül fel annak szüksége, hogy a Vedānta-sūtrát a Śrīmad-Bhāgavatam formájában elmagyarázza.