HU/SB 1.9.1
1. VERS
- sūta uvāca
- iti bhītaḥ prajā-drohāt
- sarva-dharma-vivitsayā
- tato vinaśanaṁ prāgād
- yatra deva-vrato ’patat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Śrī Sūta Gosvāmī mondta; iti—így; bhītaḥ—félt; prajā-drohāt—az alattvalók megölése miatt; sarva—minden; dharma—a vallás tettei; vivitsayā—a megértésért; tataḥ—ezek után; vinaśanam—a hely, ahol a csata folyt; prāgāt—elment; yatra—ahol; deva-vrataḥ—Bhīṣmadeva; apatat—lefeküdt, hogy eltávozzon.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Yudhiṣṭhira Mahārāja attól tartva, hogy túl sok alattvalót ölt meg a kurukṣetrai csatamezőn, a mészárlás színhelyére indult. A csatatéren egy nyílágyon ott feküdt az eltávozni készülő Bhīṣmadeva.
MAGYARÁZAT
Ebben a kilencedik fejezetben — az Úr Śrī Kṛṣṇa akaratából — Bhīṣmadeva tanítja Yudhiṣṭhira királyt a dharma szerinti kötelességről. Bhīṣmadeva, amint elhagyni készül e halandó világot, felajánlja utolsó imáját az Úrnak, s így megszabadul a további anyagi tettek kötelékétől. Bhīṣmadeva megkapta azt a képességet, hogy akkor hagyja el ezt az anyagi világot, amikor akarja, s most saját választásából feküdt a nyílágyon. A nagy harcos eltávozása a kor minden kiválóságának figyelmét magára vonta, s mindannyian összegyűltek, hogy kimutassák a nagy lélek iránt érzett szeretetüket, tiszteletüket és ragaszkodásukat.